| lükepék | Túra éve: 2010 | 2010.02.21 15:47:08 |
|
|
És ismét ott voltunk, a Hol a következõ? rajtjában. Gyanúsan sok embert láttunk már 8-kor a csillebérci vasútállomás felé igyekezni: nos, sorba kellett állnunk, kb. 10 percet. :) Éljen, mások is felfedezték maguknak ezt a túrát! Szegény nyakig munkában ülõ rajtoltatóknak még a nyakába sóztam túranaptárt is eladásra, de pozitívan álltak hozzá, ezúton is köszönet! Öntevékenyen szétosztottam a sorban állóknak nevezési lapot is, ami csak a rajtoltató asztalnál volt kikészítve (ha hasonló tömegjelenetek lesznek a jövõben is, erre érdemes lenne egy embert ráállítani!). De végül lendületesen elindulhattunk az Anna-rét felé. A szokásos kellemes méregetõs, gondolkodós feladatok voltak, a 2.-3. ponttól általában csapatokba sodródtak az emberek. Szép sétát kerekítettünk a Tündér-szikla, a Jánoshegyi út, a Vadaskert m.h., a Virág-völgy (Korányi mögött, nem vagyok benne biztos, hogy ez a neve) érintésével. Aztán nagy tömeg gyûlt össze a Nagyon Gondolkodós Feladatnál a Meredek-hegyen, kb. 4-5-en összedolgozva végül is 15-20 perc alatt összehoztuk a megoldást, ezúton is elnézést kérünk a maradék 15 embertõl, akik nem fértek az asztalhoz, ami nagyon megkönnyítette a méricskélést! Innetõl némi fiataloserdõ-harc után kényelmes turaistautakra tévedve vettük be a Végvári-sziklát, majd a KFKI parkolóját, és innen legurultunk az Irhás-árokba. Az utolsó feladatleírás alapján megtippeltem elsõre a Széchenyi-emléket, szerencsére az volt a helyes, mert különben izzadtunk volna a szintvonalak kibogarászásával. Ekkor némi városnézésre indultunk, és aszfalton (néha nem) jutottunk el a Széchenyi-hegyre vezetõ zöld háromszög jelzésre, ahol felszuszakolódtunk végre-végre a csúcsra. Innen rutingyakorlat (Gyerekvasút, Normafa, Zöld, egyéb túrák) az emlékmû, majd a cél elérése. Útközben erõsen olvadozgatott a hó, a végén egész ki is melegedtünk. A reggel tapasztalható hûvös szél szerencsére déltájt alábbhagyott.
A rendezõk közben a váróterembe hurcolkodtak át (megértem, abban a hidegben nehéz lett volna kinn bírni egész nap!), átvehettük jól megérdemelt díjazásunkat (éljen az elõnevezés!) és bekerült az elsõ pecsét a BP-kupa füzetembe! Az ellátást megszemléztem, nagyon profin ment az etetés, csak nem volt étvágyam, így ezt nem tudom "pontozni".
Remélem, a családi távon is maradandó élményt szereztek az indulók. Csak üzenni tudom, hogy aki a feladatok miatt nem akarna többet jönni: másodjára, harmadjára már sokkal könnyebb lesz! És fiúk-lányok, csak így tovább! Persze megkérdeztük mi is a fõrendezõ srácot, hogy Hol Is Lesz A Következõ? :) Úgyhogy a Pilisben mi megint ott leszünk!!! |
| |
