Árva Vince 70
Reggel a nagy tömegre számítva már fél nyolc elõtt a rajtba mentem, hogy kényelmesen tudjak nevezni. Odafele a 139-es buszon találkoztam Joeyline-al, õ még tanakodott, hogy 70-re vagy 45-re jön, végül a hosszabbikat választotta õ is. Mire a rajtba érkeztünk már számos túrázó összegyûlt, sok ismerõs arcot lehetett látni. Gyorsan lebonyolítottam a nevezést, megettem a reggeli lekvárosomat és vártam a 8 órai indítást. Fõ célom 22:15-re legkésõbb beérni a rajtba, hogy elérjem az utolsó vonatot, mert vasárnap az Óbudai körtúrára akartam menni, s ha elérem a vonatot fél 1-re hazaérek, s nagyjából kipihenem magam reggelre. Normafáig városi terepen haladt a túra a Tojás 40-rõl ismert zöld jelzésen, majd ezután elbúcsúztunk a fõváros utcáitól és belevetettük magunkat az erdõbe. A leereszkedést a makkosmáriai templomig tempósra vettem, mert tudtam, hogy felfelé lassabban haladok. A ponton kaptunk egy Snickers csokit, amit útközben el is falatoztam. A következõ pontig, a Budakeszi mûútig elég hullámzó terepen mentünk, felfele mindenki megelõzött, lefele visszaelõztem. Egy-egy kisebb sárfolt fel-feltûnt, de könnyen ki lehetett kerülni õket, amúgy a túra további részeire sem nagyon volt jellemzõ a sár szerencsére. A ponton feltöltötték a Normafán kapott fél literes üvegemet, bár jobban jártam volna, ha inkább megválok az üvegtõl, hiszen a táskámban több, mint egy liter szörp volt, s amúgy se szoktam sokat inni túrán(késõbb meg is lett a böjtje a sok víznek). Ezután a Vadaspark mellett elhaladva mentünk tovább a Petneházy rétig, ahol sajtos és hagymás pogácsából választhattunk. Én az elõbbibõl vettem is egyet, nagyon finom volt, csak nekem egy picit száraz, de sok vízzel sikerült legyûrni. A sok-sok túráról ismert piroson(utoljára, ha jól emlékszem, a Budai trappon jöttem itt, visszafelé) közelítettük meg Nagykovácsit, ami egyben a 20-as táv célja volt. Itt rétessel kínáltak minket, s bár éhes nem voltam, de megkívántam, de csak egy felet sikerült elfogyasztanom. Mivel elég hamar beértem ide (11:45-re), így egy rövid pihenõt engedélyeztem magamnak, majd felfrissülve indultam tovább. A sárgán vágtunk neki, a kisebb emelkedõkön megint megelõztek páran, de egyenesekben már tisztes távolságból ugyan, de tudtam tartani a tempót. Végre megcsodálhattuk a Kitörés útvonalát nappal is, hát nem nagyon ismertem rá az akkori tájra, igaz akkor a szakadó hóesésben csak az elõttem haladók bokáját figyeltem, most viszont szép kilátás nyílt a környezõ településekre. Hamar kiértünk a rétekre, ahol elhagytuk a jelzést és szalagozás mentén haladtunk tovább. Itt a gyomrom elkezdett vacakolni, olyan hányingerszerûséget éreztem, de elõször nem nagyon foglalkoztam vele, azt hittem sokat ettem, s ha megéhezek elmúlik(volt már rá példa). Ezért a Perbál, malomfõldek ellenõrzõponton csak egy fél pohár vizet ittam, a ropit a táskámba süllyesztettem,a paradicsomot meghagytam a pontõröknek. Bementünk Perbálra, itt többen meglátogatták a helyi "vendéglátó-ipari egységeket a fûúton", én viszont haladtam tovább kifelé a faluból. A gyomrom itt már kezdett nagyon rosszul lenni, próbáltam picit visszavenni a tempóból, Szomorig azonban nem nagyon akartam megállni. Elhagytam a gombaüzemet, majd engem hagytak le a Perbálon megelõzött túratársak. Az egyik túratárs rákérdezett, hogy jól vagyok-e, én elmondtam neki, mi a helyzet, azt mondta, lehet, hogy a sok víz és a kevés só miatt, és adott nekem egy adag sóoldatot (ezúton is nagyon köszönöm), amit én eltettem Szomorra, mert addig nem akartam megállni. Nem tudom végülis mi okozta a bajt, lehet a sok víz, vagy a sok étel, vagy a Nagykovácsi utáni túl gyors tempó, de akár ezek kombinációja is. Anyácsapusztán egy gyors pecsét, ahonnan egy alternatív útvonalon haladtunk, kikerülve a kiöntött tavat. A Kakukk-hegyrõl nem túl jó emlékeim vannak a Kitörésrõl, akkor kb. 2 lépésenként kellett megállnom, hogy fel tudjak mászni, most összeszorított fogakkal szépen lassan, de azért egy szuszra felkaptattam, majd a pecsételés után azzal a lendülettel le is ereszkedtem a hegyrõl, egészen a 10. ellenõrzõpontig, a szomori kultúrházig. Egész út során erre a gulyásra vártam, ám most egy falatot nem bírtam volna lenyelni így ezt kihagytam, viszont az illata nagyon jó volt, kénytelen voltam azzal beérni. Elfogyasztottam az Anyácsapusztán kapott sóoldatot, s pihentem egy 20 percet. 16:15-kor indultam el tovább 27,6 km volt még hátra, s 6 teljes órám a vonatig, tehát úgy számoltam, hogy kicsit visszafogottabb tempóval is elérhetem a vonatot. Úgy látszik a pihenés és a sóoldat megtette hatását, bár Gyermelyig még kicsit szenvedtem, de a Gyermely utáni emelkedõ után jobban lettem. Itt eléggé szétszakadt a mezõny, legközelebb csak Tarjánban találkoztam túratárssal, de jó is volt egy kis egyedüli szakasz. Ekkor elkezdtem érezni, hogy Nagykovácsi óta nem ettem semmit, de azért csínyán bántam a szilárd táplálékkal,ezért a gyarmatpusztai ellenõrzõponton elõvettem a Perbálon kapott ropit, s útközben egy-egy szálat elrágcsáltam(túl sok nem fogyott, a fél zacskó még mindig itt hever mellettem). A tarjáni halastóig egy kellemes, kissé hullámos úton mentem, ahol egészen jól lehetett haladni, néhol egy-egy nagyobb pocsolya és kidõlt fa nehezítette a haladást, de könnyedén ki lehetett kerülni eme akadályokat. Itt a pontõr srác közölte, hogy nem lesz szalagozás, a leírás alapján találjam meg az utat, vagy menjek egyenesen végig a mûúton. Elõször azt hittem, hogy a kettõ egy és ugyanaz, ám az itiner tanulmányozása után rájöttem, hogy a hivatalos út egy patak mellett megy, én ezt választottam, szerintem jobb is volt a puha föld a kemény aszfaltnál (a többiek viszont inkább a mûutat választhatták, mert mindössze egy ember lábnyomát láttam magam elõtt az ösvényen). Így érkeztem meg a tarjáni templomhoz. Itt megint csokit kaptam, illetve ezt most a táskám kapta, én pár szál ropit majszoltam el két pohár vízzel. Fél nyolckor indultam tovább, volt még bõ két és fél órám a vonatig és 12 km-em a célig. Egy elég veszélyes úton hagytuk el a falut, s tértünk rá a kék+-re. Az elõzõ pontõr felhívta a figyelmet, hogy ha egy elágazásnál majd egyenesen menjünk be a bokrok közé. Ha nem szól, valószínûleg meg sem fordult volna a fejemben, hogy arra van út, az amúgy is kicsi ösvényt teljesen benõtték a bokrok, ahogy haladtam benne elõre azt vártam mikor fog teljesen eltûnni az ösvény, azonban nem tûnt el, hanem kiért egy szép széles útra, ahol jól lehetett haladni, amíg egyszercsak el nem vesztettem a jelzést. egy rét szélén egy vadászlesen még láttam majd utána sehol. Két túratárs utolért, elõvettem a Gerecse térképemet, de nem nagyon sikerült rájönni, merre van a jel, egy GPS-es kolléga is csatlakozott hozzánk, de õ se tudott sokat segíteni. Miután minden utat bejártunk visszatértünk a rét szélére, ahol sréhen jobbra tért be a K+, a jelzés jó 5 méterrel beljebb volt felfestve, amit szépen eltakartak a faágak. A két túratárs szintén a vonathoz sietett, ám én nem tudtam velük tartani a lépést hamar otthagytak, egyedül baktattam be Koldusszállásra, közben találkozva néhány már visszafele jövõ hosszútávossal. 21:03.kor voltam Koldusszálláson, lélekben már feladtam, hogy elérem a vonatot, ugyanis volt még hátra 5,8 km, ráadásul egy plusz nehézséggel kellett szembenéznem, ugyanis nem volt lámpám, mert a reggeli kapkodásban otthon felejtettem. A kék négyszög leágazását sikerült rögtön benéznem, a sárgán rohangáltam fel-alá, végül aztán elindultam egy jelzetlen úton, ami a térképet tanulmányozva az pont belevitt volna a sárga négyszögbe, ami aztán a belefut a kék négyszögbe, azonban a sárga négyszöget nemigazán sikerült megtalálni, így saccra elindultam mindig azon az ösvényen, amerre lennie kellett a jelzésnek. Ki is értem egy rét szélére, balról fényeket pillantottam meg, két hosszútávos túratárs volt. Nemigazán tudtam tartani a tempójukat, már eléggé kivoltam, de rendesek voltam, mert az elágazásoknál megálltak, többször hátranéztek, köszönöm nekik is. A végén, mielõtt kiértünk az útra volt egy kis bizonytalankodásunk, egy szûk, benõtt ösvényen mentünk, ahol hirtelen eltûnt a jelzés. Lámpás társaim azt mondták, hogy ez nem jó út ,mert eltûnik az ösvény, menjünk vissza. Visszamentünk, megvizsgáltuk a jelzéseket, majd elindultunk ugyanarra, kiderült, hogy kb. 2 méterrel kellett volna továbbmenni, a jelzés meg valószínûleg valahol kitért egy 2 m-re lévõ párhuzamos útra. A Panoráma úton felfelé nagyon nyáresti sétálósra vettem a tempót, a vonatot már sehogyse értem volna el, nem volt értelme sietni már. Végül 22:45-re értem be, 14:45-ös menetidõvel. Valószínûleg, ha a végén nem tévedek el simán beértem volna 22:15-re. De szerencsém volt, egy túratárs épp akkor ért be, s felajánlott egy fuvart Pestre, így megúsztam a Tatabányán éjszakázást, neki is köszönöm. Bár az utolsó buszt már nem értem el, de az éjszakai busszal negyed háromra hazaértem, s valamit még tudtam aludni a vasárnapi túra elõtt. A túrát megúsztam (végre!!!) vízhólyag nélkül (illetve a sarkamon lett egy kicsi, de másnapra elmúlt), a gyomorproblémáimon kívül más gondom nem volt.
Köszönet a szervezõknek, nagyon jó túra volt, az ellátás talán túl jó is, az utolsó részekre elfért volna egy-két szalag, valamint külön köszönet a túratársaknak a sóoldatért a fényért és a fuvarért!
És természetesem le a kalappal a hosszú távon indulók elõtt, gratulálok nekik, akár beértek, akár nem! |
