| larzen | Túra éve: 2006 | 2006.03.26 23:52:37 |
|
|
Tomator és aakrisz társult a túrára.
Krisznek azt hiszem, egy órával késõbbi idõpontot írtam a levélben, így nem csoda, hogy nem jelent meg a várt idõpontban. Nekem nem volt meg a telefonszáma. Szerencsére Lúdtalp korán kel (6:45 volt szombaton) és tudta is Krisz számát, így sikerült elérni. Újabb nagy szerencse, hogy Krisz ezután késlekedés nélkül beült az autóba és találkoztunk a Lurdy háznál. Budaörsnél néztem órát: 7:10. Nevezési idõ vége: 8:00.
8:08 perckor ugrottunk ki a veszprémi vasútállomás elõtt az autóból. A rendezõk még ott voltak, a csomagszállító autó már nem, szerencsére telefonon felhívták õket, és visszafordultak. Köszönet a rendezõknek!
Ami ezek után következett, az már kevésbé volt izgalmas. Elõzetes félelmeim ellenére nem tévedtünk el a Csatár-hegyi kápolna elõtt. A terep is egész jó volt. Néha volt egy kis sár, na. Egyszer bele is estem nyakig. Na és?
Egész domboldalakat borított hóvirág, késõbb medvehagyma mezõkön keltünk át.
Bándon letértünk az útvonalról (csendben jegyzem meg, Tapír eddig minden alkalommal rossz útvonalon ment), megnéztünk pár hátsó kertet és az Essegvárt is körbejártuk, úgyhogy egy csomó idõt elpazaroltunk.
Herenden életem legbüdösebb WC-jével találkoztam a vasúton, pedig nem vagyok kezdõ versenyzõ: füstös kocsmák, MÁV várók, 2. o. vagonok, és futballstadionok mellékhelységeiben is sokat jártam, de az ütött mindent.
Herendtól már nem tudtam magam elõtt letagadni, hogy fáradok, nem igazán voltam acélos. Az idõjárás sem volt túl kegyes: nem volt elég meleg ahhoz, hogy levegyük a termoruhát, néha erõs szél is fújt, viszont elég melegen sütött a nap ahhoz, hogy melegünk legyen. Kicsit ellentmondásos. Lényeg az, hogy sokat ittunk, ráadásul egy olyan túrán, ahol kevés a folyadék. Én erre fogtam, illetve a két héttel ezelõtti maratonra. Meg arra, hogy a maraton utáni pihenõhét hetven kilométeres volt, ez a pihenõhét meg nyolcvanas. Jó úton haladok a fejreállás felé. Szupi.
Herendtõl legalább szebb lett a táj. Az Öreghálás utáni részen nem volt olyan rémes sár, mint az várható lett volna, a Fekete-Séd sem volt túl nagy, sõt, egy kis hídat is fektettek fölé, ácskapoccsal összeerõsített fatörzsekbõl.
Feltûnõen sok rövidtávú túrázó indult, a közös szakaszokon szinte mindig volt látótávolságon belül túrázó.
6:05-tel értünk be. |
| |
