Túrabeszámolók


Sárga

toprongyTúra éve: 20102010.05.02 18:43:58

Sárga 40


Reggel úgy tûnt, minden összeesküdött ellenem. Négyen terveztünk menni, egyikünk (Hugi) az utolsó pillanatban berezelt, másikunkat (RTL) ez szintén elbizonytalanította... végül keresetlen szavaim hatására mindketten jöttek, így - az elõzetes tervek szerint - négyen vágtunk neki a 40-es távnak 08:08-kor Pilisvörösvárról. Az itinert ki se nyitjuk, az út végig pompásan jelzett, meg aztán én már tavaly is megjártam. Bár jó melegen süt a nap, Hugi is hõsiesen jön egyelõre felfelé az Antónia-árkon. Vannak pedig fenntartásaim, Lilla barátnõmnek is ez az elsõ 40-ese, árgus szemekkel lesem, hogy hogy bírja. (Meglepõen jól.) Nagykovácsiig könnyebb kaptató, onnét hosszú lefelé trappolás a Jegenye-völgyig, közben két pont: Muflon-itató és Kerek-hegy, elõbbiben az italvételi lehetõségeket ezúttal kihagyjuk, az áraikhoz sajnos már volt "szerencsém". Fényképezkedés a pataknál és a Rózsika-forrásnál, mielõtt nekivágunk a Virágos-nyereg oldalának. A Kötõk padjánál feltételes ellenõrzõpont, amíg pecsételtetünk, Hugi lelkesen fotózgatja a panorámát (érdemes is, a szárba szökkenõ repcénél üdvösebb látvány kevés akad).


A vizünk fogytán, mondom útitársaimnak, hogy hamarost elérjük a Boróka-büfét, majd ott feltöltekezünk. Igen ám, csak hogy nincs nyitva, és ha jól értelmeztük a kiírást, nem is lesz egy darabig... Mi pedig szomjazunk, kunyerálunk hát vizet a BSI-sek frissítõpontjáról (hasonló útvonalon van ma egy BSI futóverseny is, érdemes figyelni, nehogy véletlenül az õ szalagozásukat kövesse az ember a mienk helyett). Jó fejek, adnak inni, így újult erõvel vágunk neki az Újlaki-hegynek. A láttán Hugi elhaló nyögést hallat; mondom neki, hogy ha 20-nál ki akar szállni, akkor ez az utolsó kaptatója. Az Újlakin ismét fotózkodunk, eldumálunk a pontõrökkel, bekapunk pár szem szõlõcukrot, aztán uzsgyi, már csak azért is, mert irtó lassúak vagyunk. Hugi teljesen kipurcant; folyton lemarad, de nem hagyhajtuk el, percenként meg kell állni, hogy megvárjuk. Pedig már csak lefelé trappolunk a Hûvösvölgyig, árnyas erdõk lágy ölén. Az autóút mellett a kútnál Hugi leroskad a padra, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kilehelje a lelkét; mondom neki, már csak 100 m. A gyermekvasút-állomás épülete elõtt félholtan egy székbe rogy; biztatom, hogy már csak 3 méter, de ez is sok neki, így RTL haverom pecsételteti le az igazolófüzetét, és veszi át a kitûzõjét a sajátjával együtt.


Õ és RTL itt kiszállnak. Utóbbi keményebb gyerek, mint hittem, a Tojás 40-bõl még miatta szálltam ki Solymáron, most meg ha nincs Hugi, tutkó végigjönne. De emberáldozatot meghozni nem szándékunk, így ketten maradunk Lillával, ám nem sokáig: csatlakozik hozzánk ugyanis két túratársunk, akik csak a 18-asra neveztek. így ismét négyen folytatjuk utunkat. A Kaán Károly-kilátóhoz vezetõ kaptatót kicsit meghúzzuk: így is a szintidõ végén lavírozunk, nagyon nem kéne még jobban lelassulni... A lejtõkön valamelyest utolérjük magunkat, a Csacsi-rét és a Sorrento közötti kaja- és piaponton feltöltekezünk, aztán uzsgyi. Már benne járunk a délutánban, a meleg szerencsére csökkent. Ha ezt a tempót megtartjuk végig, nyert ügyünk van... Végül a 10 órás szintidõt maximálisan kihasználva, 9 óra 47 perc alatt tesszük meg a 40-es távot. Fejlõdés a tavalyi évhez képest, hogy van még kaja a célban - lekvár, csalamádé, szörp, minden, mi szem-szájnak ingere; emlékszem, tavaly, mire beértünk, már csak zsíros kenyér volt... Átvesszük a kitûzõket, Tojás Sárgáját (a 10. rendezésre rántotta lesz rajta...?), pecsételtetünk Budapest Kupát, egyebeket, zabbantunk, konstatáljuk, hogy kidörzsölte a sarkunkat a zokni, majd nagy vígan, egy nagyszerû nappal a hátunk mögött hazabuszozunk.


Elõnyök: példás szervezés, jó fej pontõrök, gyönyörû itiner, bõséges ellátás, kiválóan elhelyezett frissítõpontok, jó szinteloszlás, szép tájak, pörgõs rajtoltatás - céloltatás - pecsételés a pontokon, jól jelzett utak (a végét leszámítva, ott nekünk is sokat segítettek az emlékek...)  jó megközelíthetõség tömegközlekedéssel is. Hátrányt nem igazán tudnék mondani, a vége felé a jelzéseket leszámítva... remek túra volt, nagyon élveztük, köszönjük! :)