Túrabeszámolók


Cserhát

czenegabiTúra éve: 20102010.11.14 20:53:34

Kedves Barátaim!


Közel 3 hete megtörtént az elhatározás, hogy részt veszek ezen a túrán. Teljes szívembõl írom, hogy nagyon jó érzés volt a túra után a meleg palóc leves és a 2 korsó sör.


Már az odautazásom elõtt egy folklorisztikus elemmel szembesültem a buszon: Hollõkõ felé tartva az utazó, nem túrázó embereknek feltûnt, hogy Nagylócon sok az autó és hogy sok hátizsákos ember jár a faluban. Ekkor egy idõsebb bácsi megszólalt olyan hamisíthatatlan palócsággal: "Na mi van? Nagylóc a világ közepe?" Ezen mosolyogni kellett.


A rajtot sikerült ügyesen megtalálni, hiszen csak a már elindulókat kellett figyelni illetve a nagy Cartographiás zászló sejtetett valamit. A nevezés ügyesen megtörtént és lehetett indulni. Különösen tetszett az a megoldás, hogy nem a pénz befizetéséhez kötötték az indulási idõt, hanem a véleményemet kikérve írták azt be. Egy nagy sóhaj és indulás. Az elején a szokásos hiba megtörténik: rossz irányba indultam el és így szerencsére nem sokat, de vissza kellett menni közel a rajtig. Onnantól kezdve nem volt eltévedés és sikerült felvenni a ritmust. Gyakorlatilag Hollókõ után egy kis saras tócsás részt leszámítva egész jó volt az útvonal. Csakhogy egy nagyobb mezõn átérve szembesültünk az anyaföld ölelõ, vendégmarasztaló állapotával. Gyakorlatilag innentõl kezdve egy két kisebb szakaszt leszámítva a félméteres vagy mélyebb sár volt az útra jellemzõ állapot. Alsó és Felsõtold azfaltútjain a sár elkerülése felüdülést jelentett. A Bableves Csárdától ismét földúton haladtunk és sikeresen el is jutottunk Cserhátszentivánig. Itt a frissítõállomáson sikerült némi eleséget magunkhoz venni és személyszerint részemrõl egy kis kisüstit is az ottani állomáson lévõ idõsebb asszony erõteljes kínálásától ösztönözve. Innentõl kezdve részemrõl el kezdett nehezedni a túra. Éreztem a lábamban egy kis fájdalmat, de ekkor még a magammal hozott magnézium tabletta elegendõ volt ennek kiküszöbölésére. A túra másodszor is érintette visszafelé Cserhátszentivánt és innentõl kezdve a Dobogó-tetõig lelkiekben össze kellett magamat szedni. A sár többet vett ki belõlem, mint gondoltam. A tetõ közelében már erõsen lelassultam, de azért úgy érzem így sem lettem nagyon lassú. A tetõrõl lefelé talán a legmélyebb sárral volt dolgunk, ami lassított és sokszor korcsolyázásba torkollott. A vár elõtt már egy kicsit megkönnyebbültem, de még ott volt egy erõpróba, amihez nagy lelki erõ kellett.


A célba beérve örömmel vettem a Muskátli étteremben felszolgát forró palóclevest. A szervezõcsapatnak minden elismerésem , mert jó szervezés volt. Remélem jövõre újra indulhatok és addig is egész biztosan ha más nem, akkor a Muskátlit meglátogatom.


Jó pihenést Mindenkinek!


Czene Gábor