2010.02.20. Budai-Trapp
Vonattal mentem és kis elõkészület után már 7:45-kor indultam Csabáról. Kis aszfalt út után már a fõútnál látótávolságba kerültek az elõttem indulók. Gondoltam jó lesz így látótávolságban maradni, s esetleg egy csoportban maradni, lépést tartani valakikkel. A K-en haladtunk sokáig, majd mikor bementünk az erdõbe, ott elkezdõdött a jégen-vízen, latyakos hóban való járás. Nehezen, de jó ütemben haladtunk. A hegyre felfelé menet kicsit jobb volt, mert a latyak szünt, és letaposott hó váltotta fel. Egy helyen ahol a csoportot megelõztem majdnem elmentem, mert csak a lábam elé néztem és a K meg elkanyarodott balra fel. Még jó, hogy csak néhány 10 m-rõl volt szó és szóltak. Így haladtunk a K, K+ elágazásig (1.E.P.-8,9km). Fent itt már igen erõsen fújt a szél és tovább a K-en a Nagy-Szénás felé vettük az irányt. Nagy köd, alig lehetett látni, s a szél ahogy haladtunk felfelé csak erõsödött. Majd megint egy 1-200m-es kitérõ, mert a ködben nem vettem észre, hogy a Nagy-Szénáshoz értünk és a lábánál jobbra tovább mentem a letaposott ösvényen. Csak jel nem volt és már jött egy futó is, s ekkor visszafordultunk a hegyig, ahol már a többiek is tanakodtak merre tovább. Mivel itt a köveken volt lent a jelzés (K), így nehéz volt észrevenni. Aztán már ismerõs volt, hogy igen ez a nagy-hegy, de a köd alig engedett néhány 10m-t látni és a szél is majd le vitt ( pedig nem vagyok egy kis darab). Arra emlékeztem régebbi túráról, meg az itinerbõl is hogy jobbra kell tartani és ott lesz valahol a P jelzés, így a nagy semmiben keresgélve mégis megtaláltuk a levezetõ (Nagykovácsiba) ösvényt. Jó volt lefelé haladni. S majd kis aszfalton kocogni. A Könyvtár-kocsmába most nem mentem be, pedig egy cola jól esett volna, de még az elején jártunk és úgy terveztem, hogy amíg bírom megyek jó ütemet. A végét ahogy néztem úgyis elég szintes lesz. A 2E.P a Vörös-pocsolya nevû hely volt . Itt is jó nagy a szél- mondtuk is a pontõrnek, hogy jó helyeket választottak pecsételéshez. (+7,4km-nél jártunk) Majd tovább mentünk, ill. innen már majdnem egyedül, mert többen lemaradtak ill. sokan, fõleg futók megelõztek a P-on a Fekete-fej pontig, meredek megközelíthetõséggel. A csúcson a zászlónál kód írás, majd lejjebb kissé, a pihenõnél kis öreg bácsi pecsételt. (+3,6km) Meredek fel, akkor meredeken le is. S nem sokára elértük a Szépjuhászné utat. Itt kis várakozás, hogy merre is tovább, mert az itiner szerint én itt vártam a váltást a Z o-re, de nem. Már ketten tanakodtunk, mikor jött egy ismerõs (erre ismerõs) fiatal srác-látásból ismerem, aki útba igazított, hogy csak szépen felfelé haladjunk még a piroson a hegyre. De nemsokára elértem a Z o-t és gondoltam nincs már sok hátra az ellenõrzõ pontig. De volt. De ez legalább aránylag sík volt és faforgácsos- jó fa illat társult hozzá. Végre újabb pont, csoki+ pezsgõtabletta. Itt többen akik a Z-ön együtt beszélgetve jöttünk kis pihenõt tartottunk, talán 5 percet, s sokan össze is torlódtunk.(+3,2km) Innen a S-n haladtunk majdnem a célig tovább, de hogy. Elõször csak lefelé és síkon a Hûvösvölgyig, majd átkelve az úton tovább a Határ-nyereg felé, ami innen 2,3km-re van. S szinte végig emelkedõ, csak a vége lejtmenet. De nem is ez az út vége az E.P., így még innen tovább trappolok, egyre jobban elegem van az emelkedõkbõl, de az vigasztal, hogy remélhetõleg ez az utolsó. Igen, ill. nem , mert még innen egy "sima" hegyre fel és egy sziklás hegynek menet volt, közte néhány száz méteres pihivel. De itt már azt mondtam, hogy mikor lesz már vége ( a lábam nem volt igazán jó). Az Újlaki-hegyet - utolsó elõtti E.P-ot- szintén a csúcson pecsételték, a pontozó lány majd meg fagyott a kínzó hideg szélben, de azt mondta nem megy lejjebb, mert ide mindenkinek fel kell jönnie ez a pláne benne. (+4,4km) Itt kérdeztem már egy túratárstól igen kimerülve, hogy ugye nem lesz már sok szint ezután. Reménykedtem benne, s meg is nyugtatott, hogy nem, már szinte ennyi volt. S igaza is lett. Szinte sík terepen, bár igen latyakos hóban ( ez jellemezte az egész túrát) trappoltam végig, vagy vánszorogtam(?) az utolsó részt a Virágos nyeregnél gondoltam egy colára, de mondom onnan már csak lejt menet van ( ezt tudtam másik túráról, aztán a célban a várva várt virsli), így kihagytam, s a buszt is el akartam érni úgy, hogy kajálok is. Szóval menet, csúszkálás és végre a célban, ismerõsök (útközbeni elõzgetõs) gratulációja és viszont. Õk már ettek vagy indultak haza. Szóval végül is 7:20 alatt értem a célba. Szép, de kemény túra volt. Köszönöm.
|
