Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)
A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendõ összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételõlapot és a vaskos füzetet.
Rajtidõként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos idõt is: 9:42-kor lépek ki a váróterembõl. Z-, Svájci út, lépcsõ, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az elõtte szerénykedõ Széchenyi-emlékig.
Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, elõzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van elõttünk.
Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bõven - meg túrázó is - szeretnék jó idõt menni, így Adriékat elhagyom, és vad elõzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelõzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgetõ túrázók számát.
Ezzel az elõzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következõn is használt útvonalon.
Csillebércen az elõbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felõl..
Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófõig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta idõben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehetõ vonulatait...
A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs idõm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévõ épületben oktatótermek bérelhetõk :) Ezt jó tudni.
Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcsõ után elcsípem õket :-)
Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.
A P- lépcsõjét is sokan "disznek" tartják sajnos, és szembõl támadják a kilátót, én lépcsõzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontõr.
Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még elõttem van...
A Hárs-hegy megmászása elõtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedõ S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor elõtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang elõtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" balra ki lehet kerülni az ominózus lejtõt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.
A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérõ, fent szokatlan dagonya van, sor viszont nincs, úgyhogy ezzel itt is szerencsém van, mint ahogy a következõ ponton, Hárs-hegy állomásnál is.
S-, Sc, majd Nagyrét - 13:07-et mutat az óra, úgy túnik, sikerül jó idõt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten õ is a Villám-utca fordítva nõtt lejtõje :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek idõt is lehet belõle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegzõ - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitûzõ - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitûzõt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))
Petamiék is beérnek négy órán belül, õ nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettõkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.
A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télbõl tavaszba váltakozó képe "kettõ az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következõ alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.
Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik résztvesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben késõbb is számíthatunk rájuk!
(Túrablog, 2010.03.15. 17:05) |
