Húsvéti elázás külsõleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esõben el tudtunk indulni, igaz õ csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófõnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül idõadat a lapra a gondos pontõr leányzótól ;-)
Az egykori Hárs-hegyi kempingnél lévõ tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sokmindenrõl beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezetõ lépcsõk sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de idõben korrigálunk.
A következõ ep, a Guckler-szikla elõtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár elõtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár elõtti rész bizonyosan durva lesz...
Az volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyunk normálisak" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belõle...
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, késõbb durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedõ elõtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az esõ. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolíd permetezõ esõben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengetõ, de jelentõsnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsõsorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - végülis vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erõre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet.
Nemsokkal késõbb ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerõ, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik teljesen elázott cipellõm talpa. Kiérünk a fõútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz idõnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következõ egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk/poénkodunk Petamiékkal. Újabb ismerõs ;) érkezik, épp jókor, gyorsan átveszi õ is a díjazást, és együtt indulunk a buszhoz.
(Bõvebben: Túrablog)
|
