Túrabeszámolók


IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-Bükkben

tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.04.18 08:34:35

Teve a történelem és a világ peremén


Igen hajnali kelés és utazás után értem el Járdánházát, ahol a hûvös reggelen gyors nevezést követõen kezdtem az átöltözést. Egy fekete-fehér, sokmindenre nem használható térképet és itinert kaptunk. Az itiner hasznos volt (táv és egyéb adatok, információk), de a térkép az nagyon gáz. Nekem ez gyenge pontom, mert valaha tájfutottam s az igényes térkép számomra fontos értékmérõ. Szerencsére az útvonalon jó volt a szalagozás, én nem tévedtem el. de mi van ha a szalagot leszedik, elfújja a szél, stb.?


Nem túl sokan neveztünk a terepfutó kategóriában, de kis hazánk egyik legjobbjával startolt a mezõny. A Kohász forrást hamar abszolváltuk s mentünk vissza a Gyepes-völgy aszfalt útjára. Szép erdõk szegélyezték ugyan az utat, de a hosszú betonos egyenes lelkileg engem odatett. No meg a mellettem egytempóban elfutó sporttárs sem növelte harci kedvem. A Remete forrásnál volt a 2. EP. s szerencsére ezután hamar betértünk az erdõbe. Sajnos többfelé letarolt erdõk szegélyezték az utat, néhol óriási útszélre vonszolt halott fák között haladtunk. Aztán egy szép szálerdõn keresztül a Cinókás völgyön át értük el a 3. EP-t. A völgyben lefelé hagytam el Bosziékat, akik ezúttal a túra kategóriában indultak. Pedig ha a futóban jöttek volna övék lett volna a kupa, hiszen elsõként értek be a lányok közül. A pont után egy finom emelkedõ következett,  ahol végleg leszakadt a korábban engem megelõzött kolléga. A célban aztán elmesélte, csak 4x tévedt el. S innen kezdett el igazán tetszeni a terep és a táj. Gyönyörû bükkösök között, finom emelkedõkön át értem el a Tálas Bükköt. Ez a szakasz lett végül is a kedvencem. A tetõn a 4. EP. volt s onnan egy gyors lejtmenet vitt a Hosszú rétre. Tényleg hosszú volt. Mondjuk nekünk csak a Szalajkaházig tartott, ahol Danit (Rushboy) értem utol. Itt volt amúgy az 5. EP.  Mint késõbb elmondta görcsölt a lába s emiatt lassult le. A völgyben visszafelé, de a másik oldalon haladtam tovább még mindig rettenet szép erdõben. A hatás csak fokozódott felfelé a Vaskapu nyergéig. Átbukva a nyergen már hosszan lejtett az út Vállospusztáig, a 6. EP-ig. Betoltam egy aprócska kenyeret s vedeltem egy csomó szörpöt. Útólag visszagondolva itt jó lett volna egy banán, szölõcukor vagy bármilyen futógyomor-barát étek s egy feles kólát is szívesen megittam volna. Ugyanis innen kezdõdött az igazi kihívás, fel az Ökör hegyre, 260 szintnyi helyzeti energia megnyerésével s ezzel egyenértékû izomenergia elvesztésével. (fizikából sosem voltam jó). Mit mondjak felfelé elfogytam mint a gyertyaszál. Lassú bandukolással, némi szédelgés közepette értem el végül is a tetõt, ami egyébként az Ó-Bükk legmagasabb csúcsa. Ott volt a 8. EP. Innen köszönöm a pontõrnek saját víztartalékának javamra történõ feláldozását. Szerencsére innen többé-kevésbé lejtett az út. Volt még egy nagyon szép szakasz, ami megfogotta Körtvölgye elõtt, kevésbé maga a Kört-völgye.  A forrásnál viszont, ami a 8. EP. volt a messzirõl hívogató 2 literes kólásüveg látványa fogott meg. Rávetettem magam, mint Dugovics Titusz a törökre. Aztán beértünk Borsodnádasdra, ahol épp biciglisgázolást helyszíneltek a rend õrei. Némi csavargás és tekergés után a valamikori kisvasút helyére épült kerékpárúton döngettünk. Alkalmi túra-(bele-bele) kocogó társammal, aki az emlék és ellenõrzõ pont elõtt maradt el. Az EP.-on lelkes asszonycsapat fogadott s kínált s faggatott s marasztalt. Sajnos mennem kellett, mert nyomomban éreztem a tatárhadként üldözõ futótársakat. Talán legközelebb ott eszem meg a finom tócsnit. Az utolsó 1 Km. is véget ért lassan s a célban kezet szoríthattam Pap Gabival s a hamarosan beérkezõ Danival. Az eredményhirdetésig kellemes eszmecserét folytattunk s pusztítottunk a futóknak felhalmozott királyi eledelekbõl. Kár, hogy ezeket a pontokon nem találtam.


Köszönet a rendezésért, bár a térkép kis hiba nálam. Több víz (esetleg kóla) is lehetett volna a pontokon, ha már 1x futóknak rendezték. De ettõl függetlenül jó volt a kiszolgálás s a szalagok is rendben voltak. Az Ökör hegyi pontõrnek külön köszönet, nálam õ nyerte most a túra legjobb pontõre címét. A Járdánházai aszonycsapat  (Emlékmû) szintén belopta magát a szívembe. Bár csak több helyütt lelkesített volna ilyen szurkoló sereg. A terep és az erdõk helyenként varázslatosan gyönyörû volt. Ezt higgyétek el látni kell. A célban a futóknak adott ellátmány példaértékû volt, aztán kaptunk érmet is, 2 emléklapot, igényes kitûzõt. Szóval minden szempontból megérte elmenni erre a túrára. S a legfontosabb, hogy megismertem 2 kiváló emberpéldányt, akiknek külön köszönöm a beszélgetést.


Menekülõ királyi sereg, üldözõ tatár hadak, bányász-kohász brigádok zaját is halló, s visszazúgó hegyek s erdõk melyeken átvágtunk, átvágtattunk. Lehet mi is a történelmü(n)k része lettünk?