Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

nafeTúra éve: 20102010.11.10 21:31:58

Fehér-Vár-Palota 40


GPS-el mért távolság: 38,9 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 830 m.


Reggel, kényelmes készülõdést követõen is elég hamar Várpalotára értem. A buszállomáson Istvánnal futottam össze, s mivel lazítós napot tartott, így együtt indultunk. A buszon, szinte kizárólag túrázók utaztak Fehérvárra. A nevezés gyorsan megtörtént. Beszélgettünk egy kicsit, amibõl kiderült, a Gyöngyvirágosok még nem mondták el, hogyan szeretnék jövõre megváltoztatni a Vértesi Barangolások útvonalát, így nem is tudjuk, mennyire érinti az a montis útvonalunkat.


Azért igyekezünk nekivágni az útvonalnak, mivel István betervezte az Óbudavár éjjelt is. Én is terveztem, de egy megfázás kétségessé tette. Majd meglátjuk, hogy érzem magam a végén.


A városból gyorsan kijutottunk. A horgász-tó szép volt a reggeli párában, s még a fényképezõgép is vissza tudta adni a hangulatot. Ahogy kiértünk, rögtön megszabadultam két réteg ruhától, olyan enyhe az idõ. A sík terepen gyorsan fogytak a kilométerek. Iszkaszentgyörgyig elég unalmas a terep, de legalább haladós, csak a vasút után volt egy kis tocsogós szakasz. Másként hogyan is ázhatnának be a vászon felsõrészû cipõk. Moha elõtt megettem egy szendvicset, mivel szokásomtól eltérõen, csak egy kis mogyorókrémes kenyeret ettem otthon, ami sok energiát ad ugyan, de én bizony hamar megéhezek tõle. Ezen a szakaszon elõzött meg bennünket Sokhegyi Zsolt és montis csapata. Ilyen szép idõben én is szívesen tekertem volna. Egészen a Hideg-völgyig elõzgettük egymást, minden találkozásnál beszélgetve, csipkelõdve egy kicsit. Legalább, a szép idõn kívül is vidám lett a túra. Közvetlenül Iszka után mondta egyikük, ha legközelebb is megelõznek bennünket, jön a szokásos harmadik találkozásnál történõ fizetés. Nem gondolták, hogy gyalogosan, már a Kõasztalnál újra megelõzzük õket. Pedig igen. Gyorsan megemlítettük, keressenek valamilyen kerülõ utat, vagy lehet fizetni. Egyik elõzésük után, hátul nézetbõl megállapítottuk, hogy a csoport hölgy tagjának, meg egyébként is egyes hölgyeknek igencsak jól áll a biciklis nadrág.


Végre a terep is változatosabb lett. Mindjárt az elsõ jobb emelkedõn éreztem a megfázás hatását. Kevés az oxigén! Ettõl még jól haladtam. A teljesen feleslegesen épített kijárót kihagytam. A kõbánya idén sem lett csendesebb és kevésbé poros. Örültem neki, hogy magam mögött hagyhattam. Alig vártam, hogy elérjük végre a Szenes-horgot. Mit ragozzam. Egyszerûen gyönyörû. Még sosem jártam erre ilyen szép napsütéses idõben. A fehér sziklák, szinte világítottak a napfényben. Ahol árnyékosabb helyrõl fényképeztem, ott szó szerint beégett a kép. Azért jó néhány fotó sikerült megfelelõen. Hamar kimásztunk a völgybõl. Föntrõl is csodálatos a látvány. Sokat fotóztunk. Az ominózus sarkot idén is sokan vágták le, lelkük rajta. Csóron egy kicsit tovább kellett menni aszfalton, mivel áthelyezték az ellenõrzõpontot. Nekem a régivel sem volt bajom, de az ízlések változók. A lovardai ponthoz hozzátartozik, régi horgász vagyok. Miért írom ezt le? Annak idején, amikor elkezdtem csontival csalizni, evés elõtt, szappannal, körömkefével mostam kezet. Ma? Jó esetben a tóba lelöbbölöm a kezem, de lehet, csak beletörlöm a nadrág szárába csalizást követõen, evés közben. A mostani pont annyiban valóban jobb, hogy a büfében tud az ember enni-innivalót vásárolni, ha akar. Kevéssel elõttünk értek be a montisok, akik kibökték az egyik helybéli versenyzõ rendszámokkal és fantasztikus, némely sportautót megszégyenítõ mûszerfallal fölszerelt „tanyabájkját”, amit kellõen megcsodáltak, s ki is próbáltak. Mi közben pecsételést követõen megettünk egy-két-három zsíros deszkát, megkérdeztem a montisokat, hogyan tervezik abszolválni a Száraz-horgot, illetve a Meredélyfõt, hátha valaha én is elkóborlok erre bringával, s megkezdtük a túra leghúzósabb emelkedõjét. Tettünk egy pici kitérõt egy pupra, ahonnan csaknem körpanorámában volt részünk. Pár fotót követõen szaporáztuk tovább lépteinket. A Száraz-horog elõtt közvetlenül értük utol Verát. Lefelé ereszkedve a völgybe, láttuk, egy hölgy megpróbált egy kiszáradt fán Tarzan módra lengeni, az azonban szép lassan kidõlt a súlya alatt, pedig nem látszott túlsúlyosnak. Egy kis eséssel megúszta. Kisvártatva elértük a Meredélyfõ meredek kaptatóját. Fölérve, pazar kilátás, s a következõ ellenõrzõ pont fogadta a túrázókat.


A völgy peremén ballagtunk tovább. Kis hullámvasutazás következett. A Baglyas elõtti utolsó völgybõl kikapaszkodás folyamán nagyobb gyerekcsoportot elõztünk meg. Miután, vagy 200 m-re nõtt köztünk a távolság, az egyik kislány húzott el mellettünk, utolérni a csoporttól elszakadtakat. Igencsak meglepõdtem. A Baglyas elõtti EP-nél találkoztunk össze megest a montisokkal. Fönt a hegyen megint csak utolértek bennünket. Köszönhetõen a szép idõnek, fõként pedig a gyenge szélnek, ami itt ritkaság, elég sokáig nézelõdtünk. Jól lehetett például látni Bakonykúti mellett, a Burok-völgy bejáratát is. Déli irányba viszont alig láttunk valamit, mert nagyon párásnak bizonyult a levegõ. Lefelé menet a szalagozás levezetett a régi útvonalról. Most a piros jelzésen közelítettünk Várpalota felé, ahol megelõztük Annáékat, akik a 25-ös távot teljesítették. Csodálatos ez a hegyrõl levezetõ ösvény. Sokkal látványosabb, s valamivel könnyebb, mint a régi útvonal. Kíváncsi voltam, vajon a montisok lejönnek-e ezen a meredek, köves ösvényen? Bevállalták. A Hideg-völgyben folytattuk tovább. Ez a völgy is nagyon látványos. Jobb kéz felõl helyenként csipkeszerû sziklák szegélyezik az utat. Meredek köves hullámvasút jellegû ösvényen értük el az utolsó ellenõrzõ pontot. Megettük a kapott banánt, s jó meredek ösvényen kikapaszkodtunk a völgybõl. Eddigre jócskán megfájdult a talpam. Kis, nem túl látványos hullámvasutazással beértünk a célba. Ezen az utolsó szakaszon igencsak kapaszkodnom kellett, hogy ne maradjak le nagyon.


Ettünk a nagyon gusztusos zsíros kenyerekbõl, ittunk egy kis ásványvizet. Mivel eddigre már nem éreztem a megfázást, viszont alaposan elfáradtam, azzal a felkiáltással indultam el Óbudavár irányába, hogy ha ott viszonylag könnyen ki bírok szállni a kocsiból, akkor benevezek a túrára, ha nem, akkor haza megyek.


Csodálatos idõben túráztunk. Iszkaszentgyörgytõl kezdve a túra látványos. A két útvonalváltozás elõnyérre vált, bár csak 500 m-el növelte a távot, s még így sem éri el a 40 km-t. Mind a ketten mértük a megtett utat, s a kettõnk GPS-e által mért értékek között, mindössze 100 m eltérés volt.


A túra ár/szolgáltatás aránya egyszerûen kiváló. 900/800 Ft-ért. Színes, nyomdában készült térképes igazolólap (saját térkép nem is kellett), itiner; kiváló útvonal jelölés. Mohán Gyõri jó reggelt, tea; Iszkaszentgyörgyön, nápolyi szelet; Csóron, zsíros kenyér, szörp; a Baglyasnál Sportszelet; Inotán banán, a célban pedig zsíros kenyér paprikával, uborkával, paradicsommal, hagymával, valamint ásványvíz.