Tojás40
Szombati Teleki 50 után a vasárnapot henyéléssel és evéssel eltöltve, jöhetett a hétfõi locsoláspótló kocogás.
Danival társulva futunk, neki több van a futómûvében, igaz csak részben futva, de az ilyen nem múlik el nyomtalanul.
Ahogy tavaly, úgy idén is pontban 9-kor vágunk neki, csak nem olyan szép napsütéses melegben. Terv nincs. Vagy mégis? Jó lenne a max. 4 óra, de ez olyan elméleti dolog, a jelszó: lazán, semmi legénykedés.
A lépcsõkön fölfelé nem túl fickós a lábam, még van egy kis macskásság a combokban, meg a húsvéti evészet is nagyobb volt a szükségesnél. Széchenyi emlékig tavalyi idõ+1 perc. Ez így jó is, meg kell adni a tiszteletet a hegynek és testnek, mert azok csak késõbb jutalmaznak, vagy büntetnek kinek-kinek érdemei szerint.
Normafáig sík a terep, onnan pedig gyakorlatilag Apáthy-szikláig lejt. Disznófõ-forráshoz a tavalyival azonos idõben érkezünk. Dani elkerülendõ a késõbbi szenvedést, minden ponton frissít. Én –bár van nálam ellátmány- csak az út közben kapott dolgokra hagyatkozom. Tündér szikla és Libegõ között szétjárt az út, viszont pazar kilátás nyílik a párába burkolódzó hegyekre. Hamarosan elered az esõ, elõször csak finoman, majd egyre erõsebben. Idén is csokitojás jár a volt kempingnél, méretes, és jóízû. Energiapótlásra pont jó.
Apáthy-szikla, és az Árpád-kilátó emelkedõje következik gyors egymásutánban, de gyõzzük erõvel, nem kell belegyalogolni. Az etetõponton válunk szét elõször, én röfögök kicsit a zsíros-kenyerek fölött, Dani megy tovább. 5 percet kajálok aztán jöhet a HHH mérsékelt emelkedõje. Guckler-sétányon már újra együtt kocogunk, de valószínû Daninak holtpontja lesz. Ennyi kilométerrel a lábban nincs mit csodálkozni, most jön ki a vasárnapi regenerálódásom elõnye. Virágos-nyereg utáni a rövid emelkedõn szakadunk szét végleg, de azt tagadom, hogy tempót váltottam volna :)
Solymár feletti mezõig kellemes az erdei ösvény. Elhagyok egy szemüveges neonzöld kabátos kollégát, aki Szarkavárig beáll mögém. Beszámolója alapján õ lehet Piedcat. Szarkavár melletti lejtõ nem egy kéjutazás, leginkább azért nem, mert oldalirányban lejt a sáros-agyagos út. Tûrhetõ sebességben lehet azért haladni.
Kocsmában csak pecsételek, és agyõ. Nem tévedek el, így 2:52-vel érek Zsíros-hegyre. Finom sütivel kedveskednek a pontõrök, amit nagyon köszönök! 9,2 kili van hátra, ha nincs nagy trutyi, akkor esélyes a tavalyi 3:49, de nem erõltetem a PB-t.
A kõkereszt után jobb az út, mint vártam. Anna vadászház elõtti emelkedõ könnyû, tartom az elõnyöm, egyedül Telki fölötti rét sara lassít, de még nincs szétjárva. Kerítés után ereszkedés az aszfalton, fel az utolsó púpra, és végül 3:42-vel célba érek.
Az, hogy eláztam, az enyhe kifejezés, de a csomagszállításnak köszönhetõen, van száraz ruhám, komfortosan várhatok bátyámékra. Dani hamarosan betoppan, remekül tartotta magát, 3:56 a vége. Ilyen idõben, ennyi km-el lábában, le a kalappal elõtte!
Ahogy Teleki 50-en, úgy itt is kizárólag a futás élvezetén volt a hangsúly, a többi hab a tortán. Meglepõdtem a PB-n, mert az idõjárás nem volt partner benne, és nem volt cél. Biztos, hogy tudnék ennél jobb idõt is, vicsorogva, de az nem én vagyok. Úgy tûnik a megoldás kulcsa nálam az alapos munka, és a sok kicsi lépés elõre. Így lehet az, hogy 5 éve még 90 kg felett voltam és egy jóllakott napközisre hasonlítottam, most 68 vagyok és mindennél jobban élvezem a kocogást terepen. A cél marad: öröm lelni a mozgásban, és a természetben.
Köszönöm a szervezõk elmúlt évekhez hasonló színvonalas munkáját! |
