Túrabeszámolók


Hol a következő?

TonnakilométerTúra éve: 20102010.09.06 14:48:36
Kiírás szerinti táv: 26 km, szint 600m, de rajtad múlik, mit tudsz kihozni belõle.

Aki a gyalogláson kívül szereti használni az eszét, szeret jól szórakozni, kreatív döntéseket hozni, itt a helye. A rajtban kapsz egy feladatot, melynek megoldása adja az elsõ ellenõrzõpont helyét, ott megkapod a második feladatot, amely adja a második ellenõrzõpont helyét és így tovább. A feladatok pont olyan nehezek, hogy alapvetõ térképolvasási ismeretekkel bárki meg tudja oldani, de azért épp elég fifikásak ahhoz, hogy alaposan megdolgoztasd a fogaskerekeket. Minden feladványnak csak egyetlen jó megoldása van. Ha megvan a megoldás, magad határozhatod meg az oda vezetõ legcélszerûbb útvonalat. Van, aki inkább megy árkon-bokron át a legrövidebb úton (ritkán célszerû), van, aki a szintemelkedéssel spórol és inkább többet gyalogol. Így válik valóra a beszámoló elsõ mondata. Persze, ha rosszul oldod meg a feladatot és rossz helyre mész, nagyot nézel, ha nincs ott rajtad kívül senki sem. De mint mondottam, a feladatok megoldhatóak, meg aztán a pontõrök sem kõszívûek. A megoldást ugyan nem mondják meg, de ha bizonytalan vagy a megoldásod helyességében megerõsítenek, vagy a feladat újragondolására bíztatnak, ha rossz eredményre jutottál. A szintidõ olyan bõséges, hogy bõven belefér a gondolkodás és nézelõdés útközben. Egyszóval nagyon jó buli ez a kreatív túra.

Vissy Károly nem sok jóval kecsegtetett szombatra, de nem azért túrázó a túrázó, hogy a négy falat nézze, amikor itt a hétvége. Különösen, hogy új túratársat tudhatunk soraink között. Laci bácsi felesége háromszoros büszke nagymamaként a múlt héten élete elsõ teljesítménytúráján, a Mályvád 20-ason kapott kedvet ehhez a sporthoz, szerdán megvette élete elsõ túracipõjét és most szombaton nyilvánvaló volt, hogy ki kell próbálnia. Erre a legjobb alkalomnak bizonyult a Pilisi-hegységben megrendezésre került Hol a következõ túra.

Így aztán Laci bácsival, feleségével Cilivel, Zsombor fiammal és jómagam indultunk útnak szombat reggel. Az idõ borongós volt, de nem esett az esõ. Inkább olyan október végi volt a hangulat, de üde zöld növényzettel.

A rajt helye idén a Pilisszentkereszt feletti Két-bükkfa-nyereg parkolója volt. A rajthoz megérkezve pillanatok alatt beneveztünk, a hosszabb távra és megkaptuk az elsõ feladatot. A pont megtalálásához elég volt, ha tudsz a térképen távolságot és irányszöget mérni. A második feladat során egy keresztrejtvényt kellett megoldani. A kérdésekre a válaszok minden esetben leolvashatóak voltak a térképrõl (helyismeret nem hátrány). A válaszokból kijövõ betûk halmazát sorba rakva kaptuk a második pont helyét. Ott egy vaktérképet kaptunk és hozzá segítségképpen egy finom ropogós almát. A vaktérképen szintvonaltöredékek voltak, bejelölve a következõ pont helye. A térképen kereshettük ki, hol lehet ilyen domborzati elem a környéken (Hogy minek kaptuk a feladathoz az almát? Hogy amíg böngésszük a térképet, legyen, amit elrágcsáljunk.). A következõ feladat hasonló volt, mint az elsõ csak nem egy, hanem három térképi távolságadat és irányszög levezetése adta a megoldást. Nekünk ez a típus nagyon ment. Az utolsó ellenõrzõponton olyan volt a feladvány, hogy ha a pont helyén lenne egy eligazító tábla, akkor mi lenne rajta. Helyek, turista útvonalak jelzései, távolságok halmaza kimetszette az egyetlen jó megoldást. Annyiban egyszerû volt, hogy jellegzetes helyek voltak a megoldások (turistaút csomópont, hegycsúcs). Az utolsó ellenõrzõponton csak az ott talált zsírkrétával kellett igazolnunk áthaladásunkat és irány a cél.

A célban fejedelmi lakoma várt ránk. Sültzsíros kenyér, jó bõven sült csirkemáj darabokkal és lila hagymával. Csokoládé, és nem hiányzott a finom Piroska szörp és ásványvíz sem. Megkaptuk az oklevelünket, kitûzõnket és boldogan mentünk haza.

Gratulálok a szervezõknek a kifejezetten ötletes, izgalmas és minden tekintetben igényes túrához. Kívánom, hogy a „hol a következõ” népszerûségében emelkedjen fel a nagy klasszikusok közé, melyeket már januárban beírunk a túra naptárunkba. Én biztosan így teszek, és már alig várom, hogy megtudjam, hol lesz a következõ!