Túrabeszámolók


Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / Bakonyerdő

LestatTúra éve: 20102010.07.29 21:06:24

 


Cuha 50




 


Az utazás ügyében megint szerencsém volt, krystáék ajánlottak fuvart Bakonyszentlászlóra, így négyen - tzh-val és Jámborral kiegészülve - vágtunk neki az 50-es távnak. Reggel némi közlekedési nehézségek miatt sajnos késtem egy negyed órát, ezért picit késõbb értünk a rajtba a tervezettnél. Még gyorsan megreggeliztünk, én , mivel reggel semmi mást nem találtam otthon, csak egy szál gyulai kolbászt meg kenyeret, abból ettem pár falatot, majd a rajthelyet biztosító idõs uraknál lehetett kapni nagyon jó házi pálinkát, azzal leöblítettem, s indultunk nevezni. Bubu rajtoltatott, aki mindenkinek odaírta a nickét is a neve mellé, indulási idõnek 7:20 került a papírjainkra Az itiner mindegyik távon ugyanaz volt, a leírásban külön jelezve volt melyik melyikre vonatkozik. Egész jó volt a leírás, kellõen részletes, valamint egy táblázat a szint- és távadatokkal, az ellenõrzõpontokkal és frissítési lehetõségekkel és még egy térképvázlatot is kaptunk, ami sok másikkal ellentétben, egész használható volt. Elsõ feladat volt Bakonyszentlászlóról kikavarogni, ami nem is volt annyira egyszerû. Rögtön pár méter után elindultunk az országúton a szalagozás mentén, ám gyorsan korrigáltunk, mivel arra a rövidtávosok mennek, mi jobbra tartottunk az Ady Endre utcán. A S+jelzés itt egy picit tréfásan halad, ugyanis lemegy az Esterházy-kastély kertjébe (valószínûleg az ottlévõ - sajnos kiszáradt - forrás miatt) és rögtön vissza is tér egy hirtelen bal kanyarral az utcába, nos ezt mi nem vettük észre, ráadásul egy nagyon segítõkész helybéli elküldött minket jobbra fel egy utcába, mondván, hogy mindenki arra ment. Néhány méter után kezdett gyanús lenni, hogy senki sem jön mögöttünk, ezért kérdezõsködtünk, kiderült, hogy az ellenkezõ irányba kell menni, úgyhogy hátra arc, visszafelé meg is találtuk a jelzést egy hidacskára felfestve. Innen már nem volt probléma a tájékozódással, könnyen kitaláltunk a faluból. Ezután célba vettük az elsõ ellenõrzõpontot, ami majd 9,5 km-nél volt csak. Széles szekérúton haladtunk, erdõkkel, szántóföldekkel tarkítva, kisebb enyhe emelkedõkkel, engem kicsit a Gödöllõi-dombságra emlékeztetett (azon belül is a Hévízgyörk 50 túrára) a túra ezen része. Elég gyorsan, kevesebb, mint 2 óra alatt elértük a pontot, ahol kaptunk az igazolófüzetbe egy szép matricát, ittunk egy keveset, s indultunk tovább. A túra elején szerettünk volna egy kicsit nagyobb tempóban haladni, mert a végén a fáradtság és a Cuha-völgy nehézségei belassíthatnak. A következõ hosszú egyenes szakaszon kicsit kezdtem kilenni, (amúgy is eléggé megviselnek a hosszú egyenes szakaszok), társaim egy picit nekem túl erõs tempót vettek fel, meg a meleg is kezdett kikészíteni (pedig még 10 óra se volt), de annyira nem maradtam le, s Fenyõfõn betértünk a helyi vendéglátóipari-egységbe, ahol ittam egy kólát, kicsit leültünk pihenni, összeszedtem magam. Innen csak pár lépésre volt a 2. ellenõrzõpont, ahol müzliszelettel, szódával és egy újabb matricával vártak minket. A rövid frissítés után nekivágtunk megmászni az elsõ komoly hegyet, a Pápalátó-követ. Itt önkiszolgáló pont volt, magunknak kellett matricát ragasztani, valamint nekem nemcsak matricát, hanem a lábamat is le kellett ragasztani, mert a jobb lábamon a nagylábujjamnál már egy ideje elkezdett kidörzsölõdni. A pár perces pihenõ után elindultunk lefelé. Egy újabb hosszú szakasznak néztünk elébe (10,75 km), de éltetett a tudat, hogy Porva-Cseszneken büfé vár minket, ami csak 6,5 km. Alízháza után egy eléggé nehezen járható szekérúton ereszkedtünk le, elég sok kidõlt fa akadályozta a haladásunkat, de azért a múlt heti Salabasina-árokhoz képest semmiség volt. Leértünk a Hódos-ér nevezetû patakocskához, ami mentén haladtunk egy jó kilométert, majd letértünk egy füves ösvényre, ahol elég nagy volt a gaz, ráadásul a levegõ is nagyon állott volt, alig vártuk, hogy valami erdõs részre érjünk. Azonban az erdõ egyenlõre váratott magára, ugyanis egy nyílt szekérúton kellett felkaptatnunk a tûzõ napon. Nagy nehezen felértünk, majd végre bemehettünk az erdõbe, egy jó hûs kis erdei ösvényre, ami a Porva-Cseszneki vasútállomáshoz vitt minket. A büfés fiú kissé ki volt fogyva a hûtött italokból, csak ice tea volt behûtve, így kénytelen voltam azt enni. Itt leültünk egy picit, megebédeltünk, közben néhány ismerõssel is találkoztunk. Megállapítottam, hogy milyen jó volt kolbászt hozni, mert így ebédre meleg ételt ehettem, ugyanis a 25 km alatt a táskámban sült kolbász lett a kolbászból a melegben. A frissítés után nekiindultunk a Felsõ-Cuha-völgynek, eleinte kényelmes sétaúton mentünk, majd jöttek a patakátkelések, amibõl az elsõ párat még sikerült száraz lábbal megúszni, az utolsókat már kevésbé. Így értük el 4. állomásunkat, a viadukti pihenõhelyet, ahol a pontõr mindenkinek egyenként gratulált, hogy eljutottunk idáig, s megkaptuk a matricát és mellé egy sport szeletet, ezt én elraktam késõbbre, a Kõpince-forráshoz, ott legalább inni is tudok rá. Hamar el is értük a forrást, ez többünknek életmentõ volt, friss, hideg víz volt, hatalmas mennyiséget ivott meg mindenki, útravalónak is raktunk el, valamint meg is mosakodtunk. Felfrissülve, lehûlve indultunk neki a második nagy emelkedõnknek a Zörög-hegynek, elég hosszan kellett emelkednünk, de csak felértünk, s párszáz méter után elértük az 5. (szintén önkiszolgáló) pontot. Itt azzal biztattuk egymást, hogy Cseszneken van kocsma, így mindenki nagyobb elszántsággal ereszkedett lefelé, s nemsokára a cseszneki vár tövében kapaszkodtunk fel a Kõmosó-völgyi ponthoz, ahol Gethe és Zsoli várt bennünket. Pár perc beszélgetés után visszaindultunk a faluba, ahol elértük a várva várt kocsmát, ahol mindenki vett egy nagyobb mennyiségû italt (én fél liter kólát), gyorsan benyakaltuk és folytattuk utunkat. A következõ kisebb emelkedõ alatt eléggé lötyögött a hasunk, de felértünk. Egy lankás erdei, majd erdõszéli út következett, nekem itt meg kellett állnom, mert a másik lábam is kidörzsölõdött, de nem sokat ért a ragasztásom, mert kb. 3 lépés után elcsúszott a ragasztó, valószínûleg a patakátkelés miatt vizes lábam okozta ezt, de már nem akartam még egyszer megállni, nem akartam még jobban lemaradni, végül még az Alsó-Cuha-völgy elõtt utolértem Krystaékat. A völgy szerintem nem volt annyira nehezen járható, mint amennyire riogattak vele, de lehet, hogy a múlt heti Szurdok miatt nem túl objektíven ítéltem meg a dolgokat, mindenesetre én elég hamar átmentem rajta, gondoltam a ponton majd megnézem a lábamat. A végén még megmosakodtam a patakban, mert egyik helyen kicsit megcsúsztam és sáros lettem, majd kimásztam a völgybõl az Ördög-rétre, az utolsó ellenõrzõponthoz. Egy idõs úr volt a pontõr, aki szódával és ropikkal kínált, én csak egy kis szódát ittam. Végül nem vitt rá a lélek, hogy a talpamat megnézzem, inkább csak üldögéltem, aztán megjöttek a többiek is, õk is pihentek kicsit, majd nekiindultunk az utolsó 3 km-nek. Itt volt még egy pici kapaszkodó, de utána már egyenes utunk volt a célig. 18:50-re értünk be, de, ha belevesszük, hogy egy csomót üldögéltünk, nem is mentünk olyan rosszul. Megkaptuk a kitûzõt és az emléklapot, majd fogyasztottunk a különbözõ kenyerek közül, pihentünk, aztán indulás haza.


Köszönet a szervezõknek, szép, változatos túra volt, annyira nem is haltam bele, külön tetszettek a matricák pecsét helyett, remélem jövõre is megrendezésre kerül!