21 A.
Egész héten esett ami elõrevetítette, hogy ezen a túrán sem fogjuk a port nyelni egymás mögött. Reggel késõbbi indulást terveztünk, mert azt mutatta az idõjós, hogy napközben mérséklõdni fog az esõ. Ennek megfelelõen 8:30-kor sikerült elrajtolni. A rajtban épp száraz idõ volt nem esett az esõ, így vidáman vágtunk neki a Kaán kilátóhoz vezetõ S-nak. Gyorsan fel is értünk, útközben pedig már láttuk az esõ áldásának a nyomait. Ennek ellenére Egészen az Erzsébet kilátóig gond nélkül zajlott az utunk a megszokott útvonalon: S- P-. A kilátónál elkezdtük keresgélni a pontõrt de nem találtuk. Aztán valaki megsúgta, hogy állítólag lent van a libegõnél. Más nem lévén lementünk és szerencsére tényleg ott volt. Gyorsan begyûjtöttük a bácsitól a pecsétet és robogtunk tovább lefelé a jól ismert piroson. Virág völgy elõtt egy kicsivel elkezdett esni az esõ. Elõször csak szép csendesen aztán szépen fokozatosan erõsödött. Mire elértünk Csacsi rétre már rendesen szakadt.
Csacsi rétnél gyorsan elõkerültek az esõkabátok is... na nem mintha sokat értek volna. Piktor tégla üregekhez már bõrig ázva érkeztünk meg. A srác szegény egy pici sátorban pecsételt. Biztos nem ez volt élete és álmai pontõrködése. Mi a pecsételés után elköszöntünk, és még mielõtt kihûlnénk továbbmentünk. Budaörs felett a repülõs emlékmûnél és környékén az apró kavicsos talajon egész rendes kis patakok alakultak ki. Többször is oda vissza cikáztunk felettük mire elértük a leágazó pirosM jelzést. Ezen másztunk fel majd le a fenyõfák között, és végül a S- jelzésre csatlakozva a Sorrentóhoz érkeztünk. Itt egy kis segítséget kértünk, hogy a papírok lehetõleg minnél szárazabban megúszák a pecsételést, majd a visszacsomagolást. Innen már szinte csak lefelé kellett menni. Végig a hegyoldalban, ami száraz idõben is csúszós a sok apró kavics miatt, most esõben a felázott csúszós sár volt a kihívás. Leérve a völgybe egy kicsit felkapaszkodtunk még mindig a sárgán, hogy aztán újra a PirosM jelzésen dobbjunk egy balost a Mária szikláig. A meteor szurdokban gyakorlatilag vagy bokáig érõ sárban vagy a csörgedezõ patakban tudtunk menni. A természeti csapások ellenére sikerült elvergõdni a pontig, ahhol már a bélyegzõ is "szétázott". Mindenesetre elég érdekesen nézett ki. Innen már fél lábon is elugráltunk volna a célba, de hál istennek megvolt mind a kettõ nagyjából épségben. A bakiban ugyan tocsogott a víz, a lábam már szép fehárre kiázott, de azért beballagtunk a célba. Az idõjárás a célt is befolyásolta, mert nem kellett teljesen kimenni a Mamutfenyõkhöz, hanem a mezõ szélén egy kocsiban volt az érkeztetés, és a 21B táv indítása. Mi megkaptuk a szép kitûzõt a Budapest kupás pecsétet, beszélgettünk egy kicsit a rendezõkkel majd elindultunk hazafelé, vagyis a 22-es busz végállomására. Útközben ZE kollégával találkoztunk szembe aki a délutáni mûszakot vállalta. A csodás színvonalú 22-es busz kicsit beázott, kicsit büdös volt, kicsit szét akart már esni, de azért a moszkváig még elvonszolta magát. Öröm volt átszállni a 4-6 villamosra. Igaz mire hazaértem vele a csurom vizes ruhákban már kezdtem áthûlni.
Egy gyors forró fürdõ után pedig még a Forma1 végét is meg tudtam nézni. Majd megírtam ezt a beszámolót is. Most még egy kis pihi következik aztán indulás a BEAC 30 éjszakai távjára.
A túrán sok kilátás és néznivaló nem volt. Egyedül talán az alacsonyan szálló felhõk és a ködbe veszõ hegyek nyújtottak volna egy kis látnivalót. A sok szép hely amin keresztül mentünk most titkolta a szépségét, mert inkább arra koncentráltunk, hogy minnél hamrabb kiérjünk az esõbõl. Jövõre talán újra a megszokott szép napos meleg idõben teljesíthetjük a túrát.
Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, igérem jövõre is ott leszünk. További jó túrázást a többi túratársnak :) |
