Sziasztok,
gondoltam elnézek erre a túrára, jó kis 40 km a Keszthelyi-hegységben, meghát gyönyörû idõt mondtak. :)
A rajtnál kis tolongás, de azért 8.00kor elindultam, naná hogy egyedül. Az elsõ EP-ig enyhén emelkedés, szép kilátó jó rálátás Keszthelyre, és a szél is kezd élénkülni ahogy azt mondták. Mindegy mert olyan meleg van hogy átváltok rövidgatya üzemmódra. Utána még dobunk a tengerszinten egészen a túraútvonal "keresztezõdéséig". Ide még egyszer jövünk ma. Utána rafinált módon :) vissza a 71-esig a jól ismert panoráma vendéglõ és a melléépült kajálók közt újabb EP (n+1-edik). Azért jó kis házak közt mentünk, jól el vannak dugva a külvilág elõl. Én is nézném a medencébõl Badacsony felé a napfelkeltét. A 71-es után tehát újra felfelé hosszú hosszú rész következett. A szél már erõs néha, bizonyítja is az egyik EP-n érezni lehetett hogy a kilátó dülöngél aladtunk. Ilyen ez a fizika. Egyszer az egyik elágazónál elmentem 100 métert de hamar észleltem hogy mi a helyzet, semmi gond. További emelkedés egyszer egész meredek lett pár méter erejéig, majd felérve érezhetõen egy fennsíkon élénk szél és szint nélküli menetelés. Utána ereszkedés. A Szt. Miklós forrásnál készletek feltöltése, majd tovahaladás egészen e keresztetzõdésig. Olyan finom teát, mint ami ott volt már régen ittam, ezért több is legurult a torkomon. A keresztezõdés után újjabb hosszú rész végig a gerincen, aztán egy EP egy dolomitgödörnél, és zöld keresztnek vége. De hol is van? Amerre a GPS mutatná ott bedõlt fenyõfák, tüskebokrok, járhatatlan út van. Jobbra kis ösvény amit valószínûleg mindenki használ. Szalagozás nincs, az egész túrán nem volt. Én megyek a GPS után egyszer élünk, meg persze van hogy hétköznap is ilyen helyeken járok. Nagy nehezen átrágtam magam a tüskebokrokon, akkor látom hogy minden fát kivágtak. A GPS és a zöld kereszt alapján kiérek a 71-esig, utána le a bicikliútig. Ott közölték a lányok hogy csak a templomdomb megmászása után van pecsét. Mit nekem emelkedõ. Felfutottam néhány fotó, aztán már nyomták is. Utána bicikliút, majd jobbra a vasúti átjáró. 3 kollegának üvöltöttem hogy ne menjenek egyenesen tovább de már messze voltak és nem hallottak, így õk a célhoz értek ki ha nem korrigáltak. Nemsokára én is eltévedtem a nyaralók közt, pedig csak a szélsõ utcán kellett volna felmenni a fõútig. Nembaj azért visszataláltam a zöld háromszögre, és az utolsó emelkedõ is kezdetét vette. Ekkor már éreztem hogy valami nem stimmel a lábaimmal, mintha vízhólyag lenne. Jójó új a cipõm de már tettem bele 100 km-t és nem volt gond, most meg mind a két sarkamon érzem. Sebaj már csak ez a kilátó és beérünk. Nehezen kaptattam fel a meredek szakaszon, de már alig volt hátra és ez nyugtatta a bõrömet a sarkamon is. Még azért ezt a kilátót is megnzétem fenntrõl, egy se maradjon ki. Lefele jó volt, már benn Vonyarcon egy kis betonement és célegyenes. 7óra50perces idõvel, 5.1-es átlaggal, és két vízhólyaggal :( sikerült teljesíteni az útvonalat. Gyors adminisztráció és már indultam is haza, sietni kellett kajálni, meg persze fürdeni, mert nemsokkal késõbb már Tapolcán sírtam a nevetéstõl a Beugrón.
Szum:
A térképvázlat nem volt rossz, nem is jó minõség de el lehetett találni. Szalagozás nem volt, itinerszöveg nem volt, de nem nagyon lehetett eltévedni. A zöld keresztes akcióra kiváncsi lennék több túrázó véleményére/élményére.
Szép fenyõfás részeken mentünk, tetszett. Jó ez a nyolcas kialakítás, így lehetett több a szint is.
Jah és szerintem ezen a környéken a legnagyobb az egy fõre esõ magaslesek száma. Rengetegen voltak. Mindent összevetve jó kis túra volt, rengeteg indulóval, szép idõben.
Jövõ héten Bakony50.
Néhány kép a szokott helyen:
http://share.ovi.com/users/czuczaitamas |
