Túrabeszámolók


Félnyolcas / Negyednyolcas

TonnakilométerTúra éve: 20102010.10.03 09:07:02











Negyed Nyolcas 30


Táv: 29,2 km, szint: 1169 m


Elsõ túraszervezése volt a rendezõknek, de szerintem így is nagyon jól sikerült. Van még néhány „gyermekbetegsége” a szervezésnek, de nagyon ígéretes túraesemény nõheti ki magát e feltûnõen fiatal, de lelkes csapat keze nyomán.


Na de kezdjük az elején. Az elmúlt hetek nagy esõzései után végre nem ígértek csapadékot az idõjósok. Az utolsó pillanatig a Lokóra készültünk Zsombor fiammal, de a honlapon megjelent Negyed Nyolcas túrakiírása felkeltette érdeklõdésünket. Idén jártunk elõször a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. A korábbi két találkozás alkalmával kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodhattunk, úgyhogy kíváncsi várakozással tekintettünk a mai nap elé.


Pontosan hatkor indultunk Csemõbõl. A rajt helye nem pont ott volt, ahol eredetileg kellett volna lennie, de egy kis kóválygás után ráakadtunk. A nevezés gördülékenyen zajlott. 7:45-ös indulási idõ került az itinerünkre. Akkor merre is? A S+-en kellett indulni, s ezen elmenni az Álló-rétig. A szakasz mindenképpen igényelne egy turistajel felújítást. Oda kellett figyelni, sõt el is kavartunk kicsit a Kis-Hortoba oldalában, de ez inkább a mi hibánk volt. Szerencsére hamar észrevettük a hibát és visszatértünk az utolsó ismert jelig. Innen viszont már gyerekjáték volt az út az Álló-rétig. Itt teljesen új útbaigazító tábla és felújított jel mutatta az utat a Vörös-kõ felé, az itiner szerint 670m, valójában pont egy kilométerrel hosszabb S- úton. Tiszta idõben pompás innen a kilátás, most azonban párás volt a levegõ, így sokat nem idõztünk.


A Kis-Bükk tetõ mellõzésével a P- úton haladtunk a K- útig melyen jobbra kellett kanyarodni. Igazán kis pontnak éreztünk magunkat az Úrasztal oldalán futó kanyargós ösvényen. Jobbra az igen meredek oldalban lévõ robosztus bükkös látványa lenyûgözõ volt. Hamar elértünk a Molnár Lajos emléktábláig, ahonnét jó kilátás nyílt a Dunakanyarra. Pár száz méterrel odébb a Borjú-fõnél már le is ültünk egy szendvicsre, hogy kellõképp kigyönyörködhessünk magunkat. Szépen kivehetõ volt a múlt heti NAHÁT túrán bejárt Szent-Mihály hegy és a Hegyes-tetõ, valamint a Dunakanyar. Szívesen üldögéltünk volna tovább is, de elvégre teljesítménytúrán vagyunk, még hosszú út vár ránk a mai napon.


Leereszkedtünk a Sóstói-rétig, ahonnét szalagozás vitt a Panoráma autóútig. A kitûzésrõl csak a legjobbakat mondhatom. Pont annyi és pont ott volt szalag ahol kellett. A kövesúton kellett haladnunk az Apátkúti vadászházig, ahol az elsõ ellenõrzõpont volt. A völgy szépsége ellensúlyozta azt, hogy ezen a szakaszon aszfalton kellett menni. Itt tájékoztattak arról, hogy sajnos jelvény nem lesz a célban. Különösképpen „nem rázott meg a hír”, elvégre nem a jelvényért jöttünk. Innen ismét szalagozott úton haladtunk felfelé a Spartacus ösvényen, mely meglehetõsen erõs kaptatóval kezdõdik, de a Jenõ-kunyhó után jól járható álomszép sétaútban folytatódik. A rajtban kapott útvonalleírás ugyan felhívta a figyelmünket a szakasz szépségére, de amit a Szarvas-lyuknál lévõ visszafordító elõtt megtapasztaltunk felülmúlta minden várakozásunkat. Ezt mindenkinek látnia kellene! Elmondhatatlanul, leírhatatlanul szép panoráma tárult a szemünk elé.


Továbbhaladva érdekes sziklaalakzatok kísérték utunkat és pompás terepen haladhattunk. Bárcsak sose érne véget ez az ösvény. De sajnos ennek is vége lett, elértük a Z- jelzést, melyen balra kanyarodtunk. Ez az út egyenesen Pilisszentlászlóra vitt, ahol a második ellenõrzõpont várt ránk. Jól esett a csoki és az ivólé, amit kaptunk. Már csak 7 km volt hátra, de a nyomóskútnál feltöltöttük ivóvíz készletünket.


Továbbra is a Z- úton kellett haladni, melynek jelzései a Hegytetõ-parkolótól elég rapszodikusak voltak. Sokszor inkább „érzésbõl” mentünk, mintsem a jelek alapján. Ezen a szakaszon is érdemes lett volna a jeleket felújítani, de legalább szalagozással megerõsíteni a helyes utat. Kicsit illúzióromboló volt az utolsó két kilométernek a Szentendre-Pilisszentlászló közötti forgalmas mûúton való vezetése. Én megfontolnám a rendezõk helyében a Jávor-tó érintésével szalagozott ösvényen visszavinni a túraútvonalat a célba. A célban megkaptuk oklevelünket és a jól megérdemelt lila hagymás zsíros kenyér uzsonnát.


Jobbító szándékkal javasolom, hogy érdemes lenne csiszolni, az itiner térkép mellékletén és a turistajelzésekkel hiányos ellátott szakaszok megerõsítésén (festék, szalag). Viszont kimagasló volt a túraleírás, mely sok segítséget nyújtott a tájékozódásban. A pontõrök kivétel nélkül nagyon kedvesek, õszintén érdeklõdõk, barátságosak voltak. Az útvonalválasztás (az utolsó két km kivételével) zseniális volt (Persze a Visegrádi-hegységben nem lehet nagyon mellényúlni). A nevezési díj a kapott szolgáltatással arányos, legközelebb talán lesz jelvény is.


És nagyon õszintén mondom, hogy remélem lesz folytatása is jövõre ennek a túrának, helyük van az egyre színesedõ túrarendezvények palettáján. Összességében nagyon jól éreztük magunkat a túrán és ez a legfontosabb. Köszönet érte a szervezõknek.