Túrabeszámolók


KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)

OttorinoTúra éve: 20102010.06.18 10:16:23

Kinizsi Százas 2010.05.29. - 2010.05.30.

Táv: 100 km; szintemelkedés: 2775 m; szintidõ: 24 óra.

ELÕZMÉNYEK

Az elmúlt hétvégén, amikor Mezõkövesden tartottuk nyíltvízi úszóklubunk évi közgyûlését, gyakran gondoltam arra, hogy bárcsak a Kinizsin is ilyen szép idõ lenne. A levegõ harapni valóan tiszta és friss, a klíma a komfort zóna kellõs közepén volt. Még Pünkösd hétfõn is jó volt az idõ, amikor edzésképpen kibicikliztem a Hûvösvölgybe. Kedden, amikor elmentem a Car Wash teraszához, hogy benevezzek két embert, akkor már sötétkék fellegek gyülekeztek az égen, és néhány csepp esõ is leesett. A sorban állók a Rám-szakadék és környéke lezárásáról beszéltek és megkérdezték a nevezéseket fogadó rendezõktõl, hogy biztos meg lesz e tartva a Kinizsi. Megnyugtatásul közölték, hogy ha leszakad is az ég, a rendezvényt akkor is megtartják; viszlát Bányahegyen. Magamat babonából nem neveztem be, gyorsan haza húztam, mielõtt még megáznék. Szerdán Békásmegyer felõl feltekertem az Ürömöt Budakalásszal összekötõ mûútig, hogy szemrevételezzem a talaj állagát. A felfelé vezetõ úton olyan párás meleg volt, mint egy gõzfürdõben; a platón meg ugyanolyan sáros volt a talaj, mint amilyen az lenni szokott. Sok információra nem tettem szert, csak jól megfájdult a térdem. Este a híradó mutatta, hogy mekkora felhõszakadás volt Békáson. A meteorológusok nem kecsegtettek semmi jóval a hétvégére. Derûlátó és lemondó hangulatok váltották egymást bennem. Csütörtökön tiltakozásul még a fogam is megfájdult. Jaj, most aztán már ne jöjjön közbe semmi! - gyötrõdtem magamban. Péntek délelõtt annyit hámoztam ki az Internetes elõrejelzésekbõl, hogy szombaton az ország középsõ részén lesz gyakori a zápor, zivatar, másutt elszórtan fordul majd elõ ilyesmi; hideg viszont még éjszaka sem lesz. Mivel mi többnyire az ország északi részén fogunk kóricálni, ezt a prognózist pozitívnak tekintettem. Minden esetre a hosszú túrákra összeállított anyaglistán szereplõ cuccokat elkezdtem összeszedegetni. Meleg holmi kilõve, de az esõköpenyt cipelni kell. Direkt a kisebbik hátizsákot választottam, mert hajlamos vagyok addig pakolni, amíg még van benne hely. Így is olyan nehézre tömtem, mintha az egész stelázsi benne lenne. A nadrágom üdén lógott a fregolin, mert a BUDAI 50-en pereceltem, és muszáj volt kimosni. A cipõmet viszont még impregnálni kellett. Már többször leültem pihenni, de mindig eszembe jutott valami újabb teendõ, ami miatt fel kellett pattannom, hogy el ne felejtsem. Egy ponton aztán úgy döntöttem, hogy onnantól kezdve már a fû se nõjön. Amit nem végeztem el az maradjon bevégezetlen, amit nem pakoltam be az maradjon itthon, megyek zuhanyozni. Mialatt tisztálkodtam megszólalt a telefon; Pisti állt a kapu elõtt, bebocsáttatásra várva; lévén jómagam a szállásadója a K100-ra virradó éjszakán. Némi anekdotázgatás és üdítõzgetés :) után nyugovóra tértünk, mert másnap korán kellett kelni és a szombat nem a pihenés jegyében fog eltelni.

A NAGY NAP

Sötét van még, amikor felkelek. Pisti hagy aludjon, amíg én szedelõzködök, õ úgyis gyorsabban össze tudja kapni magát. A reggelim már nem fér be a hátizsákba; beleteszem egy "Hülye azért nem vagyok!" szatyorba. Hát, igen, néha nem árt a megerõsítés. Fog neki örülni az, aki szereti kipécézni a reklámszatyros balekokat. Sajnos az idõrajt nyitásánál majdnem egy órával elõbb kell Békásmegyerre érni, mert ugye magamat nem neveztem be. Az elsõ trolibuszra szállunk, hogy a megfelelõ HÉV-et elérjük. Meglepõdök, hogy milyen sok túrázó száll le Békáson errõl a korai HÉV-rõl. Uzsgyi a Veres Péter Gimnázium. Az aulában áporodott izzadságszag fogad. Mi lesz késõbb? Amint lepakolunk megszólal valaki, hogy aki, nem rendezõ az menjen ki! Megtesszük, de mindenki, aki utánunk jött, az odakint rögtön a bejáratnál áll meg. Így lesznek utolsókból elsõk. Nem baj, így is elég jó pozíciót sikerül elfoglalni. Van idõ, elkezdem nyamnyogni a reggelire szánt túrós süteményeket és tejeskávét. A rendezõség gõzerõvel pakolja a nevezéshez szükséges cuccokat. Az iskola elõtt felállított asztaloknál asszonyok K100-as pólókat pakolnak ki, és hajtogatnak. Aki optimista, az most vásárol belõlük. Egy nagy dobozban gumicsizmákat hoznak. Ajaj! Ez rossz elõjel. Tom telefonál, hogy már a Margit-hídnál jár a HÉV, amin ül. - Itt állok a sor elején, gyere elõre, és kérdezd meg, hogy nekem is mákos e a tányérom. Öt percenként hátra nézek, de Tom sehol. Aztán kinyitják az ajtót, mindenki betódul. Fél perc alatt benevezek, és egy perc múlva felmálházva kipenderülök az iskolából. Pistivel megyünk hátra a sor mentén; túracimbik szólítanak meg. Hajrát kiáltunk, és megyünk tovább. Eléggé hátul találjuk meg Tomot. - Hát, így jártál! Mi elindulunk, de itt egy kis szíverõsítõ - nyújt felé Pisti egy ártatlan kinézetû ásványvizes palackot. Tom meghúzza és ökölbe szorul az arca. - Ez nem semmi! - mondja, amikor már meg tud szólalni. - Mi megyünk az idõrajthoz, csaó... Hosszú sor áll már ott is. Csak 06:45-kor kezdenek indítani, de nagyon hamar elfogynak az emberek, mert Pistivel 06:50-es rajtbélyegzõt kapunk az igazolólapunkra. Fölfelé kúszik a massza a Kõbánya utcában. Az elsõ nyomós kutat kihagyom, de a másodiknál felhígítom tejeskávém maradékát; jó lesz elkortyolni a Kevély-nyeregig. Pisti megjegyzi, nehogy betrottyanjak tõle. - Ne aggódj! Te csak azzal törõdj, hogy a saját blendéd zárjon mindig rendesen, fõleg amikor mögötted lihegek! Elengedjük a buszt, ami éppen most fordul meg az õ fordulójában, és a hirtelen bedurvuló, még mindig aszfaltos emelkedõn nyomatjuk tovább; itt már megjelenik a [P+]. Oltári jó idõ van. Én már pólóban rajtoltam, de látok még olyanokat, akik hosszú ujjú polárban vannak; elõbb vagy utóbb le fog olvadni róluk. Köves-sittes út vezet a platót megelõzõ, utolsó telkek mellett. A fennsíkon a megszokott sáros, pocsolyás terep fogad [P-]. A sarat kikerülõ út elé akadályként egy kisebb fajta dombot tolólapoztak össze; a túrázók beletörõdõen haladnak a dagonyás úton. Pistinek már a nyomát sem látom, egy jó idõre magamra maradok a tömegben. A menetoszlop átvonul az ürömi mûúton és nekivág a durvára zúzott kövekbõl álló emelkedõnek. Most az eddigieknél is kellemetlenebb itt kaptatni, mert az esõ úgy kimosta az utat, hogy a kövek között mély csatornák alakultak ki. Egyik oldalról a másikra ugrálva lehet csak elõrejutni. Amikor jobbra betérünk az erdõbe, a pár méternyi, szintbeli haladás után megkezdõdik a tülekedés. A botot nem igazán tudod használni, mert állandóan elfutnak melletted, van mikor két oldalról is. Az Ezüst-Kevély gerincén alábbhagy a brusztolás, mert a szélesebb úton jobban elférnek egymás mellett az emberek. Az újabb mészkõlépcsõzésnél megint szûkül a hely, de - "Sok jó ember kis helyen gonosz lesz." - alapon nem történik semmi balhé. A Nagy-Kevélyre felérve a zöm leül falatozni, ezek majd rendre, még egyszer el fognak futni mellettem. Zakatolok tovább, immár lefelé. Rettentõen csúsznak a kövek, gyökérre meg egyenesen életveszély rálépni. Most nem állok félre senkinek, arra koncentrálok, hogy le ne tiplizzek. Eljutok a szél nyeste magyar zászlóhoz; a nyeregig még van egy jó darab köves lejtõ. Megkönnyebbülök, amikor a bokrok közül kibukkanok a Kevély-nyeregbe. A pihenõhelyhez megyek, és óvatosan húzok egy kicsit a cipõfûzõmön. Nem idõzök többet egy percnél, tovább lejtõzök a [K-] jelzésen. Itt mutatja meg magát igazán a felázott erdei talaj. Nincs az a fröccsenõ sár, de a képlékeny trutyi csúszik, mint a banánhéj; mindenki a peremre menekül. Nem bánom, sõt nagyon örülök neki, amikor leérek a csobánkai mûút felé vezetõ murvásra. Az út mentén, hosszan kerítésnek való beton alap épült. Éppen kapóra jön, mint lábtámasz, mert le kell vennem a jobb cipõmet. Hogy a csudába kerülhetett bele egy apró kövecske ebben a nagy sárban? Körbe tekintek; a hegyek fölött fehér felhõtornyok úsznak a kékségben. Nyoma sincs haragos, sötét légköri képzõdménynek. Az elsõ depós kocsi parkolóhoz érkezek. Egy TÛZOLTÓSÁG feliratú piros személygépkocsit látok köztük. Ajaj! Igazi tûzoltók is indultak. Rögtön megmagyarázom a megszeppenésem okát: Csapatkapitányunk, aki hivatásos tûzoltó, megajándékozta a tagokat egy-egy mélykék pólóval, aminek a hátán tizenöt centis fehér betûkkel az virít, hogy TÛZOLTÓSÁG, alatta pedig valamivel kisebbekkel az, hogy BUDAPEST. Szerénységem ötlete nyomán hárman ilyen pólóban gyûrjük a kedvenc túránkat. Bukovári! Legközelebb inkább EFBÍÁJ feliratos trikót szerzünk. A csobánkai mûút keresztezése után még mindig tág tere van az elõzési lehetõségnek; a mezõny megint egy picit széthúzódhat. Hangyányi emelkedõ a szentkúti leágazásig. Itt váltani kell a [Z-] jelzésre, mert az említett helyen jobbra lemegy a [K-]. Egy férfi és egy nõ jönnek fel a rossz irányból, térképpel a kezükben, zavartan mosolyogva. Pár tíz méterre az elágazástól a turistaút jobbra bemegy a szekérútról az erdõbe. Az iménti kettõs helyesen követi is a jelzést, nemkülönben én. Hátranézek, hogy jön e valaki utánam, még mutatom is az irányt, de ügyet se vetnek rám, mindenki a köves úton folytatja. Jól van, õk tudják, hogy melyik túrát csinálják. Süppedékes, mindenképpen nehezebben járható a talaj idebent, de hát ez van. Amint kibukkanok az erdõbõl, keresztezem a tömeg útját, és azon nyomban ismét betérek a fák közé, ezúttal a szembe levõ oldalon. Most már nem mutogatom az irányt, aki tovább megy az szívni fog, mert odafönt ellenõrzõpont van. Alig néhányan követnek. Rövidesen emelkedni kezd az út, belépek az óriáshangyák birodalmába. Már egy csomó bele van taposva az út agyagába, de a többiek még mindig ott futkosnak fel s alá. Megpróbálok úgy lépegetni, hogy minél kevesebb essen áldozatul. A nagy, metálfényezésû bogarak közül is sokan öngyilkosok akarnak lenni. Jobbra, a kis kifli alakú kitérõn már több, mint egy éve ott hevernek torlaszként a levágott ágak, tehát maradok a fõ csapáson. Elmegy mellettem valaki. - Hajrá tûzoltók, kemények vagytok - üdvözöl. - Hajrá! - válaszolom félszegen. Azt hiszem még néhányszor emlékeztetni fognak, hogy milyen pólót húztam ma reggel. Fokozódik az emelkedõ, ez egy kicsit lelassít, de szó sem lehet pihenésrõl, egy tûzoltó rendületlenül mászik több emelet magasságba. Már látom is a fentebb haladókat jobbra fordulni a gerincen; nagy levegõkkel én is felnyomom magam. Pisti telefonál. Szaggat a vonal, alig értek valamit, de azt hallom, hogy nevetve mesél valamit. Én is nevetek neki egyet, aztán lerakom. Sétálok még egy kicsit a gerincen.

1. ellenõrzõpont, Hosszúhegy.

Üdvözlöm a pont körül tanyázó ismerõsöket, aztán a lepecsételt ellenõrzõlapot villámzáras tasakba teszem, és menet közben próbálom a nadrágom rávarrt zsebébe szuszakolni. - Mit dülöngél maga itt az út közepén? - szól rám a hátam mögül Nyugger Komcsi. - Oppárdón szõr, önnek teljes mértékben igaza van - felelek, és gyorsan lelépek a keskeny ösvényrõl, hogy nyugodtan bezsebelhessem a létfontosságú iratot. Itt enni szoktam, de most inkább továbbsietek a kellemes lankás úton. Néhol sarat kell kerülgetni, de egyáltalán nem vész. Egyszer csak Kinizsis papírokkal jön szembe egy nagyobb csapat. Ja, persze, akik nem tértek le a [Z-] nyomán a szekérútról, azoknak szopacs; hátulról lepik meg az ellenõrzõpontot. Leérek a szekérútra és jobbra nézek. Néhányan jönnek még a rossz irányból. Én balra megyek néhány tíz métert ezen az úton, aztán a jelzést követve megint bemegyek az erdõbe. Felesleges mondanom, hogy senki sem jön utánam. Olyan itt az út, mintha õserdõben járnék. Kidõlt fák, mocsár, rovarok. Kilátok a köves útra; dühítõ ahogy loholnak odakint, én meg itt bukdácsolok letört ágak és pocsolyák között; de hát aki szereti végigjárni az útvonalat, az szenvedjen meg érte. Végül kiverekszem magam a szántói mûútra. Nosztalgiával nézem a depós kocsikat. Tavaly itt megtölthettem a bendõmet ásványvízzel, most spórolni kell a készletekkel. A [P-] keresztezése után lélekben hosszan tartó felfelé menetre készülök. A Panoráma szerpentin elõtti szakasz egy igen kemény emelkedõ. Felcsûrök egy kis rétig, ahol van három szintbeli méter levegõhöz jutásra, aztán gyerünk tovább! Irány: bal fent. Egy sporttárs látván a feliratot a pólóm hátán, helikopteres mentést kér. - Inkább örülj barátom, hogy idáig megúsztad baj nélkül. Különben is, a helikopteres mentés az más cég. Hosszúnak tûnik az út a megkerülhetetlen sorompóig, aminek a bal vége alatt bújok át, mert ott a legnagyobb a hézag a vas és a talaj között. Elkezd kanyarogni az út, és egyre alacsonyabb a növényzet, aztán az egyik fordulóban feltárul az egész világ. Amerre a szem ellát, csak habkönnyû, tejfehér felhõk vitorláznak az égen. Azt hiszem a túrázók közül sokan fürkészik most az eget. Fákra erõsített A4-esek tudatják, hogy az út lerövidítése csúnya dolog. Ebben az esetben nem konkrétan a kispistázás a baj, hanem a rövidítés okozta talajerózió. Az egyik helyen annyira lemosódott az ösvény, hogy éppen csak egy lábnyomnyi széles rész maradt meg belõle. Most nem ül itt senki, aki megakadályozná a levágásokat, némelyek ezt ki is használják. Úgy érzem, mintha három-négy kanyarral megtoldották volna ezt a szerpentint. Öröm megpillantani azt a rétet, amelyiken átvág az ösvényünk, hogy a másik oldalán eltûnjön az erdõben. A neten lehet látni azt a videót, amelyet az ezen a réten felállított kamerával csináltak. Szabályos idõközönként készült egy pillanatfelvétel. Az így összeállt anyagot folyamatosan lejátszva huszadik század eleji burleszk filmhez hasonló mozit láthatunk. Õrült sebességgel, szapora léptekkel szelik át a rétet a túrázók. A fák lombjait lengetõ lágy szellõ vad szélviharnak hat a videón. Mire ezt végiggondolom, már benn találom magam az erdõben, ahol tempós, de nem erõltetett gyaloglással próbálom kipihenni az ide felvezetõ út fáradalmait. Hangosan politizáló csoport közelít hátulról; lelassítok egy kicsit, hogy minél hamarabb hallótávolságon kívül kerüljenek. Hosszan tart ez az erdei séta; már a Simon-halálánál járok. Benézek a [P+] elágazásba, de nyomát sem látom a TTT honlapon jelzett, elõrehozott ellenõrzõpontnak. Remélem, hogy ott lesz a megszokott helyén. Toplak Józsi ér utol, akivel azt latolgatjuk, hogy vajon több e a százon indult résztvevõ a 30., jubileumi rendezés alkalmából a tavalyihoz képest. Nehéz megítélni, mert még együtt halad mind a három táv. Minden esetre még mindig sokan futnak el mellettünk. Józsi kérdésére az éppen elfutó Asciimo visszakiabálja, hogy 8-kor indult és több, mint ezer embert számolt idáig. Hopp, megcsúszok. Most tudatosul bennem, hogy milyen jó volt eddig a pontig a talaj. Elöl már fordulnak is balra, lefele a sporttársak. Én is már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van odalent, követem õket. Itt azért még a vágtázók is lassítanak, mert csúszik a lejtõ, késõbb meg nem lehet tudni, hogy hol rejt méretes követ a vizes avar. A vihar letörte ágak is nehezítik az ereszkedést. Lent nyüzsgõ sátortábor körvonalai bontakoznak ki.

2. ellenõrzõpont, Pilis-nyereg.

A bélyegzés beszerzése után rögtön beállok a büfé sátor sorába. Sorban állás közben üdvözlöm az egyik asztalnál ülõ Jámbort és Spotot. Ahogy megveszem a háromszor fél liter bubis vizet, befut Tom. Leülök Spot megürült helyére, és izotóniás italport szórok az imént vásárolt vizekbe. Farkas éhes vagyok; elõveszek egy doboz zöldséges tésztát és rárontok; szerencsére a kinézer jól megsózta. Betolok egy Magne B 6-ot is, kell majd a gõz a Getéhez föl is, le is. Amíg Tom is befejezi az ebédjét, addig kipróbálom a fára szerelt flakonzsugorítót. A sportfelszereléseket bemutató standnál a céges embereken kívül nem nagyon mozognak; mindenki a továbbindulás elõkészítésével foglalkozik. - Most már, akár indulhatnánk is, he! Megtesszük az elsõ lépéseket a nagyon enyhe, de azért érezhetõ emelkedõn. A fákra biggyesztett A4-esek egyikét próbálom silabizálni, de székely rovásírással van róva; a többivel meg se próbálkozok. A keréknyomokba még nem cementálódott bele a sár, elég jól haladható az út. Ez is egy hosszadalmas rész, de lassan már enyhe lejtõre váltunk. Amikor a 40-eseknek szóló bélyegzõ szimbólumot látom egy lepedõn, akkor tudom, hogy mindjárt kezdõdik a keserves lefelé ereszkedés a Kétágú-hegyrõl. Fától fáig tipegünk, meg-megcsúszunk a köveken vagy csak úgy, a la natur. 2008 késõ õsze óta bármikor erre jövök, mindig az ISZINIK jut eszembe. Gyakran csúsztunk le spárgába, amikor itt araszoltunk fölfelé Tommal, a letaposott hórétegen. Most viszont tropikus jellegû a klíma. Leérünk egy zsebkendõnyi tisztásra, többen lemennek balra, hogy levágják a [Z-] kunkorát. Amikor a [S+] keresztezõdéshez érünk, én már az árnyékban elõveszem a tarkóvédõvel felszerelt bézbólsatyeszomat, hogy egy percig se forralja a nap az agyvizemet. Mindjárt megszûnik az erdõ jótékony takarása, a hegy lábánál megrekedt levegõ forró ölelésével próbál megbénítani. A terpeszben álló villanyoszlopon a [Z-] jelzést [K-] váltja fel. A ritkás, akácos mellett vezetõ, homokos út sivatagi szárazságú, árnyékot csak a fogpiszkálónál alig vastagabb fatörzsek vetnek. Egy nádas után mûútra érünk ki, amelyen jobbra fordulunk. Ez már Kesztölc. Egy nagy domb mellett elhaladva a sarki kocsmához érkezünk. Tom javaslatára bemegyünk, hogy arcot mossunk, vizet vételezzünk. A büdösség falába ütközök, azon nyomba ki is hátrálok. Két srác az útiránnyal ellenkezõleg megy az Esztergomi utcában, minden bizonnyal az itinerben feltüntetett nyomós kúthoz mennek. Én kockáztatok. Tovább megyek az utcákon átvezetõ [K-] jelzésen, arra számítva, hogy kedves emberek ivóvizet adnak majd az elgyötört túrázóknak. Szerencsém van, mert elöl megszólal valaki, hogy tankolunk. Kerítés rácsán keresztül locsolócsõ van kilógatva, végén tankoló pisztolyhoz hasonló csap. Mindenki hideg vizet nyom a kulacsába és a fejére. Én is így teszek. Az erkélyen megjelenõ jótevõknek köszönetet mondok a frissítésért. - Jöjjenek jövõre is! - válaszolják. Mind a friss víz, mind ez a jólesõ gesztus feldob. Tovább megyünk a kocsmában már végzett Tommal. Keskenyebb mûutat keresztezünk, aztán késõbb szalagkorláton lépünk át (legálisan), hogy egy többsávos út másik oldalán megint egy akácosba térjünk. Útmentén kialakult szemétdombok váltják egymást rothadás, szagát árasztó pocsolyákkal. Az egyik ilyen pocsolya bal oldalán sunyin letér a jelzés egy emberszéles ösvényre. Elég könnyû elbökni, momentán nem is látom, hogy jönne utánunk valaki. Nem lehet nagyot tévedni, mert ha egyenesen mész tovább, akkor is belefutsz valahol Dorogon a [K-] jelzésbe. Mi azonban egy kutyakiképzõ telep elõtt érünk ki egy szélesebb útra. Új kerítéseket látok. Úgy érzékelem, hogy ha teljesen kész lesz, lezárja majd a turistautat. Remélem, hogy megnyugtatóan biztosítani fogják majd a kirándulók áthaladását. Közben csatlakozik hozzánk egy túratárs, aki eddig csak a 40-et csinálta. Megkérdezi, hogy hányadik kerületbõl vagyunk. Töredelmesen bevalljuk, hogy csak operett-tûzoltók vagyunk. Átdübörgünk a kis vashídon. Ez már a második olyan K100 rendezés, amelyiken nem balra kell menni a Homokvasút töltése felé, hanem jobbra, Dorog belseje felé. Nagyon jól lehet tájékozódni a [K-] jelzéseket követve. Egy téren megyünk keresztül, ahol ormótlan Petõfi fej figyel egy oszlopon. Pár lépés után balra sorompót látok. Ez már a Mária utca. Nem csak a vasúti sin miatt nézek jól körül, hanem a bezengett feltételes ellenõrzõpont miatt is. Nincs arra utaló jel, hogy bárki is ellenõrizni kívánna. Tom a 40-esek céljába tart kávézni, én bemegyek egy bótba hideg kóláért. Az egyik pénztáros kisasszony azt mondja, hogy éppen zárja a kasszát, a másik elõtt meg tele kosarakkal állnak sorba az asszonyok. Elõttem egy túrázó visszarakja a kiválasztott italt a hûtõ polcára, én is így teszek, és kifordulok az ajtón. Szerencsémre ötven méter múlva van egy másik bolt, ahol pillanatokon belül kifizethetem a hideg kólát. Iszogatva megyek át a bonyolult, nyomógombos, egyet hátra, kettõt elõre zebrarendszeren, hogy a 40-es célcsehóban találkozzak Tommal. A bejárattól nem messze székelõ célbizottság elõtt egy srác azt mondja, hogy még jó erõben érzi magát a folytatáshoz, továbbmenne. A válasz: fejingatás lefele görbített szájzuggal. A kerthelyiségbe megyek üdvözölni néhány túratársat. Aki itt végzett az már kényelmesen elterpeszkedik az árnyékban, és két hûs korty ital között esõmentes további jó utat kíván. Én gratulálok, és visszamegyek a söntéshez Tomért. A Csolnoki út aszfaltján caplatunk felfelé. Körülnézek. Drámaian lecsökkent a túrázók létszáma. Nincs járda, az autók elõl udvariasan félre kell állni a tûzõ napon, ráadásul valahonnan átható dögszag árad. Jó lenne már a lakott területrõl végre visszakerülni a természetbe. A Belányi telepnél kiürül a kólás flakon; nagy a kísértés, hogy behagyítsam a bokorba, de nem hozhatok szégyent a Tûzoltóságra, ezért tovább szorongatom. Elnyújtott emelkedõ következik. Ez még nem a Gete, ez még csak az Uradalmi-erdõ, az elõhírnök. Mindegy, hogy minek hívják, akkor is fölfele kell kaptatni. Amikor egyre jobban elõredõlve fujtatok, és az erdõben kezd kanyarogni az út, akkor úgy döntök, hogy ez bizony már a Gete. Amikor kibukkanunk egy tisztásra, akkor még gondolni sem szabad arra, hogy a tetõ közelében vagyunk, mert szembe ismét betérünk az erdõbe, és lépcsõzetes rendszerben járjuk felváltva az ösvényeket a kis kibukkanókkal. Az utolsó ösvény kövesebb a többinél. Már az elejétõl figyelem a bal felsõ sarkát, ahol egyre nagyobb része látszik a hatalmas, áttört keresztnek.

3. ellenõrzõpont, Nagy-Gete.

A pecsételésnél csak néhány másodpercet kell várakozni, de a napon ez is sok. Mielõtt árnyékba vonulnánk körbenézünk. Esztergom fölött viharfelhõ festi mélyszürkére az eget, de Dorog térségében se sokkal jobb a helyzet. Egyet tehetünk: reménykedünk, hogy nem erre jön az égi áldás. Behúzódunk az árnyas tûzrakó helyre. Megeszem a kínai kaja maradványát és vazelint kenek a felhólyagosodott lábujjaim közé. Szerencsére a talpamon, sarkamon nyoma sincs ilyesminek, és ez a fontos. Mindeközben szétcsípnek a szúnyogok, ezért mielõbbi indulást javasolok. A kajás dobozzal bõvült szemetemet nem hagyom a tûzrakó helyen, hanem pici PE szatyorban magammal hurcolom. Lefelé megint itt van a Kétágú-hegynél megtapasztalt fától fáig ereszkedés, csak ha lehet itt még meredekebben, hosszabban és több sziklával tarkítva. Amikor a végére érünk az idegõrlõ, térdgyilkos lejtõnek a fák között, akkor jön a még mindig lejtõs kõrengeteg a tûzõ napon. Ökölnyinél nagyobb, vörös kövekkel van sûrûn megszórva a vízmélyítette árkokkal szabdalt út. Koncentrált figyelmet követel minden lépés. Hihetetlen megkönnyebbülés, amikor ezen a részen is túljutsz. A keresztezõ úton balra fordulunk. Egy kis ér csobog az út egyik oldalán. Valaki megmeríti benne a sapkáját. Nagy a kísértés, de kihagyom ezt a lehetõséget. Valószínûleg a Horgász-tóból jön a víz, de ki tudja mit visz. Pár méter után jobbra térünk egy ágak által elrejtett ösvényre. Itt még látok egy [K+] jelzést, de utána már csak a csapást követem. Elõbb föl kell hágni egy meredek löszfalon. Most annyi könnyítés van, hogy az elöl menõ lépései nyomán nem száll annyira a por, mint tavaly. Amikor felérünk, hullámvasút vezet bennünket egy repceföldhöz, aminek penetráns karalábé szaga van. Még az utat is felszántották, és bevetették repcével. Dzsungelkéssel a kézben totál trópusi hangulat lenne. Az elõttünk járók által letaposott növényeken lépkedünk; nem kell ösvényt keresgélni. Feltûnik a Hegyes-kõ, ami úgy változtatja a helyzetét, ahogyan mi kanyargunk az úton. Ajaj, gáz van! Nagyon zivatar színezete van annak, ami Dorog fölött feketéllik. De mit tehetnénk egyebet a fohászkodáson kívül? Azt, hogy elfogadjuk: Jöjjön, aminek jönnie kell. Bejön elénk a Hegyes-kõ. A hullámvasút utolsó felfelé menõ ágára térünk rá. Mindenki nyögi az emelkedõt a nagy melegben. Innen keskeny csík a tokodi mûút, a pincékre épült házak meg gyufaskatulyánál is kisebbek. Hihetetlen sokat kell lefele ereszkedni, már azt hiszem, hogy soha nem érünk le. Amikor mégis, a mûúton balra fordulunk. Ja, közben visszakötöttünk a [K-] jelzésre. Elvétve már itt is állnak depós kocsik. A buszmegálló bódéjában várakozik néhány elcsigázott fazon. A keresztezõdés után pedig stoppal próbálkozik egy túrázó. Akinek idáig már megfordult a fejében a feladás, annak ez a hely maga a kísértés. Jobbra fordulunk a Tokodi Pincék felé. Az elsõ kerekes kút melletti vödörben már nagyon mocsi a víz, tovább megyünk. A második, a nagyobb kerekes kútnál Tom húz egy fél vödör vizet. Benedvesítem a sapkámat, meg a nyakvédõjét. Még oda sem érünk a szaletlihez, már szíves kínálásban van részünk. Asszonyok kínálják a pohár vizeket és a Túró Rudikat. A sátorban padra ülünk, egy tálca zsíros kenyér mellé, és pusztítani kezdjük. Odajön valaki, és illedelmesen megkérdi, hogy elvehet é egy szeletet. - Akár kettõt is - válaszolom nagyvonalúan. Tavaly a csemegeubira zizzentem rá nagyon, de most nem látok sehol. Sajna ahhoz túl fáradt vagyok, hogy felfedezõ körútra induljak. A Kinizsi utáni hétfõn Spot elmondta, hogy volt ubi, és õ nyakalt is belõle tisztességesen. Tessék! Már megint õ falta fel elõlem a kaját. Egy ezt megelõzõ túrán üres lekvárosüveg fogadott az etetõponton. Kiderült, hogy Spotnak nagyon ízlett a házi lekvár. Az asztalhoz telepedik egy gyakran látott túraismerõs. Õ is a tûzoltói mivoltunkat kezdi firtatni. Neki már azt mondjuk, hogy a belsõ ellenõrzésnél vagyunk. Ráfagy a mosoly az arcára. Belekezdek egy saját szendvicsbe is, hogy könnyebb, szabadabb és gyorsabb legyek. Ugyanezen oknál fogva vizet sem tankolok. Tom felfelé mutat. - Mi van? - kérdezem. - Kopog a sátor teteje. Kövér cseppek hullanak be a résen, ami alatt ülünk. Arrébb lovacskázunk a paddal. Öt perc múlva mintha alább hagyna a kopogás, de ha mégse, akkor sem maradhatunk ítéletnapig, mert ugyebár tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tom kifejezésével élve akkor most kellõ alázattal megcélozzuk a Kõszikla tetejét. Jaj de jó, hogy bevizeztem a sapkámat. Ahogy az emelkedõvel elhagyjuk az épületeket ráerõsít az esõ. Fülledt gõzfürdõ van, nem vagyok hajlandó esõköpenyt húzni. Bõrig ázva pajszeroljuk fel magunkat az U alakú, keskeny kis agyagos ösvényen, ami secperc  alatt olyan síkos lett, mint a csuda. Csak a két peremén ikszlábazva tudunk lassan araszolni fölfele. Kicsavarom a sapka nyaktakaróját, és végigtörlöm vele az arcom. Érzem a kezemmel, hogy a zuhogó esõ ellenére is milyen forró még a homlokom. Végül szerencsésen felérünk a Kõszikla platójára, ahol Tom felvételeket készít a "dúló viharról", én pedig csendesen kullogok tovább. Mintha mostanra kezdene alábbhagyni az esõ. Csak a fákról veri le nagy adagokban a vizet a szél. Rátérünk a Mogyorósbánya felé vezetõ, lejtõs mélyútra. Megállapítjuk, hogy ez nem is csúszik olyan vészesen. Balra kiágazik egy keskeny ösvény a mélyútból, és egy vékonyka fa törzsén ott van a [K-]. Nekem muszáj arra mennem. Hétrét görnyedve tudok csak haladni a sûrû növényzet miatt. Ha lehet, még több vizet iszik fel a ruhám. Ez nem is lenne baj, de amikor az ösvény visszaköt a mélyútba, egy meredek agyagos lejtõ az egyetlen lehetõség. Elõreszúrt bottal hullok a jobbról érkezõ Tom elé. Tetszik neki az akrobatikus elemekkel megspékelt mozgáskultúrám. Elõször örülök, hogy fel tudok állni különösebb fájdalom nélkül, aztán amikor végignézek a bal felemen... Mint Golem az agyagember. Fû, vazze! A legnagyobb baj, hogy a botom kiflibe görbült. Nélküle pedig game over. Fõleg éjszaka a csúszós terepen. A sors aztán tálcán kínálja a megoldást; persze a jó meglátás is szükséges hozzá. Nem mindenki ismeri fel a kínálkozó lehetõséget. A vascsõbõl készült, temetõ menti korlát jelenti a célszerszámot. Beledugom a botomat és óvatos, de határozott mozdulatokkal célt érek. Egy kicsit görbe még, de ha én kibírom görnyedten Tatáig, akkor õ is. A temetõkapuban egy gyerek azt kérdezi a mamájától: Anyúúú! Miért ilyen a bácsi? - Azért, mert most támadtam fel, és kapartam ki magam a földbõl. Hülye kölök! - mormolom magam elé félhangosan. Mogyira érve Tom nem hagy lemosakodni, amíg nem készít rólam néhány fotót. - Most oldalt állj, így jobban látszik a sár! Most tedd csípõre a kezed! Most vedd kézbe a botot! Most... - Na most hagyd abba a perverzkedést, és nyomd a kutat! A buszmegálló bódéjában csoffadozik valaki, miközben zoknis lábát az oldalablakon dugja ki. - Dik má! Lepik a legyek. A Kakukk felé tartva egyre inkább úgy látszik, hogy az esõ csendben elvonult, de ezt csak nagyon halkan merem kimondani.

4. ellenõrzõpont, Mogyorósbánya, Kakukk vendéglõ.

Még csupa víz vagyok, megkérem a pontõrt, hogy õ vegye ki a vízhatlan tasakból az ellenõrzõlapot, és pecsételés után rakja is vissza. A kerthelyiségben, egy nagy fejszobron ücsörögve várom meg amíg Tom banánt és fagyit vesz. (Még jó, hogy dinnyét nem árulnak.) Megkérem, ha lehet menet közben fogyasszon, mert a Tokodi Pincéktõl idáig több csigát láttam elszáguldani mellettünk. Visszamegyünk a buszmegálló irányába, és jobbra ráfordulunk az emelkedõs Felszabadulás útra. Feljebb Tom megmutatja, hogy hol a másik nyomós kút. Két férfi mosdik fürdõgatyára vetkezve; nem látok semmi cuccot körülöttük, lehet, hogy helyiek. Elmaradoznak a házak, az aszfaltot köves szekérút váltja fel. Momentán nem bánjuk a kiálló köveket, örülünk, hogy szilárd talaj van a lábunk alatt. A fenti elágnál valaki visszafele jön a [K+] felõl. Igen, itt jobbra kell folytatni a [K-] jelzésen, egészen a távoli Koldusszállásig. Most egy jó darabon szintben haladunk. A szekérútnak vége, kerülgetjük a pocsolyákat. Sötét lombsátor borul ránk, kora esti hangulatot árasztva. Amikor egy ültetvény szakítja meg az erdõ folytonosságát látjuk, hogy szó sincs még sötétedésrõl. Itt lesz majd egy rosszul jelzett balos, amit jól megjegyeztem, mert tavaly hosszan elmentem jobbra, egy bicikliverseny szalagozásán. Innentõl majd figyelni kell, hogy hol lesz a jobbos beugró az Öreg-kõ felé. Kell is a kutató tekintet, mert rettentõen benõtte a dzsindzsa. Valaki vissza is hívja a továbbment társait. Van aki ódzkodva visszajön, van aki úgy se. Ezek biztos tudnak valamit. Mindegy, az útvonal az útvonal. Csapjunk a bokrok közé! Elöl vágom az utat a sûrûben. Sietek, ahogy csak bírok, minél elõbb túl akarok lenni ezen a kilátás nélküli emelkedõn. Kétszer megyünk át szintbeli keresztutakon, ilyenkor van egy-egy plusz mélylevegõ. Az Öreg-kõ sötét pihenõplacca nagyon elhagyatott képet mutat. Magyarul: nincs itt se pontõr, se túrázó, és nem látom jelét annak sem, hogy errefelé tartana valaki. Bosszant a gondolat, hogy aki ezt a pontot kihagyja, az mekkora fáradságot spórol meg magának, és még verheti is a mellét egy féltéglával, hogy milyen jó idõt futott. Mit van mit tenni, egy éles balkanyarral ráfordulunk a leszálló ágra, és erõsen fékezve lerongyolunk az Öreg-kõrõl. Egy útvilla bal ágát választjuk, nehogy kimaradjon Péliföldszentkereszt. Egy nagy mezõ kapubejáratánál rengeteg embert várok balról özönleni, (mint két éve) de csak egy telefonáló ember ácsorog itt. A kerítés mentén lankázva gyengéden melengeti hátunkat a már igen alacsonyan járó nap. Sajnos még a legmûvészibb fotóval sem lehet megörökíteni az ilyen pillanatokat. Már majdnem teljesen megszáradtam, csak a sapkám vizes még, amit lóbálva viszek. Szalag alatt bújunk át egy ligetes részre. Néhány tíz méter egy patak mellett és a Szent-kút tisztására bukkanunk ki. Arcot, nyakat mosok a forrásnál, és testes, ízletes vizébõl izotóniás italt keverek. Körülnézek, hogy van e itt feltételes ellenõrzõpont, de egy depós kocsi környezetén kívül nem látok semmiféle csoportosulást. Amint rendbe szedtük magunkat elindulunk balra a turistaúton. A nyilvános WC-ket mellõzzük jobb kéz felõl, és a DON BOSCO ház közelében térünk rá szintén jobbra az országútra. A túrát követõ hétfõn Spot-tal történt beszélgetésünk alkalmával szóba került az imént említett momentum. - Hát, akkor nem jártad be az elõírt útvonalat - mondta kaján vigyorral. - Micsodaaa? - kiáltottam. Elmesélte, hogy a WC-vel szembe lévõ fán eléggé megtévesztõ a kiakasztott kékezõ bélyegzõ, alatta a kék csíkkal, de nem ez a turistaút, hanem az, amelyik balra, egy nagy kanyarral megy le, és valahol az idõsek otthonánál éri el az országutat, úgy kb. 150-200 méter kerülõvel. - Mondhattad volna ezt a túra elõtt is - méltatlankodtam. - Én se tudtam, nekem is akkor mutatták meg - közölte. Dühítõ hiba annál is inkább, mert már azt hittem, hogy a legapróbb ficakot is ismerem a Kinizsi útvonalán, erre bejön ez a kis alattomos kitérõ. Ráadásul a térkép is azt mutatja, hogy a templomot balról kell megkerülni. Hát, most már nem lehet segíteni a dolgon, de ha a sors is úgy akarja, akkor talán majd jövõre. De hát térjünk vissza a túrához, és vegyünk érzékeny búcsút Péliföldszentkereszttõl. Tom átveszi a szerepemet, és elkezd aggódni a szintidõ tartása miatt. Azzal próbálom nyugtatni, hogy tavaly, amikor itt tartottunk, már félig lebukott a nap a hegyek mögé, most pedig a teljes napkorong fenn ragyog még az égen. Igaz, hogy kb. öt nappal elõbbre járunk az évben, a tavalyihoz képest, és a nappalok még mindig hosszabbodnak. Balra hagyjuk el az országutat, és göröngyös földúton tartunk az erdõ felé. Odabent meg kell másznunk egy dombot, (Na, jó! Hegyet) hogy a másik oldalán leereszkedhessünk a bajóti mûútra. Autóverseny rendezõit gondoljuk pontõröknek; balra mutogatnak. Jól van, úgyis arra akartunk menni.

5. (feltételes) ellenõrzõpont, Bika-völgy.

A parkolónak kinevezett placcon egy túrafelszereléssel foglalkozó cég jóvoltából a bélyegzés után ballonokból szódavizet lehet vételezni. Megiszom az egyik flakonom tartalmát, és szódát nyomok bele, majd megismétlem a procedúrát; Bányahegyig kuss lesz a vízvételi lehetõséget illetõen. Újabb túrázók érkeznek; valaki szól nekik, hogy: pont, meg víz, de mennek tovább. Kiderül, hogy saját szakállukra csinálják a Kinizsit. Gondolom nagyban közrejátszik ebben a kötelezõ orvosi papír, amiért szemrebbenés nélkül elkér az orvos három rongyot (vagy többet). A Nap idõközben nyugovóra tért, enyhén szürkül. - Na látod Tom, tavaly sokkal sötétebb volt már, amikor erre jártunk; még ûber faszák vagyunk. Megyünk még néhány lépést a bajóti mûúton; A4-esek tájékoztatnak az autóverseny veszélyeirõl. Remélem ezen a néhány méteren már nem jön erre egyetlen benzinfaló sem. Jól van, megúsztuk, jobbra belépünk az erdõ óvó lombsátra alá. Nekikezdünk egy emelkedõnek, és bár lassabban, mint szeretnénk de legyûrjük. Itt jönne egy balra-jobbra cikkcakk a kerítésnél, de megállok egy pillanatra tájékozódni, mert (valószínûleg a távvezeték miatt) kiirtották a növényzetet, és nem a megszokott kép fogad. De már látok is egy [K-] jelet szembe, az egyik fán, amely nyomán rátérünk egy hosszú, alattomos emelkedõre a magasfeszültségû vezeték vonala mellett. Amikor már azt hiszed, hogy feljutottál, akkor egy rövid lejtõvel befutsz a távvezeték alá, és egy még meredekebb emelkedõvel folytatod. Ez meglehetõsen demoralizáló lehet annak, aki nem számít rá. A tavalyihoz képest annyival jobb a helyzet, hogy legalább a dzsindzsát kiszedték az ösvényrõl. Felérve látjuk, hogy valaki az út mellett görnyed a térdére támaszkodva. Az úton várja a túratársa, így nem faggatjuk a hogyléte felõl. Jobbra indulunk, és nem várt gyorsasággal érjük el a Domoszló-völgy fölötti, behajlított könyök alakú utat. - Érezted milyen jó illata volt a csajnak? - kérdezi Tom a lehagyott társaság szõke nõi hölgyére célozva. - Hogy éreztem e? Azért rohantam itt, ezen a nyamvadt, köves úton, hogy megelõzzük, mert minduntalan belefejeltem ebbe a bõdületes intimspré-felhõbe. Már a Pilis-nyereg elõtt is volt hozzá szerencsém, csak akkor még gyorsabb volt a csapata. Egy dagonyát követõen hajtûkanyarral térünk rá az út felsõ ágára. Már erõsen sötétedik, de egyre halogatjuk a lámpagyújtást. Az elsõ vadfüggönyön át egy irtásra jutunk, itt még látni mesterséges fény nélkül is, de mielõtt a második vadfüggönyön keresztül belépnénk a sötét erdõbe, kénytelenek vagyunk elõvenni lámpáinkat. Tény, hogy tavaly én ugyanezen a szent helyen gyújtottam világot, ergo nem lehetünk lemaradva. Ezt szóvá is teszem. Belépünk a radványi helyett a pusztamaróti sötét erdõbe. Próbálom felfedezni, hogy hol ágazik el jobbra a Közép-dunántúli Piros, de nem sikerül. Szembe fut valaki egy bányászlámpa szerû reflektorral a fején. Elõször nem tudom mire vélni a dolgot, de amikor több ilyet látok mérgezett egérként rohangálni a környéken, akkor már sejtem, hogy a szomszédos tábor lakói végeznek éjszakai tájékozódási futást. Tom azt mondja, hogy éhes. Én is. Ezúttal ülve akar kosztolni. Én is. Ennek szellemében beülünk az esõházba egy késõi vacsorára. Jó beszendvicsezés és becsokizás után vissza se nézünk Pusztamarótra. Hû, most valahogy sokkal durvábbnak érzem ezt a köves utat, mint ahogyan emlékeimben élt, pedig most pihentünk. - Érzed ezt a medvehagyma szagot? - kérdezem Tomot. - Ó, hát, az még csak az egyházi üdülõnél lesz. Az útburkolat idõközben finomabb õrlésû murvásra vált. - Még mindig nem érzed? - Nem! - Persze, te csak a csajok szagára kapod fel a fejedet. Balra már a sorompóról verõdik vissza a lámpa fénye. - Hát, ha még most sem érzed... - Deee, már érzem! A [P-; K-] keresztezõdésnél - mint legtöbbször - kupaktanácsba ütközünk. Általában egy félreérthetõ irányba mutató kék nyíl miatt állnak meg itt az emberek. Határozottan lépünk a bokrok álcázta ösvényre, ezzel mutatva utat a hezitálóknak. Nem szólok hozzájuk, mert a múltkor is visszakérdeztek, hogy biztos e, meg, hogy van e arra jel. Aki bújt, aki nem, megyek! Fú, baromira csúsznak ezek a mészkövek, és legtöbbször nem lehet kikerülni õket. Minden összpontosításra szükség van, hogy jobbra le ne csússz a lábnyomnyi, oldalra lejtõ ösvényrõl. Csak nehogy most próbáljon valaki elõzni. Vége lehetne már ennek a veszélyes szakasznak. Egy nagyobb mészkõre kell fellépni. Emlékezetem szerint ez azt jelenti, hogy mindjárt vége van ennek a technikás résznek. Nem tévedek sokat, pár perc múlva egy kisebb lejtõvel elhagyjuk a sziklás terepet. Megfelelõ sûrûségû a jelzés, de így éjszaka nem mindig könnyû észrevenni. Egy keresztezõdés rossz ágába megyek vagy négy métert. Azonnal észre is veszem, de Tom is szól. Egy rövid de erõs emelkedõvel felkötünk egy olyan útra, ami sáros és gyakran kell kerülgetni a pocsolyákat, de szintbe fut, és elég jól lehet rajta marsolni. Száraz idõben, aki ügyes, menet közben még bóbiskolni is tud. Nincs rajta szügyig érõ keréknyom, sõt a képlékeny sár tompítja a lépések izületekre mért ütéseit. Tom egy kicsit lazítani akar, azt mondja, hogy nyugodtan menjek a saját tempómban. Így is teszek. Egy csapat mögött haladok; arról beszélnek, hogy melyikük ismeri a beugrót, amely letér a széles útról Bányahegy felé. A GERECSE 50-en jól bevéstem azt a helyet. Akkor Tardos felõl jöttünk, ellenkezõleg a mostani útirányunkkal. Lényeg, hogy messze van az még. Megállok cipõnyelvet- és egyéb szerelvényt igazítani. Nyújtózkodok egy nagyot. Mire körülnézek már semmilyen fénypászmát sem látok, egyedül vagyok, mint az ujjam. Nem is baj, legalább egy kis idõre befelé tudok fordulni, és az agyamat is ki tudom szellõztetni. Kerítés jön be jobb kéz felõl. Na, majd ha lejteni kezd, akkor már lehet keresni balra a beugrót. Hihetetlen! Valszeg a bõ csapadék hatására teljesen eltakarják a levelek a keskeny ösvényt. Vagy öt métert kell mennem rajta, hogy elhiggyem, tényleg ez az. Végre, szemben egy fán már ott a [K-] jelzés. Itt mindig azok jutnak eszembe, akik elõször járnak erre. Ha sehova, de ide elkelne egy tetves szalag. Lévén óvatos duhajok, mi még az elsõ Kinizsink elõtt, nappal bejártuk a terepet a Tokodi Pincéktõl. A távolban fénycsóvát látok megvillanni. Jól van, akkor az elõttem haladó csoport is betalált. Itt megy föl balra a [K3] a Gerecse-tetõre. Ez bíztató jel. Nemsokára motorzúgást hallok a mélybõl. Lenézek, és jobbra, a völgyben egy autó fényszórója világít. Késõbb egy hatalmas irtás mellett visz el az út. Na, ha ez elfogy, akkor már tényleg karnyújtásnyira lesz a pont. Balra becsatlakozok egy sárosabb útba, és elöl, lassan egy kivilágított rét bontakozik ki a sötétbõl.

6. ellenõrzõpont, Bányahegy.

Pecsételtetés után teázni megyek. Az itinerben meghirdetett repohár mozgalom nevében a fél literes flakonomat nyújtom oda, megtöltés céljából. - Nem lehet, sokan jönnek még, és nem lesz elég a tea. Ennyit a repohár mozgalomról. Nem ágálok, elveszek egy három decis, eldobható pohárba mért teát, majd miután legurítottam, kérem, hogy töltsék újra. (Most már ez is repohár. Hihi!). Szó nélkül megteszik, sõt megint kapok bele citromdarabkát. Akárhogy is számolom, egy decivel beljebb vagyok. Közbe megjelenik Tom, akivel leülünk egy kicsit a fizetõ gulyásozók asztalához. Odajön egy narancssárga Kinizsi-pólós úriember. - Ti is Pannonhalmáról vagytok? - kérdezi. Gyorsan kombinálok magamban: Pisti Pannonhalmi, õ is TÛZOLTÓSÁG-os pólóban nyomja, megvan az összekapcsolás. De hát mit csinálhatott? Félénken válaszolom, hogy nem, csak (!) csapattársak vagyunk. - Há, mondjátok meg neki, hogy Isten áldja, nagyon finom volt a pálinkája. Nagy kõ esik le a szívemrõl, mert pozitív történet szereplõi lettünk. De miért osztogatta el Pisti a pálinkáját? No, erre kíváncsi leszek. Az iménti spori bá felemeli a hangját, és az egész asztaltársasághoz fordul: - Nincs köztetek véletlenül az XXX-999-es forgalmi rendszámú, Opel márkájú, Astra típusú személygépkocsi tulajdonosa? Mert kúva nagy egy paraszt! Hát, ha köztünk van is a tulaj, biztos, hogy inkább inkognitóban marad a behízelgõnek éppen nem mondható szavak hallatán. - Veszélybe sodorja a túramozgalmat - folytatja a szónok, - mert a mobil WC-k elé parkolt. Szerény véleményem szerint a túramozgalom marad ott, ahol van, maximum egyesek gatyája kerülhet veszélybe. Azoké, akik arra számítanak, hogy hirtelen fel tudják tépni a klozetajtót és le tudnak ülni. Nota bene: tényleg tapintatlanság budiajtó elé parkolni. Megérdeklõdöm, hogy lesz e valami folyadék Koldusszálláson. A pozitív válasz hallatán elállok a hordós víz vételezésétõl. Elégnek kell lennie a fél liter izo-italnak, amit még Pélin kevertem. Na, megvolt a mûsor, kanalazzuk fel magunkat, mert így soha nem érünk a történet végére. Megindulunk a "kijárat" felé, köszönünk a fûben kuporogva gulyásozó ismerõsöknek, és belevetjük magunkat a gerecsei éjszakába. Megint idõbe telik, amíg hozzászokik (?) a talpam a kiálló kövekhez. Egyébként a vazelinnel bekent vízhólyagjaim elég jól elvannak a lábujjaim között, csak úgy elviselhetõ szinten sajognak. Jobb pillanataimban el is tudok feledkezni róluk. Elmegyünk a kõbányához vezetõ út mellett, most nem megyek be márványdarabkákért. Egyébként az útszéli vízelvezetõ alja jó hosszan csiszolt tardosi márványlap-törmelékkel van kirakva. Persze, ez nappal figyelhetõ meg igazán. (Pl. LÁBATLAN 35, GERECSE 50) Amint kevesebb kõ van az úton, úgy szaporodnak a sárosabb részek. Tudom, hogy még messze a mászókás zóna, de már minden kanyar utánra várom. Egy lepusztult, összerogyott kerítés mellett megyünk el. Most már nem lehetünk messze. Hosszú percek telnek el, amíg a távolban meglátom néhány várakozó túratárs fénykörét. Nem kell sokáig sorba állni, mindjárt megvan az elsõ átmászás. A bevezetõ köves rész után hamar a fiatalosba érünk, ami már túlnõtte az embermagasságot. Tavaly, nyár végén a természet már-már visszahódította a keskeny ösvényt, nehezen úszta meg karcolás nélkül az, aki erre járt. Az idei G50-re viszont jól kiszélesítették. Most már nem szedi le rólad a ruhát a belógó, tüskés inda, de kitartóan figyelj a lábad elé, mert könnyen beverheted a bütyködet az otthagyott, kiálló csonkokba. Ennek tudatában kanyargunk a dzsindzsa-útvesztõben. A kerítés mellé érve várom már azt a megkerülhetetlen, híg sártengert, ami megfogta a mezõnyt a G50-en. Egyelõre csak cipõlecuppantó, de átjárható kulimásszal találkozok. Egyszer csak egy várakozó sor végéhez érek. Biztos itt a sár. Megerõsítést kérek az elõttem állótól. - Áh! Nem sár! Egy hetven éves néni nem mer átterpeszteni a létrán - válaszolja. Beleröhögök a könyökhajlatomba, mert sejtem, hogy kit öregít tíz évvel az ifjú titán. Rövid idõn belül meglódul a sor, és megvan a második mászóka. A képlet innentõl is majdnem ugyanaz, csak több a kiálló kõ. Az elõzõhöz képest rövidebbnek tûnik az út a következõ mászásig. Itt hamarabb átdobja magát az ember, mert az átterpesztésnél egy belógó vastag faágba lehet kapaszkodni, és ez biztonságosabb érzést ad. Megvolt a harmadik. Innen már nincs kõ, nincs dzsindzsa, de van szántóföld, ami fel is van mélyszántva. Persze az ösvényt hogyan is kímélhették volna? Nem tudsz egy normálisat lépni. Ami fájdalom valahogy elcsitult, az most fellángol. Gyûrõdik a talpad, kín torzítja az arcod, mire elérsz a negyedik mászókáig. Az átlépésnél még mindig az a kiszáradt fadarab szolgál kapaszkodóul, ami két (vagy több) éve. Ugyanúgy egy szál rozsdás drót tartja, és ugyanúgy lötyög amikor belekapaszkodsz. Kész csoda, ahogy kibírta a többször ezer ember átmászását. Szokás szerint a sporttársak toronyiránt tódulnak le a vértestolnai mûútra. Egy ember mutat bátortalanul balra, hogy erre van a jel, de senki nem megy arra, természetesen rajtam kívül. Némi kanyargás után visszaérünk a földútra, amirõl letértünk a [K-] kedvéért. Akik nem mentek le egyenesen a mûútra, azokkal most találkozunk, de a kerítésnél, az újabb balos beugrónál megint csak ketten maradunk. Valaki még meg is jegyzi, hogy menjen arra az, akinek hat anyja van. Jó nagy a dzsindzsa, ráadásul a mûútra kivezetõ vályú tele van vízzel, és csak terpeszben lehet rajta araszolni. A mûút árkába delta torkolattal csatlakozik bele ösvényünk, tehát nem tudsz úgy lépni, hogy ne vízbe toccsanj. Ezt vezeklésnek tekintem azért, mert Pélinél nem balról kerültem meg a templomot. A mûúton érkezõk úgy néznek rám, mintha jeti jött volna elõ az erdõbõl. Minden esetre fellépek a mûútra, és balra fordulok, aztán az elágnál jobbra, enyhén fel. A depós kocsikban kevés kivétellel az igazak álmát alusszák. Az egyik kocsi elõtt egy továbbindulás elõtt álló srác hallgatja kedvese utasításait. A "... nagy a sár ..." mondatfoszlányt kapom el. Tom eszik vagy micsinál, én a folytatás mellett döntök. Balra fordulok egy erdei útra, hogy aztán egy sorompónál megint balra forduljak. Ami itt fogad, az szerintem fogalommá fog válni a Kinizsik történetében. Na most a sártengert úgy kell érteni, hogy faltól falig, és rohadtul csúszik. Egy helyütt külön csapást vágtak a cserjék között a túrázók a híg dagonya elkerülésére. Igen, mert itt lehetett, de amelyik pocsolyát tüskés csipkebokrok szegélyezik, abba bizony bele kell lépni. Kutyaszorítóba kerülök, még a sarat is víz borítja. Óvatosan leszúrom oldalt a botom és lépek. Bal bokámnál érzem, hogy elérte a sáros víz a zoknimat. Idáig megúsztam zokni váltás nélkül, most már rohadtul nem akarok itt hétrét görnyedve baszkódni vele. Nem beszélve arról, hogy nincs is hova leülni. A következõ pocsolyánál egy egész másodpercig azon a határon lebegek, hogy hanyatt beleesek. Csak az égi meszelõbe kapaszkodva tudok megmenekülni. Az az érzésem, hogy egy örökkévalóság telik el, amíg végre becsatlakozok egy sokkal normálisabb útba. Ezen az úton a magasleseket számolom, de belezavarodok, és abbahagyom. Egy trió elõz: - Éljenek a tûzoltók! - Igen, szerintem is. Valahol megállhattak brunyálni, mert megint elõznek: - Hát az egész erdõ televan tûzoltókkal? - Egen. Azokkal. A holdkóros fajtából... Jaj, most már egy kis erdei magányra vágyok. Csak a lépteim ütemére figyelek, jólesõen elzsongít. Nagy Feró szólal meg a ritmusra, akinek egy régebbi felvételét a minap játszották a rádióban: "Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop. Hazudni, csalni csúnya dolog." Ad infinitum... Sûrûsödni kezdenek a keresztezõdések, megtörik a monotónia, minden jelzésre rávilágítok. Morajlást hallok, átmegyek a sárral borított kis hídon. Hû, de nagy hangja van most ennek a hosszúnevû Tarjáni-malom-pataknak. Ujjé! Itt a vad-lábrács, ez nálam a Koldusszállás elõjelzõ. Na mi lesz, mikor lejt már az út? Ja, nem! Elõbb még sûrûsödik rajta a zúzalékkõ, már beléjük is lehet rúgni, és igen, most már egy bal kanyarral le lehet lejtõzni a fény felé.

7. (feltételes) ellenõrzõpont, koldusszállás.

Amíg várom, hogy a pontõr befejezze a mobiltelefonos útbaigazítást és lepecsételje az igazolólapomat, addig megérkezik Tom. Az asztalra kitett poharakhoz megyünk. Már majdnem elveszek egy teát, amikor megtudom, hogy leves is van. Jobban esik most a sós, meleg lé, mint az édes tea. Muszáj leülni valahova, mert állva összecsuklok, mint a colstok. Padon már nincs hely, a fû meg vizes. Ledobom a kiskabátomat, arra ülök. Most már mindegy, ez is befér a mosógépbe a többi sáros rongy mellé. Miközben elmorzsolgatunk egy zacskó kesudiót, Tom mesél egy epizódot a vértestolnai mûút utáni kalandokból. Hátulról hallott egy olyan hangot, mint amikor rabol a csuka, aztán rögtön utána egy éktelen káromkodás hallatszott. Egy újabb versenyzõ rontotta el a tripla, leszúrt Rittbergert. Csöng Tom telefonja. Pisti az. Õ már célba ért. Elmondja, hogy valszeg napszúrást kaphatott, mert boát kiáltott, és Bányahegytõl kezdve már nem maradt meg benne semmi, de még a pálinka sem tudta helyrerakni. Megoldódott az a rejtély, hogy miért ajándékozta el Pisti a vegyigyümijét. Minden esetre megállapítjuk, hogy aki ilyen xarul van, és mégis ilyen frenetikus idõt megy, az egész egyszerûen egy állat. A rendezõ kihangsúlyozza, hogy senki ne menjen tovább a [K-] jelzésen, mert akkor megkóstolhatják a medvék. Nem akarunk medvekaja lenni, ezért leérkezésünkkel ellenkezõ irányba indulunk, egy murvás úton a [S-] nyomán. Nehezen nyerik vissza üzemi hõmérsékletüket a csapágyaim. Az enyhe, alattomos emelkedõ a csípõt terheli elsõsorban, de mondhatni, hogy nyolcvan-valahány km után már mindent. Szótlanul fogyasztjuk a métereket, mindketten a majdnem 180 fokos, balos kanyart várjuk, de az még csendben lapul valahol a távolban. Késõbb jobbról bejön egy út, és ugyanekkor megkezdhetjük az éles balra kanyarodást. Nõ az emelkedés szöge, és már látni is a lenti ág gyalogosainak fényforrásait. Most egy elnyújtottabb jobbkanyarba megyünk át és néhány tíz méter után már meglátjuk a sufni nagyságú faházat, amit én a Kisréti Vadászház fiókintézményének tekintek. Az út emelkedése kissé moderálta magát, de alattomban még mindig tart. Rákötünk egy szekérútra, aminek a vonalvezetését jobbra követjük. Gyötrõ dolog most már ilyen kiálló köves úton menni, de amikor hosszas menetelés után balra lemegy a [S-] jel, akkor tudjuk meg, hogy van ennél még rosszabb is. Csúszós trutymó a sötét lejtõn: magyar horrorfilm. Síelõ mozdulatokkal lehet (kell) itt lefelé ereszkedni, néha a hóekét is be kell vágni, hogy el ne ess. Ilyen körülmények közt a szokásosnál tovább tart az út az Arany-lyukig, ahol derékszögben, jobbra kell fordulni egy kidõlt kerítésnél. Itt jön fel a [P-]; egy túlment társaságot vissza is hívok lentrõl. Még nincs vége a csetlés-botlásnak, mert amit lefelé elõadtunk, azt most felfelé is meg kell csinálni. Igaz, hogy az emelkedõ nem olyan meredek, mint a lejtõ volt idefelé, de sokkal csúszósabb. Középen van még néhány fûszál, azokra lépek, hogy vissza ne csússzak. Akik nem jönnek le ide a szekérútról, azok jelentõs szintkülönbség leküzdésétõl kímélik meg magukat, a sárdagasztásról nem is szólva. Látatlanba is mérges vagyok rájuk. Amikor valahára visszamászunk a szekérútra, hátulról jövõ fénykévéket fürkészek, de szerencsére most egyet sem látok. Azért szerencsére, mert biztos nem állnám meg hangos megjegyzés nélkül. Erre is sok a pocsolya, de nem süppedõs, és a szélébe óvatosan bele lehet lépni, mert nem mély, és nem csúszik (annyira). Felvillanyozódom a balra feltáruló, távoli városi fények látványától. Egyre nagyobb a valószínûsége, hogy idõben, de fõleg épségben beérünk. Már ki tudja hányadszor utolér és elhagy a nemrég megismert három fõs csapat. Most is van néhány keresetlen szavuk az öreg tûzoltóhoz. Balra kezdve kanyarogni kezd az út. Ez az! Most már belátható idõn belül jönnie kell egy hajtûkanyarnak, odáig azonban derekasan taposni kell még az egyre rögösebb utat. Nyúlik az idõ, de végre itt a hajtû. Ha nappal lenne, látnám, kik járnak elõttem, a kanyar szembe lévõ ágán, most csak a fényeiket látom imbolyogni. És íme: itt a keresztezõdés, itt véletlenül se menjen le senki balra, mert odalent fog vernyogni, hogy vissza kell kapaszkodnia a kihagyott pontra. Jobbra indul az, aki embert próbáló túránk utolsó emelkedõjét akarja maga mögött tudni. Hihetetlen, hogy itt vagyok! Már az se baj, hogy egy kicsit csúszik az út. Mi ez már az eddig átéltekhez képest? Már nem izgat, hogy levágják az utat a vadászházhoz, én felmegyek az útkeresztezõdésig, és ott fordulok balra. Az átvágók elõttem nyújtják oda lapjukat pecsételtetni. Türelmesen várakozok.

8. ellenõrzõpont, Baji Vadászház.

Milyen rendesek ezek az erdészek. Elintézték, hogy farönkök legyenek felrakásolva a ház közelébe. Amint leülök az egyikre, Tom is megérkezik, és lezuttyan egy másikra. Megeszem a pár szem maradék kesudiót, és egy ilyen nyúlós töltelékû csokit is elpampogok. A megmaradt italom is lecsúszik; a végére egész könnyû lesz a motyóm. - Jössz Tom? - Nem, még pihenek. Van laza három órám, hogy leérjek. - Na jó, akkor majd valahol lent találkozunk - mondom a vállam fölött. Majdnem zombizásból indítok, nagyon lemacskásodtam. Hah! Nem is kell meggyújtani a fejlámpát. Nem lóbálom tovább, a derekamra kötött kiskabátom zsebébe süllyesztem. Most már egyáltalán nem sietek. Megpróbálom kiélvezni azt a kellemes érzést, hogy biztosan idõben be fogok érni. A lejtõ alján balra fordulok ahol egy újabb lejtõ vár. Egy bekerített résznél jobbra megyek az erdõ felé. Valaki megkérdi, hogy biztosan erre kell e menni. Hirtelen azt sem tudom, hogy merre, meddig hány méter, mert már csak úgy lazázok. Azt válaszolom, hogy szerintem igen. Elõre megy az illetõ, és az egyik fán meglátja a [S-] jelet. Hátra szól, hogy igazoljon, jó irányba haladunk, aztán kihúz a képbõl. Az erdõben kisebb ereket kell kerülgetni, átugrálni. Kezdõdnek a stációk. Elõször csak a normál lejtõt vigyázzák, aztán az egyre meredekebbet. Egy hirtelen mélyülõ, sziklás árok is társul szorosan az út mellé; óvatoskodni kell. Nem számoltam a stációkat, de még mindig jönnek, csak jönnek. Mikor jön már az utolsó? Úgy tudom tizennégynél ritkán van több. A számokat - ha egyáltalán vannak - nem tudom leolvasni a hajnali szürkeségben. Na ez volt az utolsó, mert a lejtõ platóban ér véget, ami pedig egy örökmécshez vezet. Az imént tévedtem, mert van még egy utolsó utáni emelkedõ, egy kb. nyolc méteres, ami kiemel az erdõbõl, és a szõlõs kertek betonlapos utcájára tesz le. Lassan botozgatva lépegetek lefelé a kockákon, nehogy fugára lépjek. Egy középkorú pár álldogál az út szélén. Biztos nem a friss levegõ vonzotta ide õket ezen a korai órán. Azt képzelem, hogy a gyereküket várják, aki a K100-at csinálja. A betonlapokról jobbra kanyarodok egy aszfaltos útra. Ez is böcsülettel lejt. Nem látom a végét, de a kanyar után megállapítom, hogy még mindig lejt, és még mindig szilárd burkolatú. A következõ kanyarban azt mondom magamban, hogy még tíz méter lejtõs beton, és sikító frászt kapok. Végre egy olyan út jön, aminek füves padkája van. Ott megyek, még ha egyenetlen is. A Bajra vezetõ homokos útnál utolér Tom. Már nagyon vártam ezt a talpkímélõ szakaszt. - De nézd csak! Az egészet felszórták tégla- és cseréptörmelékes sittel. Hogy az a vasporos fenekû, telebrácsázott vizû mocsoklavór retekkarimás belsõfala! Talpkímélés nélkül kell bemennünk Bajra. A templom elõtti mandzsettán egy lebõrözött térdû túrázó ül lehajtott fejjel, talán alszik. A kútnál néhányan borogatják magukat. A Tata felé vezetõ úton elgondolom magamban, hogy ezzel a teljesítéssel meglesz a "Három a magyar igazság", és ráadásnak ott az ISZINIK; tehát jövõre már nem is töröm magam, hogy eljöjjek. Ahogy ez átfut az agyamon, Tom megszólal, hogy jövõre valszeg nem jön. Más szájából ezt olyan megrázó hallani, hogy rögtön ellenzékbe vonulok: - Jó, jó, most genya volt a klíma meg a talaj, és különben is pillanatnyilag hullák vagyunk, néhány nap múlva rózsásabb színben látjuk majd a Kinizsi világát. Maradjunk annyiban, hogy csak akkor nem jövünk, ha tényleg valami extrém nyál idõjárás lesz. Tom nem felel, ejtjük a témát. A távolban tehervonat robog keresztbe az úton. Jaj de jó, most van mire fókuszálni. Megígérem magamnak, ha a sorompón túljutunk, akkor boldog leszek, mert most nagyon le vagyok eresztve a flaszterrengeteg miatt. Utolérnek a bányahegyi gulyásevõk, a dumálás feljavítja a világvége hangulatot. Õk is szóvá teszik, hogy sokkal kimerültebbek a szokásosnál, de már csak röhögnek rajta. Keresztezzük a vasutat, várom a kedélyállapotom javulását. Most nem látok szalagozást Tata utcáin, de nem számít, mert bemagoltam az utcaneveket. Nem kellett volna, mert már mindenki az elõtte imbolygó hátizsák után bandukol. Itt a tábor kapuja. Rápillantok a stopperre. - Na, Tom, most másodperceken fog múlni, hogy 22-vel, vagy 23-mal fog e kezdõdni az idõm. Igyekvõ léptek a bélyegzõs lepedõvel jelzett célhelyiség felé. Nem kell sorba állni, elveszik a lapomat, leülhetek. Nem telik bele egy perc, szólítanak. 05:49 a beérkezés ideje, tehát 22 óra, 59 percet mentem. Vigyorgok, mint a vadalma. - Látogassuk meg Pistit az ebédlõben. Nem mellesleg gulást is kék enni. A pár órás alvás megtette a magáét, eléggé helyrebiccent a fiú. Tényleg pocsékul lehetett, mert a levesét nem bírta megenni. Mi viszont hatalmas lakomába kezdünk levesestányéraink fölött. Az éhség a legjobb szakács, tartja a mondás... Varacskos disznóval keresztezett zombik érkeznek az ebédlõbe. Kezdem jól ére