2010.12.30. Fóti Somlyó teljesítménytúra.
Reggel a 8:00-s vonattal indultunk a Nyugatiból, és némi késéssel, de még elfogadható idõben, 09:18-kor vágtunk neki Erdõkertesrõl, hogy ismét új útvonalon közelítsük meg a Fóti Somlyót.
9-óra körül ért utol minket Kékdroid és Kerek repkény, majd eltûntek a szemünk elõl, a Margitára vezetõ ösvényen.
Kisvártatva, ugyan még pár pillanatra utolértük õket, mert megálltak picit, de hamarosan végérvényesen eltûntek a szemünk elõl. Szerencsére elég ködös idõ volt, így nem volt rálátásunk a hegytetõre, és nem riadtunk vissza a magas hegycsúcstól.
A Margitára érve eltûnõdtünk rajta, hogy vajon mi történhetett a fiatal lánnyal 2009.01.02.-án, amikor is Horváth Emma eltávozott közülünk.
A geodéziai toronynál tartottunk 10 perc szünetet, én elkortyolgattam a termoszban magammal hozott halászlé felét, ami elég jól bejött, mint frissítés. Hamar leértünk Szadára, de kocsmamentes útvonalon jutottunk ki a túloldalán, így ez nem jelentett veszélyt a szintidõre.
Fél egy tájékán már elég erõssé vált az éhségérzetünk, így magamba töltöttem a maradék halászlevet, míg beszélgettünk a közben jövõ/menõ túrázókkal. Sikerült is 15 percet elácsorognunk, ami alatt a kezem eléggé átfázott, mert a kesztyût azt levettem közben. Meg is hajtottuk kicsit magunkat, hogy hamar újra felvegyük az üzemi hõmérsékletünket, és így is lett. A Mogyoródi hévnél összefutottunk ismét a Dunakeszirõl érkezett lánnyal, aki hozzánk csapódott mivel egyedül volt, és mint kiderült ez élete elsõ teljesítménytúrája, így beszélgetve értünk fel a Gyertyánosnál levõ kilátóhoz. Itt is eltöltöttünk 8 percet, így a lány továbbállt egy másik csapattal, akik korábban akartak beérni.
Leereszkedve a lovakhoz elfényképezgettünk, és nézegettük a lovakat, miközben észrevétlenül továbbhaladtunk a leágazás mellet, de szerencsére hamar észrevettük, hogy túlmentünk, így rögvest korrigáltuk is a hibát, bár kétségtelen, hogy vagy 200 métert nulla pontért gyalogoltunk. Innen hamar leértünk már a Gombai cukrászdához, ahol meleg fogadtatásban részesültünk. Pálinka, tea, sütemény! Nem is csoda, hogy 24 percet töltöttünk bent, pedig a végén már ki akartak dobni, hogy bezárt a pont, de mi még a seprûket is megvártuk, bár szóltunk nekik, hogy õk is nyugodtan maradjanak még, hisz nagy a választék, és nem utolsó sorban, kapjunk egy kis egérutat. A dögkúttól ismerõs útvonalon haladtunk a Fóti Somlyóra, ahol csak korlátozott kilátás tárult a szemünk elé, így nem idõztünk sokat, hanem a Fáy présházban beszerezhetõ forralt bor járt a lelki szemeink elõtt. 16:10-kor léptünk be, és a pincér ígérete, miszerint 5-10 perc alatt kész a forralt bor, az bevállalhatónak tûnt, mivel 16:30-ra számoltam az indulást, amivel kényelmesen beérhetünk a célba. Persze végül kb. 13 perc lett mire megkaptuk az áhított nedût, és forrósága okán nem is tudtuk azonnal beönteni, így végül 16:33-lett mire kiléptünk az objektumból. Gyors fejszámolás, és ez biza majd 6 km/h-s tempó, így igen csak iparkodnunk kellet, hogy idõben érkezzünk a célba. Végül 17:00-kor már a díjazást kaptuk a kezünkbe, így elég jól sikerült a szintidõ kihasználása, és elégedetten kanalaztuk be a leveseinket. Végül hazafelé még fuvart is kaptunk, köszönet érte Padler és efemm topiktársaknak.
Jó kis túra volt!
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/20101230fotisomlyo/20101230fotisomlyo.html |
