Árpád vezér 130
Tatabányán leugrok a vonatról és mindenféle áruházakat megkerülve ráakadok a piros sávra. A napfürdõben fényesen csillog a madárka felettem és valahogy kételkedek hogy tényleg ott van fent a rajt? Aztán ahogy mondani szokták "nulla pontért" megmászom a Turul- emlékmûhöz vezetõ sok - sok falépcsõt. Tényleg az emlékmû mellett van a rajt, nevezés és depóztatás után magamra löttyintem a szúnyogijesztgetõt. Induláskor a piros folytatására kis segítséggel ráakadok, minden kezdet nehéz vagy mi:) Kereken 17kor indulok, kellemes melegben. Arra gondolok, hogy a rendes távosok reggel óta úton vannak.. én elindulok a Turultól frissen õk pedig 70 km után érnek ide a többség sötétben.. Sötétedésig szeretnék minél többet megtenni mert még sose jártam a Gerecsében jó lenne látni belõle valamit. Koldusszállásra gyorsan lejutok és épp akkor indult tovább onnan az elsõ 190es. Nem semmi tempót nyomhatott eddig..megiszom a pezsgõtablis vizem és töltök utánpótlást. Még néhány érkezõ jön szembe majd elhagyva a K+ leágazását messzirõl hangokat hallok valakik nagyon dumáltak rajta. A vértestolnai mûút elõtt utolérek 3 férfit akik kis szusszanót tartanak majd a pontra érek ahol -ki gondolná?- megint rajzanak a vérszívók, pedig ez aszfalt..Továbbmegyek és a kék olyan sunyi módon húz be a sûrûbe hogy csak úgy kapkodhatom a fejem:) Na meg a következõ 4 létramászás- mezõn át- gazos részeken is. Szerencsém hogy ezt még világosban tehettem meg. Bányahegyig semmi csoda kezelhetõ pocsolyák, egy pecsét és irány Pusztamarót jó lenne legalább addig világosban eljutni. Ez bõven sikerül, 20:58kor érek oda. Itt az ellátás sokfélesége némi maradásra ösztönöz:) Pogácsa paradicsommal vacsi után továbbállok. Távvezetékek alatt- mentén még egy ideig kihúzom de mikor kis híján orra bukok valamiben csak felkapcsolom a lámpát: 21:36kor valamiért megjegyeztem az idõpontot:) A Vaskapunál az érdekes visszafordító kanyarban nézek hátra: senki mögöttem, senki elõttem fénytávolságon belül. A kapuknál tök jól néznek ki a fadarabokkal díszített köteleken lecsüngõ "ajtózárak", ilyet se láttam még:) A Bika- völgyi mûút elõtt csõbe húz a Gerecse: felérve valami bucka tetejére hirtelen nem találok semmi jelzést. Illetve egyet, de az visszafelé mutat. Arra meg csak nem megyek onnan jöttem.. a kerítés mellett semmi továbbmegyek hát a jól kijárt úton. Mikor pár száz méter múlva sincs semmi bizonyossá válik hogy szeretett jelem valahol elkékült. Egy mûút kanyarjába érek le ahol aztán térkép elõ és kiderül hol sántít a dolog: túlmentem fent és jó kis kerülõt rátettem. Balra át, 5 perc séta és valóban lejön a kék a mûútra. Persze rövidebb úton..Némi felfrissülés a ponton ahol kiderül hogy kb. 1 órával vannak az elõttem lévõk. Kapásból észreveszem hol tér le a mûútról a jel aminek felettébb örülök, annyira hogy fel is mászok a domb tetejére. Jelzés persze nincs útközben de hát széles irtásos rész biztos kivágták gondolom. Fent egy õzike villogtatja rám a szemeit de semmi egyéb hiába keresgélek. Visszamegyek a jelzéses karóig és elindulok ismét ezúttal észreveszem hogy valami alig- alig letaposott kis ösvényke tart balra. A fák között bent ott a kék - nyavalyás szemét! szitkozódok a fának aki hallgat türelmesen és bizony Gerecse- én 2:0.Jól megkaptam, nesze nekem tájékozódás..Na, innentõl elhatározom hogy komoly térképészetet fogok folytatni és minden fán figyelni fogom a nyamvadt kéket, muszály visszavágnom! Ilyen harci vehemenciával megyek tovább. Mivel elõttem jó ideje nem jártak sok vaddal találkozok: nyúl, vaddisznó, õz, szarvasnak látszó lények:) A bokrokból több szempár figyel ám felõlem a szõröstalpú yeti is járhat,csak kék legyen:)) Péliföldszentkereszt elõtt egy felettébb alattomos derékszögû jobbrát azonnal észreveszek és elmosolyodok, 2:1. A rétrõl kiérek a mûútra és becaplatok a rendházig. A ponton megkapom a pecsétem és váltok pár szót. A Szentkútnál szépen kialakított emlékhely fogad, a forrást szép kõfoglalattal és csõvel látták el, a kicsurgó vízbõl iszok pár kortyot. Hûvös, kicsit felráz. A gazolás után nyílt terepre érek ahol nyílegyenesen vezet az út egy kerítés mellett. Az eget fürkészem próbálom tekintetemmel a göncölön túl a sarkcsillagot, cassiopeiát megkeresni. A kerítés fordul egyet, én is. Létra invitál a túloldalra ahol jobbra - balra - elõre vezet az út, K természetesen sehol sincs. Bízok benne, hogy jól szerepel a térképen és egyenesen kell továbbmenni. Emelkedik, s mikor már letennék róla meglátok egy jelzést. Kicsit régi, kopottas de jó az. Az Öreg- kõnél teljes sötétség fogad. Szétnézek az esõházaknál, kurjantok egyet - kettõt válasz nincs, akkor megyek tovább biztos felfalta valami a pont õreit:) Mogyorósbányáig akad még sunyiság az útvonalban így megszavazom magamnak a 2:2-t. A mûúton találkozok Gazdag Tomival aki jóval rutinosabb ezen vidéken úgyhogy könnyedén odatalálunk a Kakukk sörözõhöz. Vagdalthús földim bélyegez a lapokra ami szép és jó de a kocsma zárva van.. hejj, pedig már megfordult a fejemben az egyéni frissítés mindössze a fajtáján tanakodtam:) Úgyhogy a Kakukknál nem kakukkoltunk hanem indultunk szépen a Tokodi pincékhez. Lent kihalt a mûút, távolról zeneszó hallatszik. Tomi rutinosan tér be a sûrûbe róla és valóban ott a kék. Fogyasszuk a szintet közben lentrõl " Eladó kiadó most a szívem..." és hasonló mulatságok hallatszanak; roppant érdekes hegedûszó mellett éjjel buckát mászni:) Talán a zene talán a sok kis ösvény teszi hogy valahol elpártol tõlünk a K. Kis ösvényen majd köveken megmásszuk magát a Hegyes- követ:) A csúcskõ szép és ép a kilátás és a levegõ is jó:D Egy kevésbé szakadékos, csupán sziklás úton leereszkedünk egy szélesebb útra ahol egy akácfán nemsokára ott virít maga a megtestesült útvonal! Feladom, a mai meccset nyerte a Gerecse..3:2re..A repcés, bozótos K+ elõször vadcsapásnak néz ki.. de tényleg ez az út..hát elég kerge fazon festhette fel.A Nagy- Gete elsõ buckájára felérve sejtettem hogy túlontúl egyenes ez még emelkedni fog.Úgy is lett, a lámpafényben nem akart elfogyni a köves csapás. Kételkedek hát van ennek teteje is? A sátornál aztán végre megállok- mert hát parton nem szabad még a végén visszagurulok:) - és a tûz mellett érzem milyen jó meleg. Lefelé ereszkedve sikerül belerúgni egy kõbe a bal nagylábujjammal.. hozzátartozik hogy tavaly a Nahát százon rúgtam le úgy hogy utána egyben leesett.. azóta nõtt és pár mm hiányzott volna ahhoz hogy újra szép és egész legyen. Gyanítom ismét ez lesz a veszte, mert az eleje mozog és lila.. :( Ahogy egyre lejjebb érek határozottan fázni kezdek, felveszem a vékony hosszú felsõt. A csolnoki mûútnál kellemes frissítõpont: mákos rétessel és csokival elõreggelit tartok.Innen jól követhetõ szalagok kalauzolnak át Dorog szélére, ahol a lõtér tábla megfogja a szemem:) Persze nem puffantanak le a következõ vizitig, amit Szállás- bereken ejtek meg. A srác aludt a kocsiban rákopogtattam az ablakot , becsületére legyen mondva gyorsan magához tért:) Tovalódulva az oszlopra a K-Znél betûkkel is kiírták hogy "Zöld":) Tényleg alig lehet megkülönböztetni a hajnal elsõ fényeiben a kettõt. Innentõl ismét kergethetem a szalagokat, amik nem akarnak elfogyni. A széles utat idõnként kellemetlenebb váltja fel majd egy rét szélére érve hamarosan kitoppanok a betonra. Szegény pontõr valami füstölõvel próbálja menteni a vérét, nem sok sikerrel.. behúzok egy doboz energiaitalt és koptatom az aszfaltot Barát- kútig, hogy az utánam jövõknek puhább legyen:) A háznál elhagyatott traktor és búcsút veszek a mûúttól. A vadkerítést próbálom kinyitni nem értem miért nem nyílik.. aztán leesik hogy zárva van.. korán van még na:) Jól írja a leírás, hogy csalinkázunk Esztergomig, ugyanis a búza meg szántóföldek között tekereg össze - vissza a sárga. Még szerencse, hogy a Sárga70rõl elég jól emlékszek a kanyarokra csak most visszafelé kell megoldanom. A harmatos fû cuppogóssá áztatja a cipõmet nem a legszerencsésebb rész ebbõl a szempontból reggelre. Vörös kõnél kitisztították a kereszt környékét , itt zsírkrétával firkantok egyet. Olyan közelinek tûnik Esztergom és az e.p. de csak nem haladok : megnézem 6 km-re van a kereszttõl, jah akkor azért nem vagyok ott ripsz- ropsz. A városban ébredezõ emberek, a Bazilikánál zászló alatt újabb pecsétet osztanak. A Macska lépcsõt megtalálom valahogy sejtem hogy a lila máriaút arra vezet le. A nagyotlépõs fokok viszont a hátam közepére se hiányoznak megkönnyebbültem érek le az utcára. A leírás egyértelmû és könnyen megtalálom az iskolát bár volt akinek kereséssel lett csak meg. Bent lezuttyanok és úgy érzem tökéletes a depózásom: száraz váltózokni és kedvenc citromos söröm. Ennyi elég a boldogsághoz:) Kárfelmérést tartok a lábamon, ragasztgatom ahol kell , egy fél paprikáskrumplit elfogyasztok. Közben megérkezik Tomi is aki valahol aludt egyet útközben és Attilláék akik szintén a 190en vannak.Még 52 és fél km vár rám szeretettel úgyhogy muszály tovább ballagnom. Megkapom a Visegrádig szóló itinert és a Tatabányától meglehetõsen szûkszavú útleírás után örömmel látom, hogy a hátralévõ bõvebb. A Vaskapu turistaház nekem emlékezetes tavaly nyárról.. az aszfalt nem lep meg meredekségével, valahogy most tízkilós cucc nélkül könnyebben jutok a házhoz. A kilátás innen pazar ám most nem ez a lényeg hanem a Z+ dzsungele. Sáros, csúszós, úttalan út ez. Azért találok egy telefont és mikor Fári kúton mondom hogy találtam egyet a gazdája éppen keresi a kút környékén úgyhogy happy end lett. A pihenõhelyen Nád Bélát eszik a szúnyogok, rövid eszmecsere után folytatom utam. Pedig ha tudom mi vár lehet maradtam volna még. A Z a leírás szerint "gezemicésbe" vezet. Tényleg az, alig letaposott kúszó-mászó növényzet marasztalna. A patak és létra után vége a mocorkásnak és hamarosan combos emelkedõ kárpótol az végeszakadt gyönyörökért. Majd jön a túra legmonotonabb szakasza: kilométerek a zöldön.. a szekérút csak megy megy.. közben délelõtt lett és csak nyúlik a szám, ásítozok mint a veszett szamár. Unatkozni kezdek, jó lenne valakihez szólni de közel-távol magam vagyok. Mikor az Enyedi halála kereszthez érek már azt gondolom közel vagyok- nagyot tévedek még 4 km a gerincen.. Már majdnem elkezdek magamban beszélni mire bejön a piros. Abban sincs sok köszönet, köves lejtmenet ami ellen a lábujjam sajogva tiltakozik. Még némi bozótharc és a kolostorromoknál pihizhetek. Lekváros kenyér is csúszik már, vízzel még mindig nem undorodtam meg tõle. Attilaék is ideérnek és nagyjából közösen indulunk tovább. Hamar lemaradok a zöldön a fák között, de jobb ez mint a hülye aszfalt lesz abból elég. 2bükkfa-nyeregnél elválnak egymástól a távok: a hosszútávosok mennek a Z+re én pedig a Z-ön le.Kavicsos mélyút, olyan talpmasszázsos fajta. Mária- padnál szépen kialakított pihenõhely és ahogy a leírás megfogalmazza egy idõ után apró erecske csordogál vidáman az út közepén..hát én nem leszek annyira vidám tõle hogy megint vizet kell kerülgetni.. mióta beköszöntött a "monszun -évszak" hazánkban lassan kezdem magam Jézusnak érezni hogy mindig a vizen járok:D Patak helyett Forrás utca fogad, mindegy biztos elírták az utcanevet. Itiner szerint ez volt a relaxációs szakasz:) Szentkúthoz széles ösvény vezet ahol sok vízért menõvel találkozok, még olyannal is aki kis szekéren nagy ballonokat tol fel oda. Egy kiszáradt de még lábon álló fatörzs gyönyörûen meg van faragva ez tetszik a legjobban az utat végigkísérõ képek- szobrok - keresztek közül. A forrásnál nagy forgalom nem is próbálok vízért sorba állni.Pedig egy keresztet vethettem volna a K+ elõtt.. Bánatomra csak zsírkrétás pont van, úgyhogy hamar megkezdem Dobogókõ bevételét. A K+ keményen szintes sûrûn keresztbedõlt fákkal tarkítva. A S valamivel jobb de igazándiból csak Fagyos katona után a S-Pon örülhetek a normálisan járható útnak. Egy elzöldült vizû pocsolyából valami fadarab áll ki messzirõl úgy néz ki mintha krokodil lenne:) Ezen somolyogva hamarosan felérek a Turistamúzeumhoz ahol Martye ül ropizgatva. Én is kapok egy zacskó ropit, és mikor Danim is megjelenik tudom hogy a lehetõ legjobbkor értem ide:) Megörülve a jó társaságnak némi noszogatás után velük indulok tovább, bár félek hogy nem bírom majd tartani úgyse a lépést.. A kék még mindig elterelve a nyakatörõs P3re. A lejtmenet a legrosszabb fájós lábujjal, de a többieknek se nagyon van ínyére bár annyi km után csodálom hogy még lépni bírnak. Aztán kiegyenesedik és hümmögök egyet a "bombatölcséres csuszpájzos" megfogalmazáson:) Majd lábgyilkos aszfalt következik közben dörög az ég elõrõl- hátulról és a felhõk is támadásra sorakoznak.Dani megfutja az aszfaltot az elágazóig, csak tudnám honnan van még ereje ilyesmihez=) Majd bebújunk a fák alá és a Terep100ról rossz emlékû szakaszt járhatom újra a Kisrigóig.. hejj csak az a patak ne lett volna! Most a hangulat kedvéért elkezd esni az esõ, felsõ fel. Kisrigótól mûút egy buszmegállós pihenõhelyig a Hegy -tetõ fantázianevû védõhelyig:) A nagy sátor alá épphogy behúzódunk ömleni kezd az esõ és nem úgy tûnik mintha abba akarná hagyni. Befut Tibor is akivel a srácok korábban mentek együtt. Jócskán elidõzünk itt a finomságok között, többek közt megkóstolom a házi vajat, háát valami isteni!:) A lábunk alatt apró patakocskák kezdenek el csorogni.. 8kor mi is arrébbcsordogálunk, a 3 fiú elhúz én maradok a nyugodt, vénasszonyos tempómnál. Menjenek csak, nekem még mindig az az elvem hogy ha csak lehet a gyorsabbakat nem feltartani, menjen aki bírja. Villámlik és dörög s úgy elkezd szakadni az esõ hogy pillanatok alatt átázik mindenem s fááázni kezdek. Addig zizegek amíg azt is benézem amikor a K-P visszatér balra az erdõbe:/ Hosszabb reakcióidõ után veszem észre úgyhogy maradhatok a hülye betonon ahol hömpölyög a víz. Mire felérek Pap-rétig nem is izgatom magam azon hogy a réten bokán felül merülhetek a hûsítõ égi áldásból gyûlt minitavacskákban. Innentõl ismét a K-et kell követni és nagyon hasonlítanak a körülmények is arra a T100ra..talán összedumáltak a szervezõk Csanyával aki elintézte a feelinget?;) Mortyogok a kidõlt fán hogy nem bírják arrébb tenni aztán az Urak asztala után elõveszem a lámpám bár még látni de nem akarok orra esni vmi vacakban. Felkapcsolva a megszokott fény helyett homály van.. kicserélem az elemet de azokkal egyáltalán nem világít úgyhogy marad a félsötét üzemmód.Nem csoda, tegnap végigvilágította szegény pára az éjszakát. Szerencsére elég jól ismerem ezt a részt, nagy meglepetés nem érhet. Aztán eljõ a sötétség és kitapasztalom hogy vagy magam elõtt látok olyan 50-100 centis részt v a nagyon közeli fákon a jelzést nézhetem meg egyéb variáció nincs. Így meglehetõsen izgalmas a menet, a Moli - pihenõtõl vagy fél órán át ereszkedek:) Nagy nehezen kiérek az esõvédõ házhoz ahol az utolsó pont vár. Leülök, eszem -iszom , nem akaródzik továbbmenni mert sejtem milyen fantasztikus élmény lesz a végén lemenni a Fellegvárból Visegrádra...A Nagyvillámtól még csúszkálok egyet a sáros ösvényen a parkolóig. Alig várom a lépcsõket s azon túl mély levegõ , tyúklépésben lefelé. Talán szó szerint mert érzésem szerint én mehettem le itt a leglassabban aki nálam késõbb ért le az csalt és visszafelé is ment közben:) A kápolnáig kimerítem a kövekkel és a felmenõikkel , idehordóikkal kapcsolatos szókincsem majd mikor már majdnem leérek éjfélt kongat a templomóra.Elsétálok mellette; be az iskolába a célba. Mire ideértem éppen nem esik..Jó beérni talán a melegvíz hiányzott csak az örömök közül. Nagyon nem kellett altatni ezek után.. valamikor éjjel felébredve félálomban tudatosult bennem hogy szakad az esõ és vannak akik most is kint küzdenek.. nekik lehetett rosszabb.
A rendezés szerintem nagyon jó volt, az ellátás szintén, az útvonal néhol elég sûrûs- bozótos de kell a kaland az emlegetett õsök leszármazottjai ne tojjanak be egy pici szederszártól, csalántól:) - gyûjtésbe: 3 db. kullancs- A szúnyogokkal és az idõjárással hadakozó pontõröknek külön köszönet a kitartásukért, kedvességükért. S ne feledkezzünk el a túra apropójáról sem! |
