Nagybörzsönyi négylevelû - rendezõi bejárás (2010.07.06.)
A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy kb. 55km, jó sok és hosszú emelkedõvel...
Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat. Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...
Újpest központnál veszem fel Lupinnal õket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.
Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk. Elsõként a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdõ - Nagybörzsöny "levelet" (kiírás szerinti 4. levél) tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetõk, egy bedõlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítõ jellegû útvonalon.
A horgásztó elõtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévõ P- jelzéstõl eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom nagyon szép.
Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny az útvonal, azaz a kiírás szerinti 1. levél visszafelé.
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétõl a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedõn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. Elérjük a Salgóvárat, innentõl (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé. A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél a Tátralátón nem találtam a K- letérését... Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos betérése elõtti gázlót is - szóval közeledünk :-)
Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkezõ irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is elõjegyzünk egy-két szalagot... A Lek-vár-lak elõtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.
A harmadik elõtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestõl kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...
Harmadiknak a Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny kör következik (kiírás szerinti 2. kör visszafelé)
A Magyar-hegy emelkedõje hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedõje is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezetõ jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül. A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követõen elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.
A végére a kiírásban 3.-ként szereplõ levél, azaz a Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny kör maradt, mintegy levezetésként :)
Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspuszta, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedõ :-)) Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerõsnek tûnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe... Még két bucka, majd lejtõ, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-( A falu szélén az ösvény utolsó méterei meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak párszáz métert sétálunk az autóig.
A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedõkkel, szép tájakkal, erdõkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.
(Fotókkal, bõvebben: Túrablog) |
