Túrabeszámolók


Bükk 900-as csúcsai

PlecsTúra éve: 20102010.08.03 08:46:13
 

A Bükk 900-as csúcsai

Érdekes túra ez a B900! Nem hiszem, hogy aki ezt olvassa, ne tudná, de azért röviden: a lényeg annyi, hogy fel kell keresni a 20 darab, oszloppal megjelölt bükki csúcsot, amelyek mind magasabbak 900 méternél! Aztán hogy azon belül mikor, merre, melyiket keresed fel, az már a te dolgod, egy kicsit a tájékozódási és a klasszikus teljesítménytúra keveréke ez az egész - de jópofa!

Mikor elõször felötlött bennem, hogy nekivágok, gondoltam, meg kéne tervezni az ideális útvonalat, s úgy nekiindulni, de hamar rájöttem, hogy ezen a túrán olyan, hogy „ideális útvonal”, egész egyszerûen nincs! Miután a csúcsok túlnyomó többségére semmiféle út nem vezet, ahányan indulnak, annyiféle ideálisnak vélt útvonallal a fejükben vágnak neki. De így van ez jól, mert nincs is itt olyan, hogy legjobb, ugyanis mindegyik legjobbnál van egy másik, ami valamilyen szempontból biztosan jobb, de az sem a legjobb, mert van egy megint másik, ami valami miatt talán valaki más szerint mégiscsak jobb…és folytathatnám! A lényeg: mindenki úgy keresi fel a húsz csúcsot, ahogy akarja, csak a végére meg legyen mind! Na és éppen ez az, ami egyáltalán nem olyan pofonegyszerû, mint amilyennek elsõ olvasatra tûnik!

Mint már említettem, a csúcsok túlnyomó többségére egyáltalán nem vezet –nem hogy jelzett, de semmiféle- út vagy ösvény, a csúcshódítás legegyszerûbb módja tehát legtöbbször a „toronyiránt és mindig felfelé” elvét követni! A gond csak az, hogy ez sem mindig célravezetõ ám…

Miután a túra 20 csúcsából vagy 15 emberek által nem túl gyakran felkeresett hely, ezeken bizony nagyon hamar elakadhat az ember egy-egy mellközépig érõ, sûrû csalánerdõben, egy tüskés bokrok alkotta természetes falban, egy valóban áthatolhatatlan fenyõerdõben vagy akár egy, a növényzet alatt sunyin megbújó bokatörõ kõhalomban... Szóval korántsem biztos, hogy mindig a legrövidebb út a legjobb! S akkor még ugye nem is beszéltünk, a Nagy-kõ-hát csúcsát körbevevõ drótkerítésrõl… Szóval jó kis játék ez, na! S ha végül fel is küzdi magát az ember a kiszemelt csúcsra, még az oszlopot is meg kell találnia, ami -legyünk tényszerûek- többnyire azért nem túl nehéz feladat, de még ebben is vannak itt-ott kivételek…

Õszintén megmondom, én nem is hiszem, hogy ezt a túrát helyismeret nélkül, csak térképpel nekiindulva lehet teljesíteni, nekem a GPS nélkül egészen biztosan nem sikerült volna, pedig ritkán készülök annyit túrára, mint most erre. De szükség is volt rá, mert már csak a csúcsoszlopok pontos koordinátái nélkül is lazán elvéreztem volna! Csak simán térképpel ez szerintem nagyon durva! Én nem indulnék neki… Mert mondjuk az okés, hogy tudom, melyik csúcs merre van, ezt térképrõl is lehet olvasni,  csak önmagában még édeskevés, merthogy itt nem csak az irányt kell sejteni, hanem pontosan a csúcsot, sõt, azon belül a csúcsoszlopot, sõt, oda is kell jutni!!! Ez pedig annak, aki még sohasem járt itt, szerintem egyáltalán nem olyan egyszerû!

Szóval ez egy nagyon különleges és érdekes túra! Ugye, milyen kevés teljesítménytúrán esik meg az emberrel, hogy összefut pár túratárssal egy hegycsúcson, aztán a hegyrõl lefelé hárman háromfelé indulnak? Itt ez is megtörténik! Sõt, igazából ez a jellemzõ! Itt mindenki másként próbálkozik, másfelõl jön, más irányba tart és ez valahol tök jó!

Hogy az igazi túraélmény összeálljon, ahhoz ezek után már nem sok minden kell, de azok is adva vannak: víz az útvonalon nincs, településnek nyoma se, a Bálvány tetején álló Petõfi kilátón, pár kósza házon és antennán kívül itt nem sok ember alkotta dologgal találkozik az ember útközben. Viszont ezeken „az Isten háta mögötti” hegycsúcsokon nem csak a valóban érintetlen természet várja a kalandvágyó emberkéket, hanem õzekkel, muflonokkal, sõt olyan hatalmas ragadozó madarakkal is össze lehet futni, amelyeket az ember a kijelölt túraútvonalakon jó eséllyel soha nem lát! Ilyen közelrõl pedig egészen biztosan nem!

Na jó, hogy egészen õszinte legyek, ettõl a csúcsra fel, csúcsról le, csúcsra fel, csúcsról le játéktól eléggé kifáradtam a végére, mert azért egy harminc egynéhány kilométeres túrán bõ 2000 méter szintet összeszedni nem pitlák! A távot elsõre 34 km-bõl sikerült kihoznom, de a mostani -egyébként nagyon alaposan megtervezett- útvonalamban szerintem még volt némi kis puffer, találtam egy-két olyan helyet, ahol –ha most újra nekiindulnék- talán már más úton mennék…

Valszeg még valamelyik nyári hétvégén bepróbálkozom a hasonló nevû túramozgalommal is, hogy kicsit csiszoljak a most kitapasztalt útvonalamon, aztán meglátjuk, hogy jövõre ismét rászánom-e magam, hogy az addig tovább tökéletesített útvonalelméletemmel megint próbálkozzam a teljesítménytúrán…

Ha van kedvetek –a túra eleji csalánosok és a tüskés bokrok illetve a túra végi esõ kihagyásával- körbenézni a Bükk 900-as csúcsai közül néhányon, a túrán készült fotóimat megtaláljátok a honlapomon. www.plecs.hu