Téli Teljesítménytúra
Esztergom-Vaskapu th.-Fári-kút-Savó-kúti-tisztás-Dobogó-Felsõ-Ecset-hegy-Hoffmann-kút-Szakó-nyereg-Dobogókõ
Szombat, 2006.január 21.
Táv: 22,8 km, szinkülönbség: 1050 m.
Igazán idõben, fél hatkor indultok autóval Zircrõl, ám az elsõ tapasztalatok alapján lelassulok, és végig 60-80 km-rel cammogok be Esztergomba. Az elsõk elindultak fél nyolckor, én negyedórával késõbb. Kifejezetten csípõs a hideg, felhõs, ködös az idõ, nem igazán barátságos. Három szendvics és fél liter valami új energiaital cumisüvegben, a túrakiírásban meleg ital ígérve.
Szovjet hõsi emlékmû áll egy parkban, bekerítetlen, és nincs is összerondítva. Mögötte a Tesco hatalmas parkolója és tömbje zökkent vissza. A Kálvária utcán, meredeken húzunk kifelé, örömmel látom, hogy feljebb tisztul a levegõ, a Vaskapunál már szinte a nap is kisüt, úgy tekintünk vissza a sûrû párában alig kivehetõ városra.
A 220 méter emelkedõ után felüdülés ereszkedni a Fári-kút felé, ahonnan beérünk Kerektó utolsó üdülõutcái közé. Innen elõször enyhe, majd a Majális-forrástól meredekebb emelkedõvel kapaszkodunk a Savó-kúti tisztásra. Innen hosszú, változatos úton, helyenként fél méteres hófúvásokon küzdjük elõre magunkat a Felsõ-Ecset hegy felé. Valamelyest könnyít a helyzetünkön, hogy a kocsiutakon valami terepjáró haladhatott, annak a nyomában nem annyira nehéz az elõrejutás. Egy ponton azonban látszik, hogy már a terepjáró is elakadt, innen megint maradnak az úttalan utak (illetve, amennyit az elõttem haladók kitapostak).
A Felsõ-Ecset után izgalmas ereszkedés, majd kicsit fel, a Hoffmann-fogadóhoz. Még pont az egyharmad emelkedõ van hátra, és egyre nagyobb hóban. Nagy szerencsénk van, a hó felülete eléggé megfagyott, így ha nem billenek ki a két cipõnyom szélességû ösvénybõl, viszonylag jól lehet haladni. A mellettem leszúrt fokosom már 40-50 centivel mélyebbre süllyed, persze én is, ha mellélépek.
A Szakó-nyeregben már metszõ a szél, és ahogy a lépcsõket betakaró hóban kapaszkodom az Ilona-pihenõbe, már majdnem fázom, pedig mindent bezártam magamon. Nem is idõzöm soká, de mások sem. A kilátás pazar, de csak mértékkel élvezzük. Annál inkább az ezt követõ szakaszon, ahol a Téry-útról csodálatos, bár kissé párás kilátás nyílik végig Dobogókõig a Dunakanyarra, a Börzsönyre, a mögött a szlovák hegyekre. Nem is tûnik fel – csak késõbb olvasom az útvonalleírásban -, hogy egyetlen ellenõrzõpont sem volt útközben – nem is szoktak telepíteni –, az viszont feltûnt, hogy a beígért meleg ital csak a célban jár. Viszont jól esett.
Dobogókõn nagy az élet, de az én buszom vissza Esztergomba csak két óra múlva indul (ja, igen: hat óra alatt küzdöttem le a távot). A zsúfolt kocsmákba beülni nincs kedvem, az idõ szép, rajta hát. Végig lefelé megy az út, sikerül vagy tíz kilométert ballagnom az úton, amikor Esztergom elõtt, a Lajtos-kerti megállóban összefutunk a buszommal. Az utolsó 3 kilométert már nincs kedvem gyalogolni, felszállok rá.
Kellemes, de a hó miatt fárasztó túra volt.
|
