Túrabeszámolók


Megalöszölő/Löszölő/Tökölő

tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.07.11 20:14:06

Teve Löszföldön - Megalöszölõ betyárföldén


9-kor talán utolsóként indultam neki a távnak. Melegíteni nem kellett azt az idõ biztosította. Hamar elértem az elsõ EP-t, ahol a kedves hölgyek az utolsó óriás feketeszedreiket kínálták. Nyomtam egyet a szõlõcukor mellé, lesz ami lesz alapon. Learatott homokdombokon át, egy ellopott zsidótemetõ mellett, izzasztó melegben loholtam a 2. EP.-ig, ami egy festõi halastó felett volt. Újra csak szõlõcukor és már nyomtam is vissza Ságvárra. Minden tökölés nélkül tértem rá a ságvári sárgára s húztam fel a bujólikhoz. Ez egy kb. 20 méter hosszú a löszdombba vágott alagút, melynek adottságait a betyárok is szívesen használtak ki portyázásaikhoz. Elõtte a 3. EP.-n ugyancsak dobtam néhány szõlõcukrot. Ábújva a likon értem a Jaba völgyébe ahol poros úton poroszkálva találtam rá a sárga keresztre. Ez vitt el némi kacskaringózás után a bögöcsei EP.-hoz, ahol szódavizet nyakaltam. A képes fánál kissé benéztem az utat, de gyorsan rájöttem, hogy gáz van. A fa amúgy egy gyönyörû óriás tölgy, aljában faragott máriával. Szóval kis keverés után meglett a helyes irány s megkezdtem a büntetõ (vagy jutalom) kört a virágmányi kunyhóhoz. Hûvös horhoson vágtattam fel s megérte mert volt zsíroskenyér is s rengeteg finom víz. Sokat itt sem tépelõdtem s tökölõdtem, hanem visszavágtattam a képes fához. Röpke betonozás után egy jókora szintes nyiladékon kellett felmászni a Böre várhoz. Ekkora földvárat még életemben nem láttam. Sáncai-árkai elképesztõek voltak. Meglett az idetelepített EP. is. Vissza a betonútra, ahol a piroson újra jött az árnyas erdõ. A Cinege 40-en nyomtam itt tavasszal. Már akkor is tetszett a Flóra hegy, melynek neve is izgalmas. Most gyorsabban felértem a tetõre, ahol újra a ronda torony fogadott ("ki eszelhet ki nála szomorúbbat?". Aljában a pontnál zsíroskenyér, pogi és a világ legfontosabb eleme (vagy anyaga?), a víz fogadott. A kilátás most is elképesztõen szép volt. Poros út, aztán mezõ és egy kellemes erdõ volt a folytatás. A keresztútnál nekem a jobbos felfelé jutott egy húzós emelkedõ formájában. Kiérve a tetõre szikkadt mezõket találtam. Kerítések között tekeregve értem el aztán a Kási várat, egy újabb földvárat. A tetején elhelyezkedõ fiatalok vizet is adtak a pecsét mellé. Vissza a piroshoz s egy hosszú menetelés a bólingató kukorica és gabona földek között. Ez volt nekem a legdurvább rész. "Izzó mezõ", semmi árnyék. A távolban talán a patkó fa, ahol a híres betyárt lõtték le a pandúrok. Elérve végre az erdõsávot jött a jelzés s mutatta balra lefelé Nyim irányába az utat. Nekilódultam, mint a teve ki közeli oázis szagát érzi. A falu innensõ végében volt a kocsma, ahol a pontõr összes vizét elittam. Fák szegélyezte úton folytattam a kerítésig, ahol egy jobbost követõen dzsuvás erdei út várt. Némi idõbe került míg visszaértem a keresztúthoz, ahol most végre a jobbra irányt választhattam. Ez vezetett fel vagy vissza a virágmányi kunyhóhoz. A piros kereszt elõtt még megcsodáltam egy szép faragott keresztet is. A kunyhónál már nem voltam túl fitt, pedig még volt vissza 8 Km. Kaja-pia néhány jó szó ösztökélõ szó s újra nekieredtem. Szerencsére erdõs szakasz következett s viszonylag hamar meglett a 12-es szoba is. A pontõr hölgytõl tudtam meg, hogy hajdanában zsiványok, betyárok bújtak itt meg. S lent a mezõn valaha csárda volt, ahova mulatni jártak. A kor megelevenedett elõttem, s lefelé az erdõben riadva lestem nem jelennek-e  meg rám szegezett mordályaikkal a betyárok. Csak a Jaba völgyben lazítottam ki teve lelkemet. Hamarosan vissza az erdõbe s felfelé haladva egy kalandos, mély horhos mellett vezetett az út. Kiérve a hátútra vastag porban folytattam a poroszkát. De ez már tényleg a vége volt. Még egy utolsó Ep. az utolsó horhosban s már csak egy kilométer a célig.


Kellemes meglepetés volt ez a túra, nekem nagyon tetszett. A rendezõk jól megszervezték, s kihasználtak minden lehetõséget, amit a terület adott. Pedig a táj dimbes-dombos, nagyobb hegyek és erdõk nélkül. Mégis élveztem minden percet a változatos, látnivalókban gazdag túrán. Meg kell még dícsérnem az itinert, ami mintaszerû. A leírás tökéletes és követhetõ volt, a lényegre koncentrált. Mindezt támogatta a térképvázlat is. Persze jobbítani mindíg lehet, például egy színes térképvázlattal. De az már tényleg csak hab lenne a tortán, ami így is finom és nagyon élvezetes volt.