Bazilika 40
Ezen a hétvégén minden arról szólt, hogy mikor és mennyire fog szarrá ázni az ember, úgyhogy ennek megfelelõen az idén a szlovák oldalról induló Bazilika rajtjára is ennek megfelelõen készülõdtem: dzseki, a komolyabb esõre esõkabát, a hátizsákra vízálló borítás és a kocsiban gyakorlatilag teljes váltás ruha…
A rajt után viszonylag sûrû köd fogadott a gát szlovák oldalán, szerencsére ez szép lassan felszállt, s a Garam gátjára érve már napsütésben küzdöttünk a gáttal – amely gát ugyan, de hát azért sehol nincs a Kõrös 50 és fõleg a Híd Túl messze Van gátjaihoz képest. Ez olyan kis kocagát a maga pár kilométerével, ez az a mennyiség, amit még akár élvezni is lehet, hiszen mire megunnád, máris a faluba érsz. Garamkövesd után egy jó kis csalós emelkedõ veszi kezdetét, de viszonylag hamar a végére lehet érni, s az elsõ „zásztávkánál” máris kétnyelvû felirat figyelmeztet arra, hogy ha hajlandó vagyok 50 métert letérni az útról, szép panorámában gyönyörködhetek. Hát ez tényleg az! Sajnos a köd még egy kicsit takarja a Duna túlfelén a tájat méltóságteljesen uraló Bazilikát, de a látvány így is impozáns, perceket lehet eltölteni a nézelõdéssel! Szerencsére a látvány nem egyedi, ahogy haladok, a tanösvény szinte minden megállójánál ez van, s ahogy napsütés egyre erõsebb, a kilátás egyre szebb!
Ahogy észak felé fordulunk, a kilátás megszûnik, változatos erdei tájakon érünk az Ipoly kulcsosházhoz (Chata Ipel), ahol muszáj megemlítenem a pontõrök kedvességét, mert mindenkit úgy fogadnak, mintha ezer éves cimborák lennének és valami hihetetlen kedvességgel kínálnak enni- és innivalóval. Ezúton is köszönjük!
Helemba után a gát mellett haladva érjük el a szobi vasúti hidat, s a szlovák-magyar határt, aztán komppal átkelünk a Duna túlfelére és jobban ismert tájakon –Basaharc, Vaskapu- folytatjuk az útunkat Esztergom felé. Sajnos itt már néha rákezd az esõ, de mindig csak szemerkél, s valahogy szép lassan mindig abbahagyja… Persze csak egy ideig, a Vaskapu kulcsosháznál már csak elõ kell venni az esõkabátot is, s innen bizony már esik. Nem zuhog, de esik. Persze ha azt veszem, hogy milyen idõt jósoltak erre a napra, meg azt, hogy miket olvasok itt más túrákról, hát tulajdonképpen nagyon is elégedett lehetek, hiszen alig bõ másfél órát tettem meg esõben, s az alatt sem igazán volt vészes, esett ugyan, de nem zuhogott, mintha dézsából öntötték volna! A hídon átkelve még készítettem pár fotót a Bazilikáról meg a várról, aztán átficcentem a hídon, s máris a párkányi oldalon voltam, a célban, ahol minden célba érkezõnek nagyon megörültek a lelkes rendezõk! Az oklevél és a kitûzõ mellé még egy pár fõtt virsli is dukált, utána pedig természetesen az átöltözés – azért a száraz ruha nem jött rosszul… Ahogy hazafele tartva kocsival jöttem át a Mária Valéria hídon, szemben velem jónéhány túratárs küzdött még az utolsó kilométerekkel, remélem, hogy azért õk sem áztak teljesen szarrá…
Ha van kedvetek, nézzetek pár gátas képet, no meg a zásztávkáktól a kilátást, a képeket Itt megtaláljátok: www.plecs.hu
|
