Szomorúan olvastuk a túranaptárban, hogy ezt a remek kis túrát valószínûleg utoljára rendezik meg, így nem hagyhattuk ki!
Elõ is vettem a régi itinert, egy kicsit nosztalgiázni, és átnézni az útvonalat, mert vezetett túrának volt ugyan kiírva, de akkor is szeretek képben lenni.
Szép nagy tömeg gyûlt össze a rajtnál, ami már mutatta, hogy eléggé szét fog szakadni a mezõny.
Kicsit késve indultunk neki végre, és elég kényelmes tempóra vették sokan, így volt idõ fényképezgetni.
A Padragi-szikláknál így bevállaltuk a kitérõt a kilátóba, ahonnan szép kilátás volt.
Visszafele pedig a lankásabb, sárga háromszögön jöttünk le, így további fél km.-t gyûjtöttünk hátránynak.
A Király-kút felé kezdtük utolérni az utolsó embereket, akik szintén tanácstalanul keresgélték az utat, de mivel 3 éve már jártunk ezen a túrán, így tudtuk merre kell menni.
Amikor a mezõ szélére értünk, a távolban már megláttuk a csapat középsõ magjának utolsó kirándulóit, akik továbbra is kényelmes fényképezgetõs tempóban haladtak.
A mûúton való áthaladás után, egy kicsit másképp volt szalagozva az út, mint 3 éve, de legalább most egy másik útvonalat is bejártunk.
Több helyen szamóca hátráltatta a haladásunkat, még szerencse, hogy nem olyan sok, mert még mindig ott szemezgetnénk :)
Egyre közelebb kerültünk a túra nevét adó négyszögletes kerek erdõhöz, és amikor felértünk kezdett tetõfokára hágni a piknikhangulat.
Mi is elmajszoltuk az elemózsiánkat, majd átvettük a díjazásokat és a csúcscsokit.
A társaság eleje már jó messze járt, mire elindultunk a Szent András templomrom felé. Itt megkerestük a geoládát, megnéztük a romokat és a nyomóskútnál felfrissítettük a vízkészletünket.
Taliándörögd utcáin a meggyfákról már sajnos az elõttünk járók rendesen leszemezgették a létra nélkül elérhetõ szemeket, így a fagylaltozóba mentünk be egy kis kóstolóra.
Itt értünk be egy csoportot, akik már elkezdtek gondolkodni a rövidítésben, és jó meglátásuk volt, hogy a Fingó-kút kihagyásával még "versenyben" maradhatnak az élmezõnnyel.
Mutattuk is nekik az utat, de nagyon nem lassulhattunk, mert mi azért nem szerettünk volna kihagyni egy centimétert sem az útból, ha már ilyen messzire eljöttünk Budapestrõl.
Sikerült megtalálnunk azt a kompromisszumos tempót, amit még mindenki bírt, és így keresgéltük az emlékeinket és a szalagokat, hogy rajta maradjunk a kijelölt úton. Csigónál egy kicsit elléptünk, és a Király-kútnál vártuk be a társaságot, míg Rita felment megkóstolni a forrásvizet, és megetetni a szúnyogokat :)
A Dabosi templomrom megtekintése után vettük észre, hogy a túravezetõnk mögénk került, mert valaki lemaradt és útba kellett igazítani.
A Hertelendy-kastélyrom utáni ösvényen felindultunk a sárga pöttyökkel jelzett ösvényen a Magházhoz, ami nagyon rendben volt.
Sajnos bent igen meleg volt, így inkább az árnyékban üldögélve vártuk be az összes kitartó túrázót, akikkel végül eljutottunk a Fingó-kútig.
Itt megint egy rövidke pihenõt tartottunk, majd elindultunk visszafelé. Útközben beszélgettünk a többiekkel, amikor elkezdtünk számolgatni és mondtam, hogy 18:45-re be is érünk kb.
Ekkor mondta valaki, hogy nekik az utolsó buszuk 18:10-kor indul, így gyorsan kiszámoltuk, hogy akkor a legjobb lesz Halimbán felszállniuk a buszra, mert rohanni senkinek nem volt kedve.
Így viszont még egy pofa sör is belefért az idõbe és ugyebár igen meleg volt, így az egész csapat egyhangúlag betért az egységbe.
Kényelmesen iszogatva búcsúztunk el egymástól, majd lassan mi is nekiindultunk az utolsó 2 km. aszfaltnak.
Aztán egyre szaporítottuk a lépteinket, mert egy kiadós zápor zúdult a nyakunkba, de mire a célba értünk, már el is állt.
Itt ismét fellendítettük a presszó forgalmát, aztán hazavittük Gábort, majd a rendezõtársát Várpalotáig, ahol egy étteremben a vacsora közben kísérhettük a foci VB-t, majd haza autóztunk.
Nagyon jól sikerült kirándulás volt, köszönet a rendezõknek, és reménykedjünk, hogy fel fog még éledni ez a túra!
Fényképek:
http://olahtamas.fw.hu/100703negyszogletes/100703negyszogletes.html |
