Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgók Éjszakája

LestatTúra éve: 20102010.06.15 20:53:35

Pázmándi TOPorgók Éjszakája


A túrát megelõzendõ délelõtt tettem egy kis egyéni sétát a Zsíros-hegyre és a Nagy-Szénásra, ahol megállapítottam, hogy nagyon meleg van és nagyon-nagyon sok szúnyog, ezért gyorsan beszereztem egy szúnyogriasztó spray-t, ami a túrán az egyik leghasznosabb felszelésnek bizonyult.

A rajtba való lejutáson, illetve hazajutáson nagyon sokat törtem a fejem, elég ritkán jár busz Pázmándra, végül már a vasútállomásról való begyalogolás gondolata is megfordult a fejemben, ám az utolsó pillanatban megmentõm érkezett Gethe személyében, aki az indexen felajánlott egy fuvart, így megoldódott minden problémám.

19:25-re értünk a rajtba, s vágtunk neki a túrának hármasban (én, Gethe, valamint Zsoli nevezetû kutyája). Indulás elõtt egyeztettünk, hogy ki milyen menetidõre számít, nagyjából hasonló elképzeléseink voltak, s tényleg egyezett a tempónk is az egész túra során. Miután kiértünk a faluból szinte azonnal elleptek minket a szúnyogok, szerencsére a szúnyogriasztó tényleg szúnyogriasztó hatású volt, így nem csíptek, de nagyon zavaróak voltak. A tájékozódással nem voltak gondok, nagyon szépen ki volt jelezve az út, példát vehetnének a túraszervezõk ebbõl a túrából szalagozás terén, ezért jól el is süllyesztettem az itinert a táskám mélyére (csak, hogy ne gyûrõdjön össze), a problémás elágazásoknál túratársaimra bíztam magam. Elég sok ellenõrzõpont volt (11), de ez esetben ez egyáltalán nem volt zavaró. A 3. ellenõrzõponton, az elsõ komolyabb hegy megmászása után kaptunk egy szép nagy almát, amit mindenki elõszeretettel gyorsan el is fogyasztott. Ezután leereszkedtünk Sukoróra, itt sötétedett ránk. A Gyapjaszsák nevû 4. ep. után átsétáltunk Nadapra, itt a domboldalon már láttuk a 7. ep.-hez tartó túratársaink fényeit. A Vörösmarty présháznál finom zsíroskenyeret kaptunk, ám elõbb a sarki meggyfát dézsmáltuk meg. Itt újabb adag szúnyogriasztó felviteléig tartunk egy kis pihenõt, ugyanis az elõzõ réteget leizzadtuk. Innen egy nagyon szép panorámájú aszfaltúton haladunk felfele, ez a túra legszebb szakasza, majd felérve a Bence-hegyre még szebb kilátás tárul elénk. Rövid pihenõ után leereszkedün az Alappontra, hogy utána megmászhassuk a Csúcsos-hegyet. A csúcson jól megérdemelt csúcs csokit kapunk, ráadásul 4 félébõl választhatunk. A pontõr lányoknak van egy gyönyörû hófehér kutyájuk, aki rövid ideig játszótársra lelhetett , ám sokáig nem idõztünk, lemásztunk a hegyrõl. Itt találkoztunk néhány szembe jövõ túratárssal, majd egy hosszú aszfalton haladtunk a következõ hegy felé. Itt a szúnyogok hatványozva voltak jelen, s egyes példányokat a szúnyogirtó sem érdekelt. A Cseplek-hegyre felmászva megtudtuk, hogy kicsit elszámolták a távot, az elõttünk jövõk 3 km-rel többet mértek az itinerben megadottaknál, de biztosított minket a pontõr, hogy innen helyesek az adatok. Így megkönnyebbülten haladtunk az utolsó hegy felé, amire hamar felszaladtunk, lefele picit nehezebb volt a terep, de szerencsére én megúsztam esés nélkül, sajnos két túratársam nem. Visszaértünk Pázmándra, de elõbb még egy kis kitérõt kellett tenni a malom felé, ahol nagyon hangulatos tábortûznél várt minket a pontõr. Ezután elkövettük egyetlen eltévedésünket a túrán, egy picit hamarabb fordultunk el balra, így egy párhuzamos úton mentünk, de késõbb korrigáltuk a dolgot. A cél felé haladva még láttunk a járdán egy sünit, aki a kutya láttára gyorsan elbújt elõlünk. Végül 01:15-re értünk be a célba, ahol megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt, valamint egy tál gulyást (ami nagyon finom és tartalmas volt, ám tûzforró) és meglepetésként 3 gombóc fagyit, ami szintén nagyon jó volt (ma már sajnos kevés helyen kapni ilyen finom fagyit). Miután befejeztük a vacsorát, Gethéék majdnem a kapuig elhoztak, így fél 3kor már otthon voltam.


Köszönet a rendezõknek ezért a szép túráért, a jó szalagozásért és a rengeteg ellátásért, de legnagyobb köszönet Gethének a fuvarért és a társaságért!