30KM Éjszakai táv.
Az idei év csodás idõjárási körülményeit figyelembe véve meg sem fordult a fejemben, hogy a 110-es távon induljak el. Ennek volt egy másik oka is, hogy a budapest kupához tartozó Meteor túrák is ezen a napon voltak. A terv egyszerû volt: nappal egy Meteor este egy BEAC. Az eredeti táv 70Km lett volna (maraton + 30) de az egész hetes elõkészítésnek amit az idõjárás végzett, és a szombat reggeli állapotok láttán annyiban módosítottam az elvárásaimat, hogy beértem egy résztávval is.
A nap elsõ felében meg is csináltuk a Meteor 21A szakaszát. Rongyá áztunk dagonyáztunk a sárban, de azért élmény volt :)
Kora délután egy kis pihenõ, cipõ és ruhacsere, majd relaxként egy kis takarítás otthon :P
Este 21 körül indulunk Újpest városkaputól kocsival. A bátyám vállalta a fuvart. Rendõri kisérettel jutunk ki pestrõl (UTE - Fradi meccs) majd Szentendrét átszelve kocsikázunk fel Lajos forráshoz. Itt még egy kicsit teszek veszek, felkötöm a kamáslit is, még egyszer átgondolok mindent, hogy biztos nálam vannak e a szükséges dolgok, aztán irány a rajt, a turistaház másik oldala. Gyorsan benevezek. 21:40 kerül a lapomra rajtidõnek. Kicsit még elbeszélgetek az egyik rendezõvel az útvonalat illetõen, hogy merre is kell menni, mert én max holdvilág árokban ismerem az utat a turistaházhoz. Megnyugtat, hogy a jelzések követhetõen fel vannak festve, ellát néhány jótanáccsal, amiket igyekeztem is megfogadni a túra során. Még egy kis információt begyûjtök, hogy elvileg én vagyok a 10. induló a 30-as távon, a 110-sen "futók" pedig már elmentek. Nekik gratula gondolom, nekem meg szerencse mert talán látni fogom a lábnyomaikból, hogy merre van az arra.
Végül elköszönk a társaságtól, bátyámmal visszaballagunk a kocsiig, tõle is elköszönök, majd tényleg nekivágok a túrának. A 21:40-es rajtidõ mostmár tutira nem állja meg a helyét de különösebben nem zavar. Felfelé az ajánlot széles murvás úton megyek de a sûrû köd úgy elnyeli a lámpám fényét, hogy az orromig sem látok. A P+ letérését úgyveszem észre, hogy tejföl sötét hátérrel átvált simán tejfölre. Jól tippelem, hogy akkor ez a tisztás az a tisztás. Kimegyek a szélére, és szinte egyesével végigvilágítom az összes fát, hogy melyiken van a jelzés. Meg is találom az utat és a jelzésemet is. Ezt a terepet már ismerem, igaz tavasszal felfele jöttem rajta. Most bátran megyek lefelé, és csak akkor lassítok amikor egy egy elágazáshoz érek. Ilyenkor mindig alaposan meg kellett nézni nem bújik e meg valahol a Z+. Egy idõ után ezt is elérem. Magamban örülök a dologban, mert eddig minden jelzést elsõre megtaláltam, és még emlékeztem a rajtban begyûjtött infóra, hogy a bal oldali irányon kell elindulni rajta. Ezen ereszkedem tovább egyenesen lefelé egészen Gyopár forrásig. Na itt fogy el a tudomány. Az út egy kis tisztássá szélesedik, aminek a bal oldalán van az utolsó jel amit látok. Emlékszem, hogy errõl is mondtak valamit a rajtban de már nem tudom, hogy mit. Egyenesen indulok tovább, de nincs jelzés, végül egy õsrégi K- jelzést találok, denekem nem az kell. Visszamászok a forráshoz, megkeresem az utolsó fát amin a jelzésem volt. Attól még inkább balra van egy csapás. Ezen indulok el, de komoly kétségeim vannak, hogy ez túraút lenne, így errõl is visszafordulok. Végül harmadszorra elkezem körbejárni a forrást, és megtalálom amit keresek: jobbra felfelé is megy egy út amin ott virít a Z[]. Ezt követve lehet eljutni a turistaházhoz. Itt már csak 1-1 keresztezõdés kényszerít lassításra és pár méteres kitérõre mire megtalálom a jelzést. Végül már látom a fényeket a fák között, és már nem is hagyom magam eltéríteni. A jutalom sem várat magára sokáig. Kiérek az erdõ szélére a sorompóhoz. Ennek megörülök, ezt már ismerem a tavaszi túráról, illetve most egy láthatósági mellény van ráterítve, és ami a lényeg: lent az aszfaltúton ott vannak a pontõrök.
Pecsételés illetve pár perc beszélgetés után továbbindulok. Innen a kevély nyeregig ismerem az utat, P- végig.Csobánkán amikor az aszfaltról fel kell menni a hegy oldalába sikerül egy hasast dobnom a vizes fûre. Az elkövetõ egy szeder/borostyánból összefonódó inda volt. Felemlegetek pár híres, és kevésbé híres embert, illetve ezeknek a felmenõit is :) megpróbálom magam egy kicsit letisztogatni ami sikerül is lévén füvön estem el, és inkább csak vizes lettem. Kb a játszótérig dühbõl magamban káromkodva mentem el, igaz jórészt magamat szidtam, hogy hogy lehetek ennyire kétballábas :) Lassan az aszfaltos szakaszt magam mögött hagyom és nekivágok a tényleges emelkedõnek ami a nyeregig tart. A talaj váltakozik alattam. Van ahol jól járható, van ahol csak csúszkálok a vékony, de felázott sárrétegen. A rajt óta egyetlen túratárssal sem találkoztam. Kicsit nyomaszt, hogy ennyire egyedül vagyok a sötét és ködös éjszakában. A saját csörtetésemen kívül, csak a vaddisznókat és más nem azonoítható állatok hangját hallom. Meg is örülök amikor végre felérek a nyeregbe és a pontõrök kivilágított padokkal fogadnak. Éjfél lesz pár perc múlva... leülök melléjük egy kicsit beszélgetni, megnézzük térképen, hogy merre is megy az útvonal, eszek egy csokit, iszok egy kicsit, majd az üres üvegem egy telire cserélem. Elújságolom nekik hogy a budai szakaszt, illetve a kevélynek ezt a részét már ismerem mert voltam erre túrázni. Aztán amikor továbbindulok a sötétben és ködben csak nem sikerül megtalálni elsõre a K ösvényét. Másodjára már a jó úton indulok lefelé. A talaj itt jól járható, ha az ember vigyázz a bokájára. Vagy köveken megyünk, vagy az esõ ellenére is kemény földúton. Elõször a Z majd a S jelzésnek is búcsút intük. Itt a S letérése után van egy jó meredek lejtõ, ami azért egy kicsit csúszik de nem vészes, nincs rajta sár. Az aljában keresgélem egy percig hogy merre is kell elkanyarodni aztán eszembe jut és dobok egy balost. Széles földúton sétálok a lépteim könnyûek, a talaj kiváló, a köd sûrû. A fákat jobbról cserjés majd rét váltja fel. Balról egyszercsak kiszúrok egy beton keresztet, aminek még a táblájára is vetek egy pillantást, ami szerint 99-ben építették újra. De jó egyeseknek én nem vagyok vallásos, megyek tovább, EGYENESEN. A korom sötétben elhaladok két vadász mellett is, akikkel jól megnézzük egymást, aztán feltûnnek elõttem a város fényei, és nem sokkal késõbb elérem a vráos szélét is. Itt nézegetem, de sehol nincs K- jelzés. Oké a réten volt pár leágazás, de max cserjék voltak mindenütt, így nem volt felfestve a jelzés. Az elsõ villanyoszlop alatt lepakolok, elõbányászom a térképet és elkezdem bogarászni. Megállapítom, hogy Pilisborosjenõn vagyok. A K pedig pont annál a keresztnél térhetett le jobbra amit megnéztem. Visszamenni nem akarok, ezért nézegetem a város körvonalait, meg hogy hol tudok visszamenni a Kékre. Mivel tényleg a falu legszélén vagyok, a térkép szerint kb nyíl egynesen át tudok rajta gyalogolni jobbra, és a falu másik oldalán becsatlakozik a jelzés is. Elpakolok, és nekivágok. Erõfeszítésemet siker koronázza. Egy kis kanyar után - amivel egy kisebb palotát kerültült ki a mûút - visszaérek a szántóföldek szélére, ahol egy földút csatlakozik be. Jól látható a bokáig érõ sárban lábnyom benne. Megörülök a felfedezésnek körbenézek és a jelzést is megtalálom. Elindulo krajta és felismerem hogy a KKK és KAB túrán is erre jöttünk. A felismerés új erõvel villanyoz fel. Egy kis emelkedõ, majd jóval több lejtõ, és már a külsõ bécsi utat keresztezem. már várom a téglagyári pontot, pontõrt mert jó lenne újra emberrel találkozni. A patakon átívelõ hídon még látom a jelzést de utána a szántóföldön megint nem... Továbbb megyek egyenesen a sínek felé. A síneknél van átjáró csinálva és 2 stramm oszlop is ki van rakva de egyiken sincs jelzés. Gyanús. Térkép elõ - csak a pilis térképe van nálam - még pont látszik rajta aminek kell, hogy a jelzés a patakkal párhuzamosan halad. Visszasétálok a patakig (kb 200 méter) és mellette a földúton végig. Eleinte jó kis porcfû van a talpunk alatt, ami lemossa a sarat a cipõrõl, de aztán elfogy, és a felszántott földön kell gyalogolni. Norbi-fitbõl sose voltam 5* így cipõnként rögtön felszedek 2 kilót :)) A végére még marad pár nagy tócsa, majd sikerül kiérnem az aszfaltra. Itt is megindulok a sínek felé, és msot már jelzést is látok. A téglagyárnál viszont sehol senki. Jobb ötlet híján a lámpával világítva, telefonnal lefényképezem az OKT pecsétjét, úgy, hogy a felirat látszódjon rajta. Egy kicsit elkedvetlenít, hogy nem volt itt pontõr. Megiszom a kézemben lévõ üvegbõl a maradék folyadékot, és újat veszek elõ. Egy csokit is elmajszolok, majd próbálom magam fejben kicsit felturbózni. Elszántan és makacsul továbbindulok. A reggeli túrát és a most megtett távot még nem érzem magamban, nem vagyok elfáradva, de az álmosság már ostromol. Virágos nyeregbe majd egy óra alatt érek fel, de már nem is sietek. Ködvan mindenhol, a fákról csöpögõ víztõl és a saját izzadságomtól pedig már bõrig áztam. A nyeregben szolidan belekérdezek az éjszakába, hogy hol van a pontõr. Válasz itt sincs. Megint lefényképezem az OKT pecsétet a felirattal együtt, és mennék tovább, amikor meglátom a réten fenn a kocsit. A pontõr ugyan bennt alszik, de egy petróleum lámpa társaságában ki van téve a pecsételõ is. Gyorsan nyomok magamnak egyet majd még egyet a téglagyár miatt :) igaz, hogy a pecsétben benne van a pont neve, de ha jár akkor jár. legalább mennyiségre meglesz :) Egy másik széken egy tálcán zsíros, hagymáskenyér pirosarannyal. Elveszek egy fél szeletet, és megcélzom a határ nyerget. A repteret eddig csak világosban és fentrõl láttam, így tévesen választottam egy 45fokban rögtön lefelé tartó utat... Valahogy nem sok jót igért hogy lent vagyok a völgyben, de derékig meg nyakig ér a gaz az út két oldalán... mintha a reptéren nem lenne ekkkora gaz... Aztán az út elkanyarodott, én meg nem. Az eredmény egy kis bozótharc, majd fûben gázolás, cipõ eláztatása, és egy új út megtalálása, amit követve visszaértem a hangárokhoz. Itt egy jobban kijárt útra tértem, amin már szalagozás és K kerékpár jelzés is volt. Ezt már nem voltam hajlandó elhagyni, és el is értem rajta a S- jelzést, majd a Pc bal oldali ágán szépen lereszkedtem a célba. Utóbbi jelzést már gyakori szalagozás is kisérte, így nem volt gond az útvonallal.
A célba 4 óra elõtt pár perccel érkeztem meg. Figyelembe véve, hogy mennyit keresgéltem az útvonalat néhány keresztezõdésben, meg az 1-2 kis eltévedésemet, és hogy nem siettem ez számomra elfogadható idõeredmény volt. Megkaptam a túra relikviáit, és a BK pecsétemet a füzetbe. Egy pohár teát elfogadtam a felkínált szolgáltatásból, majd az utolsó 4:22-es éjszakai busszal elindultam haza. 5 óra körül meg is érkeztem. Egy gyors zuhany és már bújtam is az ágyba.
A Túra rendezésérõl, szervezésérõl nekem nincs se túl jó se túl rossz tapasztalatom, igaz a rosszakat általában a 110-es távról olvastam. Az viszont igaz, hogy a 30-as távról kiderült hogy 23.5Km a szint 1000 méter helyett 750. A téglagyár be volt írva mint EP denem volt ott senki és a célban csodálkoztak, hogy miért akartam, hogy legyen EP mert szerintük ott nem is kellett hogy legyen. Majd amikor megmutattam a lapot akkor közölték, hogy fura, nem értik, de ott sose volt pont. Engem akkor ez lelombozott, amikor odaértem a nagy semmihez. Az útvonalleírás egy A5-ös lap fele volt, nem is leírás, inkább csak egy táblázat, a legminimálisabb információtartalommal.
A nevezési díj csak 200Ft volt amiért nem igértek sokmindent és útközben nem is kaptunk sokmindent. Én hajlandó lennék pl 500Ft-t is kifzetni, és akkor a +300forintért szívesen fogadnék útközben mondjuk +1 pontot és / vagy 1 szelet csokit, esetleg egy pohár teát, vagy vízutánpótlást. Mindenesetre a túrát így is sikerült teljesíteni, ami azt jelenti hogy azért az útvonal követhetõ, bár egy térkép nem árt ha kéznél van :)
Köszönöm a rendezõknek a túrát, a kitûzõt és az oklevelet, a BK pecsétet, és a relative "jó" idõt (nem esett az esõ). A ködöt csókoltatom. A 110-es teljesítõinek gratulálok. És ezzel a másfél sorral leírtam minden lényegeset a túráról :P |
