Téli Mátra 42 2006
"Bolond, ki földre rogyván
fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként
mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,
mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,
maradni úgyse mer,..."
(Radnóti Miklós: Erõltetett menet)
Hárman indultunk kora reggel Mátrafüredre piedcat-tel és Ritchy-vel. Úgy beszéltük meg az indulást, hogy piedcat hamarabb indul, mi meg majd üldözõbe vesszük. A start nagyon flottul ment, a nevlapnál (2 asztal) kisebb sor is volt, de gyorsan haladt, az indításnál pedig egyáltalán nem kellett várni (újabb 2 asztal).. pedig rengetegen voltak. 7:55-kor indultunk.
Az út jeges, csúszkálós volt sok helyen. Az elsõ szakaszt nagyon szeretem, nyomtuk is ahogy kell, 40perc alatt ott voltunk Lajosházánál. A pont elõtti patakátkelésnél egy kisebb csoportot elõztem éppen jobbról, mikor az egyikõjük váratlanul kilépett odalra én meg hogy elkerüljem az ütközést szintén kiléptem jobbra.. a befagyott patak tükörjegére.. és dobtam egy szép hátast. Gyorsan összeszedtem magam, de valami baj volt a térdemmel. Rosszul eshettem, mert a pontig csak bicegni tudtam, úgy fájt a térdem. Na ez szép lesz gondoltam, innen tempó visszavesz. Vártam a szokásos nagy sort a pontnál, de most nem volt. Derék, itt is ketten nyomták az ipart. Ritchy késõbb ért be a pontra, én meg indultam is tovább rögtön.
Ilyen térdfájással nem szabad nyomni nagyon, ezért csak nagyon lassan kocogtam tovább, tudtam, hogy Ritchy úgy is beér hamar, majd akkor szólok neki, hogy mi újság van.. Jött is hamar. Szerencsére múlni éreztem a fájást, és fokozatosan visszaálltam tempóra. Elõzgettük tovább az embereket, de itt már nem volt olyan nagy tumultus, mint az elsõ szakaszon. A camelback csövét elõre felkészítettük a hidegre, csak a szívóka része nem volt betekerve semmivel, az viszont jól be is fagyott... Így nem tudtam folyamatosan frissíteni (sõt sehogysem, mert ezért nem álltam meg), pedig hozzá vagyok szokva.. így ez nagyon rosszul érintett. Gondoltam SztImréig kibírom, ott lesz tea.. arra nem gondoltam, hogy egyéb következmények is lehetnek mint a szomjúság. Pedig lettek.. késõbb. Mátraszentimre elõtti emelkedõknél nem bírtam Ritchy tempóját és lemaradtam kicsit. A pontra akkor érkeztem, mikor Õ továbbindult. Teaivás közben jutott eszembe, hogy a forró teával fel lehetne olvasztani a szívócsõ végét. Kicsit melengettem a 2. pohár végében, de az kevés volt, indulni kellett.
A nagy emelkedõ leküzdése után kicsit görcsölt a jobb vádlim, de nem volt vészes kiugráltam hamar. A Galyatetõ elõtti hullámzó részek mindíg is nagyon tetszettek, most is élvezettel haladtam rajtuk. A kilátó elõtt balra gyönyörû kilátás fogadott, szívesen idõztem volna még egy kicsit, majd a kilátó után megvolt a pont is.
Nyomás tovább a kéken lefelé. Útközben meglepetésemre Ritchy ér utól. :D Galyánál kicsit elkavart. Jó tempót diktáltunk lefelé, közben beszélgettünk. Én már eléggé el voltam éhezve, mert még nem ettem semmit, bezzeg Õ már mindent benyomott addigra.. :) Szóltam is, hogy én most nekilátok kicsit utánpótolni felfelé majd. Így is történt, Õ meg szépen megint elhúzott elõre. A meredek emelkedõ végén egy idõsebb túratárssal együtt értem fel a mûútra. Õ a mûutat választotta, én mentem tovább egyenesen a jelzésen. Itt lehetett látni igazán mennyit jelent ez a terep a sima betonúthoz képest. Rögtön elhúzott mellettem a spori.. :) én meg küzdöttem magam felfelé, majd lefelé, és a második feljárónál, ahol már Õ is bejött a jelzésre már én mentem hátul. Felfelé nem is elõztem meg, csak mikor már felértünk a Csór hegy oldalába. Lefelé menet kidõlt/kivágott fák akadályozták a haladást az ösvényre keresztbe dõlve. A mûutas keresztezõdésnél rögtön átmentem a túloldalra és nyomtam tovább felfelé. Na itt csapott be a crash. Mindkét vádlim egyszerre dobta be a törölközõt egy-egy durva görcs formájában. Éreztem, hogy a bal az nagyon komoly téma lesz. Lerogytam az út szélére és csendben szenvedtem ;) Rohadtul fájt, nem tudtam lábra állni sem egy darabig. Itt már tudtam, hogy a megszokott magnéziumpótlás lesz a ludas a dologban. 28km után így túlságosan beálltak az izmaim. Közben odaért a fent leelõzött túratárs is, és már messze járt mikor újra talpra bírtam tápászkodni. Közben persze már kénytelen voltam elõcibálni a zsákból a piás tasakot, és a betöltõ nyíláson keresztül ittam belõle. Ezt már jóval korábban meg kellett volna, hogy tegyem. Így viszont megszívtam rendesen, bicegve, sziszegve totyogtam el a Vörösmarty turistaházig. Féltem, hogy újra be fog görcsölni, így nagyon nehezen fogok tudni tovább menni, de nem gondoltam egy percig sem a feladásra. A pontnál hatalmas tömeg fogadott, de szerencsére a kondér körül nem voltak túl sokan. A forró levesbõl rögtön kettõt kértem, az egyikbe belógattam a szipkámat, a másikat iszogattam. A lábam iszonyatosan sajgott. A csõ még most sem olvadt fel teljesen, és fájdalmas volt a továbbindulás.
Alig ment a futás, és nagyon óvatosnak kellett lennem, elrugaszkodni nem nagyon tudtam. Egyébként sem a kedvenc részem a piros kereszt, de most különösen negatív élmény volt végig szenvedni a Pisztrángos tóig. Azért küzdöttem nagyon, csak ez kifele itt nem látszott, lassan haladtam de nagy fájdalmakkal. Minden lépésben benne volt egy újabb jó kis görcs lehetõsége. A pontnál muszáj voltam nagyobb pihenõt tartani, hogy valahogy fel bírjak majd mászni Kékesre. Megint elõszedtem a tasakot, ittam sokat, ettem, nyújtottam.
Nekivágva a keresztnek, felfelé csak óvatosan mehettem, semmi meggondolatlan ugrálás. Így az elõzés különösen nehezen ment a kitaposott út mellett a mélyebb hóban. Esélyem sem volt már a többieket utólérni ezt tudtam jól, de nem tudtam mit tenni ellene. Útközben éreztem, hogy valami áztatja a hátsó felemet, na már csak ez hiányzott. Nem tekertem vissza jól a tasak beöntõnyílását. Mi jöhet még? :) A futónaci fele teljesen átázott, marha hideg volt. Menet közben helyreraktam a dolgokat, megállni már nem volt szabad.. Felfelé menet hallottuk, hogy a csúcson hangosbeszélõvel osztja valaki az észt. Emlékeztem is, amint reggel a kocsiban a Gyöngyösi rádióban azt mondják: ma ifjúsági síversenyt rendeznek Kékes tetõn.. de hol volt még az. A fájdalmas és kimerítõ mászás még eltartott egy darabig. A kék sávra felérve már jobban ment, innen már nincs messze. A pontnál jól esett a tea nagyon, itt már meg sem próbáltam olvasztgatni, lehúztam és indultam lefelé.
Ezt a szakaszt nagyon szeretem a célig, itt lehet zúzni végig. Azaz lehetne, ha nem lennék félig rokkant. ;) Nehezen ment az eleje nagyon. Aztán belerázódtam, és mindent vagy semmit alapon nyomtam lefelé ahogy tudtam. Meglepõdtem, hogy a csúszósabb részekre biztonsági köteleket raktak ki a terepre, ami segítségével már sokkal egyszerûbb volt a lejutás. Ez nagyon klassz dolog, köszönjük, bárki is csinálta. Késõbb kisebb futótársaságba keveredtem lefelé, együtt nyomtuk az utolsó kiliket. A vége 5:44 lett, amivel teljesen meg is vagyok elégedve. Egy jó fél óra benne maradt még a kényszerû állások meg a visszavett tempó miatt, amit sajnálok azért, de ez volt az ára az odafigyelés hiányának. Ebbõl is tanultam. :)
Összességében azért nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy ott lehettem idén is ezen a szuper túrán! Meg egyébként is.. úgy voltam vele, hogy a Mátrában egy kicsit meg akarok halni.. hát sikerült, bár az igaz, hogy én nem egészen így gondoltam akkor.. :)
Köszönöm a remek szervezést, most tényleg életet (de legalábbis teljesítést) mentett. Jövõre is ott a helyem!
|
