Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

biborTúra éve: 20102010.04.25 19:38:57
Elsõbércezés

 

Bent a  siroki tornateremben hajnal 4tõl morajjá fokozódó zacskó és cipzárzörgés. Kint hideg és a fél6os busz az orrunk elõtt húz el így a tömegrajtot az ablakból csípjük el. Rajtidõ íratása után rövidke aszfaltozás ahol még mindenki vidám és mosolygós. Letérés: Izé feliratok, rózsaszín nyilak a földön nagyon cuki ez az útkijelölés:) Elsõ 1-2 km Tibivel beszélgetve aki erdélybõl jött és valahol lemarad menet közben. Hamarosan az EDDA - Háromszor jut eszembe: Háromszor álltam hát, háromszor .. áh sehogy nem jön ki a rím a létrákkal. Az átköltõiséget félretéve a gerincen a tömeg egyre nagyobb- a népek eleje Kékesen áll? Elõzgetek jobbról- balról, próbálak sietni és levegõsebb helyet találni. Ráállok egy tempóra csak ahogy jólesik, nem akarom magam a legelején kinyírni.A Jaguson már egy kezemen meg tudnám számolni a láthatáron lévõket.

7:58 iszok egy pohár vizet és nézem az oroszlánvári emelkedõn felmenõket. Keménynek tûnik. Iszok még egyet. Felmegyek. Valóban K2-õs. (K2: Kemény Kaptató vagy K*.. K*..) 5 perc örökkévalóság. 8:05kor pecsételnek. Eddig 2:03/11,4 km. Másfél óra múlva Kékesen kéne lennem a 10órán belüliséghez! Fel- le, Szár - hegy, elõttem lévõk nagyon nyomják javarészt koccanva, kinyúlok ha utol akarom õket érni. Jobb lenne ha letennék arról, hogy aki elõttem van feltétlen utol kell érjem. A Kékest látni; messze van.. csalogatjuk hogy jöjjön közelebb. Nem akar. Akkor mi megyünk közelebb.

Markazi- kapunál fûrészhang és még 5,6 km. Meg 60 perc, hogy odaérjek. Egy helyen vöröshangyáktól zizeg az avar. Sas- kõ majd jön a K+ elágazása, innen még egy utolsó nekiveselkedés. Szintút, megkésve bár de törve nem, megérkeztem. Kékesen 3:45 alatt és "rájössz, hogy magadból bármennyit adsz és akárhogy szétszakadsz soha nem elég!Soha nem elég!" 3:30al szerettem volna felérni, máris negyed órával le vagyok maradva..hejj elcsesztem az elejét, az idõmön az ország tetején eltöltött  ivás,illetéktelen cipõbetolakodók kitelepítése és a müzlievés csak ront . "Mindegy, hogy milyen az út ha menni kell" - kocc le a sárgán. Most nem félek, hiába meredek. Aztán ólajtó- effekt. Na ezeken a lejten menéseken csiszolni kell..

Csór- hegy, újra Vikidál: "Nézz fel, hallod nézz fel!A hegyek csúcsán a fény is megtörik úgy légy erõs, mint kövön a kõ, mint kövön a kõ, ha zord az idõ!" Csak 110 szint de az odavág. Mozgópont, Vércverés , Nagy- Lápafõ:  a K+ után a P+ pihentetõen nyugisan emelkedik. Óvatosan "mennybemenõ" szakasz, szeretem. Útközben szóda szörppel.

Galyatetõn néhány üldögélõ futó, fent pecsét és nem írnak idõt. Pár korty és uccu neki. Hamarosan útitársaságom akad lépéshiba személyében, immár ketten rójjuk a kilométereket. Mátraszlászlón két édes cukros tea. Pár 100 méter után a S+en  hirtelen ömleni kezd az orromból a vér. A nyavalya essen belé, ez nagyon nem hiányzott..Innentõl jódarabig ennyi a Mátrabérc túra: Fogom a zsepit az orromhoz,a kezem- arcom- pólóm véres, vér íze a számban, torkomban , sietõsen elõzgetünk s arra gondolok NEM vagyok normális.. Nem akar elállni, Vörös- kõnél 6:23nál tartok. Pecsét és kapok még zsepit, köszönöm!Nincs megállás és tunyulás hisz a Mátra itt van, a szintidõ telik, a táv se kopik magától.. Múlnak a méterek és már csak a torkomban érzem a vér ízét, csupavér ábrázattal +pettyes pólóval haladok, néhányan furcsán néznek rám. De maradva Vikidálnál "engem ne sajnáljatok".  A K3ön ismét sûrûbb a nép, a szikláknál szépen sorban fel , elõzékenyen elengednek és nem sokkal a csúcs elõtt piszkosul szédülni kezdek és úgy érzem magam mint aki meg akar pusztulni. Nagyon fel sem fogom hol vagyok és mit csinálok, emberek körülöttem, adom automatikusan az  itinert pecsételésre  és megállok inni. Úh mi van velem? Alattam pont a rohadt meredek lejtõ, össze kéne magam szedni, itt nincs lehetõség bénázni. "Nézz körül és válassz!Tudnod kell a választ!Nézz körül és válassz!Tudnod kell ki vagy!" Választok a sajnálom magam és a nem számít majd elmúlik között. Nagyon kell koncentrálni hova lépek , ez teljesen leköti a figyelmem s mire a turistaházhoz érek valamivel jobb. Ott lemosom az arcomról a vért, mégse ijesztgessem az embereket pofázatommal:)

A hideg víz kicsit felráz, P+ majd a patak mellett jutalomút, jó szintben menni. Néhányan fotózzák ahogy a köveken fehéren csurog a patak. Mátrakeresztesen 13:50kor pecsét. Eszek pár kekszet, két piros édesvizet. Bent van kedvenc citromos söröm, a lépcsõn leülve némi müzlivel ráérõsen el is iszogatom. Ez segíteni szokott, nagyon bízok benne. És  "soha nem hagyom abba, csak újra kezdem el újult erõvel.." Nekilódulunk a Múzslának. Markánsabb kezdés, sok- sok turistával. "Kiverekszem" magam a tömegbõl. Finom kis emelkedõk sora, ez helyretesz. Már nyoma sincs az ágasvári "megdöglök"-nek viszont a Z3 felvirít: 1 emekedõ marad. Hurrá, fent a Múzslán. Megszerettem , mert nem öl meg és mert az utolsó valamirevaló hegy volt ma. Jobban érzem magam mint amikor elindultam: a nap szépen süt, nem fázok, túl vagyok a nagyján, mindjárt beérek és nem érzem magam fáradtnak.  Idõ 15:10 még marad 52 perc a 10 órás beérkezéshez. Ha nagyon megnyomnám talán sikerülne. Vagy nem? Ám nem rohanok, marad a ketten megyünk felállás, lájtosan le a Diós-patakhoz. Szárazon átérek és a fent a szekérúton épp 16:02 amikor leteltik a 10 óra. Pocsolyák, borospincék, aszfalt. Célbaérés 16:18kor. 10:16 lett a vége. S egy nagy HA.. lehetett volna 10 órán belül. Elsõre csak így ment.. sok helyen maradt pár perc. Jövõre már remélem 9el fog kezdõdni az idõm. Viszont annyi elõnye van a nem túl gyors menetnek, hogy  izomláz és maradandó énidesohatöbbé!- nélkül megúsztam. A lebonyolításon látszik a rutin, ilyen útkijelöléssel pedig erõlködve lehetne csak eltévedni.Röviden: szép volt, jó volt:)