Túrabeszámolók


Szomor teljesítménytúrák (1956-os emléktúra)

papamaci67Túra éve: 20102010.10.24 09:33:32

Szomor 23



Az régi 1-es felõl közelítve Szomor felé a táj már megalapaozta a nap jó hangulatát: csodálatos votl a változatos

dombvidék, a hosszú egyenes út, bal oldalán az õsz színeibe öltözött fákkal, jobb oldalán a gépjármûforgalomhoz

fazonra nyírt hatalmas szomorúfüzekkel. A sportcsarnok könnyen megtalálható volt és szemüveg nélkül segitséggel

már másodikra megtaláltam a 23 km nevezési asztalát is :-)

Szomorról kiérve a túra érezhetõen megkezdõdött, a kaptatós kálváriadombon emelkedtünk a kakukk-hegyi EP felé.

Kicsit sajnáltam, hogy a Kálvária stációiból kivették/ellopták a képeket, de hely így is gyönyörûnek mutatkozott.

A kakukk-hegyi EP-n cukorkával édesítették életünket. Az EP után hamar utolértem az elhagyott betétélapjával az

elõttem haladó túristahölgyt, majd lankás lejtõn zúzhattam le a a Bajna-Epöli Vizoflyáshoz. A bokros mentés haladó

úton száraz lábbal lehetett haladni, csak a keréknyomokban gyûlt össze az elmúlt idõszak csapadéka. Az Anyácsai-tó

valóban kies látványt nyújtott és már meg is érkeztünk a 2. EP-re, ahol hatalmas sajtospogival kényeztettek

bennünket. A tó túlvégén a száraz lábbal való átkelést lehelyezett raklapokkal biztosították a szervezõk.

A Bázisra vezetõ útig mûvelt földek között vezetett az enyhén emelkedõ út. A mûúton gyaloglásra váltottam és egy

túristahölggyel adtunk hálát, hogy ilyen szép napot kaptunk ajándékba. A Színházi Bázis ellenõrzõpontján

a kedves rendezõlányok remek citromosteával kényeztettek, átbeszéltünk az elmaradt BéPoBu felett érzett

szomorúságunkat, aztán továbbindultam. Az erõdbõl a fennsíkra kiérve kis kerülõt tettem a kettõskerszthez, ahonnan

a gyönyörû Zsámbék látványában gyönyörködhettem. Innen hétvégi házak között vezetett az út a templomromig, ahol a

pénztároshölgy irányított az EP zöld sátrához (jonathán alma :-)). Hangulatos nyaralóházak között kaptattunk tovább

felfelé. Útközben egy engem beérõ túrafutótárs bosszankodott azon, hogy a templomrom EP-je a templomromnál

található ... A kaptató tetejére érve gyönyörõ fenyvesen vezetett keresztül a hullámvasutazó út. Ezután enyhén

emelkedõ fennsíkon vitt az út a csúcs felé, csodálatos kilátással és nvendékfák között. Az Óiáslépcsõi EP-n vaníliás

és csokisnápolyi volt az ellátmány, majd néhány nagyot szökelléssel indítva vettünk búcsút a nevezetes helytõl.

Hosszan erdõben vezetett utam, majd szépen kiépített murvás-utas zárt területen haladtam keresztül. A somodori úti

EP-n a gyerekek bio-almalével láttak vendégül, majd elindult a kapaszkodás a mûúton. Az autósok - szokás szerint -

semmibe vették az út szélén bóklászó túrázót és fénysebességgel száguldoztak a beláthatatlan kanyarokban.

Somodorpuszta elõtt egy engem megelõzõ futónak kívántam jó utat, majd a lejtõ kezdetével én is a nyomába eredtem.

A sportcsarnokig elõzgettük egymást, felváltva nyulazva a másiknak. A befutóasztalnál aztán kölcsönösen gratuláltunk

egymásnak és hagymás zsíroskenyér társaságában jót beszélgettem a - angol születése ellenére - csak magyarul

beszélni hajlandó Don-nal.

A szervezõk segítõkészségének köszönhetõen még le is zuhanyozhattam - igaz, hogy hidegvízben -, de mégiscsak tisztán

és üdén térhettem vissza a Nagy Faluba, Budapestre.



A rendezõk kedvesek, a rendezés, szalagozás, táblázás hihetetlenül precíz, az ellátmány tökéletes, az útvonal

és a táj gyönyörû, az idõjárás ideális volt.

A narancsszínû túrabögrét pedig - a jövõ évi, remélhetõleg 56 km-es túráig - jó érzéssel tettem el a többi emlék közé!