Túrabeszámolók


Gödöllő Éjszakai

LestatTúra éve: 20102010.06.06 16:57:45

Gödöllõ 30 Éjszakai

2010.06.05-06.


Nos, hát az egész történet úgy kezdõdött, hogy a fõnököm kitalálta, hogy szombaton és vasárnap is be kell mennem dolgozni, ekkor úgy gondoltam, hogy ezen a hétvégén ki kell hagynom a túrázást, pedig a Mátrába szerettem volna elmenni. Szombat délután munkából hazaérve olvasgattam a fórumokat, gondoltam megnézem nincs-e valami éjszakai túra a környéken (bár szinte biztos voltam benne, hogy nincs), erre mit látok: Gödöllõ 30 éjszakai. Na gyorsan megnéztem a tömegközlekedést, hogy kell elindulnom, összepakoltam egy két cuccot, s egy szûk órát megpróbáltam aludni, némi sikerrel.


8:45-re értem az iskolához, majd 10 perc technikai szünet után 8:55-kor vágtam neki a túrának. Most jártam elõször ezen a környéken (a Hévízgyörk 50-en voltam ugyan a Gödöllõi-dombságban, de az a másik felén ment, szóval ez teljesen ismeretlen terep volt) gyakran nézegettem az itinert, fõleg az elején a városi részen. Ahogy beért az út az erdõbe elõkerült a lámpa és a pulcsi(félve a szúnyogoktól és a megfázástól). Itt jó volt az út, a jelzések, végig egyedül mentem, s 21:53-kor elértem az elsõ ellenõrzõpontot a Pap Miska kutat.


Itt gyorsan meg is ettem a kapott sport szeletet, megnéztem a kutat, amibõl most sem folyt víz, s indultam tova. Itt picit összegyûlt a mezõny, de az aszfaltúton megint széthúzódott. Az Istállós-kastély után a jelzésekkel akadtak problémáim több helyen. Babatpuszta után, ahogy másztunk fel a dombra  a zöldön egyszercsak kijutunk egy vízszintes útra , ahol egy vadászlesen vaan egy jel, de nem mutat semerre, körülötte meg rét. Mint kiderült pár méterrel arrébb vezetett fel a sárga+, amin nekünk folytatni kell utunkat. A domb tetején is volt egy elágazás, ahol egy fára fel volt festve a S+, de nem mutatta melyik irányba. Elindultam lefele a domb másik oldalán, s én végig a sárga sáv jelzést láttam a fákra festve, az itiner szerint ittmég elvileg sárga keresztnek kellett volna lennie. Miután leértünk Domonyvölgybe ismét egy kritikus keresztezõdéshez értünk, hármas keresztezõdés, középen egy oszlopon a sárga jel. Elindultunk egyenesen lefele, valami tóhoz értünk néhányan a fényekre azt hitték, hogy a pontõrök, de én sejtettem, hogy csak horgászok. Elindultunk visszafelé, ekkor már egy terebélyes 15-20 fõs társaság alakult ki (ráadásul, ahogy kivettem környékbeliek lehettek, illetve már teljesítették a túrát korábban). Visszaérve a keresztezõdéshez elindultunk a másik irányba, de megint semmi jelzés nem volt. A többiek leálltak tanácskozni, én inkább visszaindultam kipróbálni a 3. utat. Jelzés ugyan itt sem volt, de megláttam egy futó lámpáját, aki egy párhuzamos úton haladt, átvágtam az égig érõ füvön, s jééé: meglett a jelzés. Innen tényleg csak pár száz méterre volt a második ellenõrzõpont: Domonyvölgy. Itt nagyon finom nápolyit és teát kaptunk(bár a tea kissé hideg volt), ebbõl egyet-egyet magamhoz vettem, s csak késõbb bántam meg, hogy nem repetáztam.


23:25-kor indultam tovább a pontról, s pár száz méter után sikerült ismét elveszteni a sárga jelzést. Együtt keresgéltük azzal a futóval, aki rávezetett a helyes útra, míg végra ngynehezen ráleltünk. Ezután egy hosszú szakasz következett, mikor elágazott egy út "természetesen" a jelzés az elágazás elõtt és után 2-300 méterrel volt felfestve. Aztán a két pont között teljesen váratlan módon elõkerültek a szalagok, s innentõ nagyon szépen minden elágazásnál bekötõútnál volt 2 szalag a helyes irányba, onnantól lehetett rendesen haladni, nem kellet mindenhol perceket vesztegetni a helyes út keresése miatt. Azonban ekkor belépett egy új akadályozó tényezõ: a sár és a pocsolyák, elõször kisebbek, majd egyre nagyobbak. 0:51-re értem fel Margitára, amit még mindig nem értek, hisz az itiner szerint ez 4,8 km, és nekem 1:26-ig tartott, pedig toltam neki rendesen. A csúcson kapott sport szelet életmentõnek bizonyult, ugyanis felfele kezdtem megéhezni, ételt meg persze nem hoztam magammal (kivéve néhány tavaszról megmaradt túra csokit).


 Lefele elég sáros volt a terep, óvatosan kellett menni, ahogy leértünk, pedig az egész utat elöntõ pocsolyákat kellett kerülgetni. Ekkor elkezdtem számolgatni az idõmet, s komolyan elkezdtem aggódni, mert ha igazak az itinerben írt távadatok, nem fogom elérni az elsõ HÉV-et, s akkor nem érek be dolgozni fél hatra. Próbáltam kicsit gyorsítani, amennyire tõlem tellett, közben kerülgetve a pocsolyákat. Egyik ilyen pocsolyakerülés alkalmával nem vettem észre, hogy a piros lekanyarodik jobbra (pedig szépen ki volt szalagozva, csak én az út másik felérõl kerültem meg a pocsolyát), s elindultam egyenesen, mint késõbb kiderült a piros kereszt jelzésen. Egy jó 400 métert mehettem, mire észrevettem a jelzésváltást, s mehettem viszza a pirosra. Innen megint sáros, pocsolyás (kettõben sikerült is térdig megmártóznom) úton haladtunk a 4. ellenõrzõpontig a Babati templomig (01:57).


Itt megint összejöttünk páran, majd tisztes távolságból követtük egymást. Az Istállós-kastély után kielõztem néhányakat (még mindig a HÉV-hez sietve, bár lélekben már feladtam), az M3-as elõtti emelkedõn is egy szuszra felmentem, majd a másik oldalon le, s mikor elértem a város szélét, akkor láttam, hogy már csak az van hátra, ahol az elején végigjöttünk. 2:40 volt, a hat órás idõ miatt nem akartam belfutni, inkább tempósan, de kényelmesen (most már megnyugodva) besétáltam 3:05-kor a célba 6:10-es idõvel. Még volt idõm bõven a HÉV-ig, ettem egy-két szelet kenyeret, meg megittam vagy egy liter teát, mert a végén nagyon kiszáradtam (meg finom is volt), s lassan elhagytam az iskolát, majd Gödöllõt, s indultam munkába(sikerült beérnem).


A szervezés jó volt, az útvonal és az ellátás is, ami problémám volt az a jelzés/szalagozás az 5.-tõl a 13.km-ig onnantól viszont szuper volt, valamint az itiner km adatai szerintem nem túl pontosak. Köszönöm a túrát, s ha lesz lehetõségem jövõre is eljövök, akkor talán már nem egyedül.