Túrabeszámolók


Sárga

AnitaTúra éve: 20102010.05.04 16:20:22

Az egész azzal indult, hogy nézegettem hogyan lehetne a Kinizsi 100-ra felkészülni. Forrástúrák 47 km - rendben. Majd megpillantottam a Sárga 70-t. Ojjé! Mi kellhet még ehhez mint egy jó társaság! Körlevél küldés. Május 30 ketten zötyögünk a vonaton Esztergom felé. A vonatkocsiban szinte csak túrázókat látni. A vasútállomáson egy kávét bedobok, mert ugyan sötét van, de ez nem azt jelenti, hogy tök mindegy, hogy nyitva, vagy csukva van a szemem. A nevezés után rögtön indulunk. A Vöröskereszt utáni szakasz gyönyörû: a Hold bevilágítja az egész mezõt , jól látszanak a környezõ hegyek, míg alattunk Esztergom fényei. Nem messze tõlünk egy õzike legelészet, majd gyorsan az erdõbe vágtatott, ahogy észrevette a közeledõ kisebb sereget. Egy kis vérfarkas játék után a Pilisszentlélek felett átmászom a kerítést, miközben gondosan felhívom András figyelmét, a túl oldalon lévõ mély árokra.  Cserébe a hátam mögül megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben. Értetlenül nézek rá. Hogy került ide? "Nyitva volt a kapu... " válaszolja. Sebaj, ha már teljesítménytúra vigyünk bele minél több kihívást! A pirkadat Vörösvár felett ér utol bennünket, amit csak szebbé tesz a zsíroskenyér , a kávé és a néhány kedves ismerõs akiket észreveszek. Az ellenõrzõ pont után egyedül folytatom az utamat. Ami nem egészen így van, hiszen hol én csapódok valakihez/valakikhez, hol velem beszélgetnek mások. Jó hangulatban telik a túra, ahogy eddig is. A Kötõk-padja után nem sokkal térdkalács ficam! A túrát akkor is végigcsinálom, ha már eddig eljöttem, innen akár kézállásban is folytatom. A fölfelé menet még jó, de lefelé ordítani tudnék a fájdalomtól. Nem ordítunk megyünk! Nézegetem az órámat. Ha jól csinálom szintidõn belül leszek. Nemsokára ismerõsökkel találkozok. Mi újság kérdés után, javasolják együtt csorogjunk le  Budaörsre. A percek ha nem is szállnak,de érezhetõen könnyebben múlnak. Biztosan meg lesz a szintidõ! Az utolsó ellenõrzõ pontnál mondom, hogy haladjanak nyugodtan tovább én szusszanok egyet, mert muszáj a lábammal. A néhány perces pihenõ közben az egyik pontellenõrtõl kapok egy kis Sportkrémet még egy kis fájdalomcsillapító és ha nem is rohanok le a hegyrõl, de egy elfogadható tempóban érek be a célba. Sikerült!  A célba kedves ismerõsök mind a rendezõk , mind a túratársak között. Egy kis beszélgetés, egy kis lekváros kennyérre és így tovább...


Röviden összefoglalva: szuper volt a túra! Köszönöm a rendezõknek a nagyszerû szervezést és minden túratársnak a jó hangulatot. Jövõre ismét nekivágok, remélem térdkalácsficam nélkül.