Fehér-Vár-Palota 40
GPS-el mért távolság: 38,9 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 830 m.
Reggel, kényelmes készülõdést
követõen is elég hamar Várpalotára értem. A buszállomáson Istvánnal futottam
össze, s mivel lazítós napot tartott, így együtt indultunk. A buszon, szinte
kizárólag túrázók utaztak Fehérvárra. A nevezés gyorsan megtörtént.
Beszélgettünk egy kicsit, amibõl kiderült, a Gyöngyvirágosok még nem mondták
el, hogyan szeretnék jövõre megváltoztatni a Vértesi Barangolások útvonalát,
így nem is tudjuk, mennyire érinti az a montis útvonalunkat.
Azért igyekezünk nekivágni az
útvonalnak, mivel István betervezte az Óbudavár éjjelt is. Én is terveztem, de
egy megfázás kétségessé tette. Majd meglátjuk, hogy érzem magam a végén.
A városból gyorsan kijutottunk. A
horgász-tó szép volt a reggeli párában, s még a fényképezõgép is vissza tudta
adni a hangulatot. Ahogy kiértünk, rögtön megszabadultam két réteg ruhától,
olyan enyhe az idõ. A sík terepen gyorsan fogytak a kilométerek.
Iszkaszentgyörgyig elég unalmas a terep, de legalább haladós, csak a vasút után
volt egy kis tocsogós szakasz. Másként hogyan is ázhatnának be a vászon
felsõrészû cipõk. Moha elõtt megettem egy szendvicset, mivel szokásomtól
eltérõen, csak egy kis mogyorókrémes kenyeret ettem otthon, ami sok energiát ad
ugyan, de én bizony hamar megéhezek tõle. Ezen a szakaszon elõzött meg
bennünket Sokhegyi Zsolt és montis csapata. Ilyen szép idõben én is szívesen
tekertem volna. Egészen a Hideg-völgyig elõzgettük egymást, minden
találkozásnál beszélgetve, csipkelõdve egy kicsit. Legalább, a szép idõn kívül
is vidám lett a túra. Közvetlenül Iszka után mondta egyikük, ha legközelebb is
megelõznek bennünket, jön a szokásos harmadik találkozásnál történõ fizetés.
Nem gondolták, hogy gyalogosan, már a Kõasztalnál újra megelõzzük õket. Pedig
igen. Gyorsan megemlítettük, keressenek valamilyen kerülõ utat, vagy lehet
fizetni. Egyik elõzésük után, hátul nézetbõl megállapítottuk, hogy a csoport
hölgy tagjának, meg egyébként is egyes hölgyeknek igencsak jól áll a biciklis
nadrág.
Végre a terep is változatosabb
lett. Mindjárt az elsõ jobb emelkedõn éreztem a megfázás hatását. Kevés az
oxigén! Ettõl még jól haladtam. A teljesen feleslegesen épített kijárót
kihagytam. A kõbánya idén sem lett csendesebb és kevésbé poros. Örültem neki,
hogy magam mögött hagyhattam. Alig vártam, hogy elérjük végre a Szenes-horgot.
Mit ragozzam. Egyszerûen gyönyörû. Még sosem jártam erre ilyen szép napsütéses
idõben. A fehér sziklák, szinte világítottak a napfényben. Ahol árnyékosabb
helyrõl fényképeztem, ott szó szerint beégett a kép. Azért jó néhány fotó
sikerült megfelelõen. Hamar kimásztunk a völgybõl. Föntrõl is csodálatos a
látvány. Sokat fotóztunk. Az ominózus sarkot idén is sokan vágták le, lelkük
rajta. Csóron egy kicsit tovább kellett menni aszfalton, mivel áthelyezték az
ellenõrzõpontot. Nekem a régivel sem volt bajom, de az ízlések változók. A
lovardai ponthoz hozzátartozik, régi horgász vagyok. Miért írom ezt le? Annak
idején, amikor elkezdtem csontival csalizni, evés elõtt, szappannal,
körömkefével mostam kezet. Ma? Jó esetben a tóba lelöbbölöm a kezem, de lehet,
csak beletörlöm a nadrág szárába csalizást követõen, evés közben. A mostani
pont annyiban valóban jobb, hogy a büfében tud az ember enni-innivalót
vásárolni, ha akar. Kevéssel elõttünk értek be a montisok, akik kibökték az
egyik helybéli versenyzõ rendszámokkal és fantasztikus, némely sportautót megszégyenítõ mûszerfallal fölszerelt „tanyabájkját”,
amit kellõen megcsodáltak, s ki is próbáltak. Mi közben pecsételést követõen
megettünk egy-két-három zsíros deszkát, megkérdeztem a montisokat, hogyan
tervezik abszolválni a Száraz-horgot, illetve a Meredélyfõt, hátha valaha én is
elkóborlok erre bringával, s megkezdtük a túra leghúzósabb emelkedõjét. Tettünk
egy pici kitérõt egy pupra, ahonnan csaknem körpanorámában volt részünk. Pár
fotót követõen szaporáztuk tovább lépteinket. A Száraz-horog elõtt közvetlenül
értük utol Verát. Lefelé ereszkedve a völgybe, láttuk, egy hölgy megpróbált egy
kiszáradt fán Tarzan módra lengeni, az azonban szép lassan kidõlt a súlya
alatt, pedig nem látszott túlsúlyosnak. Egy kis eséssel megúszta. Kisvártatva
elértük a Meredélyfõ meredek kaptatóját. Fölérve, pazar kilátás, s a következõ
ellenõrzõ pont fogadta a túrázókat.
A völgy peremén ballagtunk
tovább. Kis hullámvasutazás következett. A Baglyas elõtti utolsó völgybõl kikapaszkodás
folyamán nagyobb gyerekcsoportot elõztünk meg. Miután, vagy 200 m-re nõtt
köztünk a távolság, az egyik kislány húzott el mellettünk, utolérni a
csoporttól elszakadtakat. Igencsak meglepõdtem. A Baglyas elõtti EP-nél
találkoztunk össze megest a montisokkal. Fönt a hegyen megint csak utolértek
bennünket. Köszönhetõen a szép idõnek, fõként pedig a gyenge szélnek, ami itt
ritkaság, elég sokáig nézelõdtünk. Jól lehetett például látni Bakonykúti
mellett, a Burok-völgy bejáratát is. Déli irányba viszont alig láttunk valamit,
mert nagyon párásnak bizonyult a levegõ. Lefelé menet a szalagozás levezetett a
régi útvonalról. Most a piros jelzésen közelítettünk Várpalota felé, ahol megelõztük
Annáékat, akik a 25-ös távot teljesítették. Csodálatos ez a hegyrõl levezetõ ösvény.
Sokkal látványosabb, s valamivel könnyebb, mint a régi útvonal. Kíváncsi voltam,
vajon a montisok lejönnek-e ezen a meredek, köves ösvényen? Bevállalták. A
Hideg-völgyben folytattuk tovább. Ez a völgy is nagyon látványos. Jobb kéz felõl
helyenként csipkeszerû sziklák szegélyezik az utat. Meredek köves hullámvasút
jellegû ösvényen értük el az utolsó ellenõrzõ pontot. Megettük a kapott banánt,
s jó meredek ösvényen kikapaszkodtunk a völgybõl. Eddigre jócskán megfájdult a
talpam. Kis, nem túl látványos hullámvasutazással beértünk a célba. Ezen az
utolsó szakaszon igencsak kapaszkodnom kellett, hogy ne maradjak le nagyon.
Ettünk a nagyon gusztusos zsíros
kenyerekbõl, ittunk egy kis ásványvizet. Mivel eddigre már nem éreztem a
megfázást, viszont alaposan elfáradtam, azzal a felkiáltással indultam el Óbudavár
irányába, hogy ha ott viszonylag könnyen ki bírok szállni a kocsiból, akkor
benevezek a túrára, ha nem, akkor haza megyek.
Csodálatos idõben túráztunk.
Iszkaszentgyörgytõl kezdve a túra látványos. A két útvonalváltozás elõnyérre
vált, bár csak 500 m-el növelte a távot, s még így sem éri el a 40 km-t. Mind a
ketten mértük a megtett utat, s a kettõnk GPS-e által mért értékek között,
mindössze 100 m
eltérés volt.
A túra ár/szolgáltatás aránya
egyszerûen kiváló. 900/800 Ft-ért. Színes, nyomdában készült térképes
igazolólap (saját térkép nem is kellett), itiner; kiváló útvonal jelölés. Mohán
Gyõri jó reggelt, tea; Iszkaszentgyörgyön, nápolyi szelet; Csóron, zsíros
kenyér, szörp; a Baglyasnál Sportszelet; Inotán banán, a célban pedig zsíros
kenyér paprikával, uborkával, paradicsommal, hagymával, valamint ásványvíz.
|