Túrabeszámolók


Hajdú

larzenTúra éve: 20042005.03.04 15:34:24
Hajdú 35

Úgy alakult a dolog, hogy Kisbolygó ezen a hétvégén Debrecenben lesz, mert szombat délelõtt gyakorlata van. Ezért úgy szerveztük a dolgot, hogy lejövök Debrecenbe, szombaton meg elindulok a Hajdú 50 túrán.

Másfél hónapja fájdogál a lábam, mostanában kezdtem el újra edzeni, szóval a Lemaradás óta volt egy nagy kihagyás. Ezt a túrát egy amolyan felhozó túrának szántam.

7.40 körül érkezten Debrecen Pac városrészbe, a nevezési helyre. A buszon még egy iskoláscsoport jött egy tanár kíséretében. Miután õk elindultak, én is beneveztem. Mivel a 35 km-es táv célja, Hajdúsámson csak délben nyit, ezért 8 után indultam csak a túrán.

Az elsõ ellenõrzõpontig jelzetlen úton kellett menni, de a rendezõk nagyon precíz fehér + jelzéseket festettek minden kérdéses helyre, így gond nélkül lehetett haladni. Alig egy kilométerrel az indulás után láttam egy akkora szemétkupacot, mintha csak a Gödöllõi-dombságon lennék. :-( Szerencsére ez volt az egyetlen.

Nem sokára utolértem a diákcsoportot, majd pár perc múlva elértem az ellenõrzõponthoz a Mézes-hegyi-tónál. Tavaly, az alföldi kéktúránk során ez a hely kimaradt, csak a közeli Vekeri-tavat láttuk. Ez annál sokkal barátságosabb. Nincs kiépítve, nádas-zsámbékos, horgászóhelyekkel tarkítva. Innen a K-, P- közös jelzésen mentem a volt Ludas csárdáig, majd onnan a betonúton a P+ jelzésen a második ellenõrzõpontig, Bivalyfürdõig.

Itt két nagyon kedves hölgy fogadott, megkínáltak üdítõvel, sõt kávéval is! Ilyen szolgáltatást sem láttam még. Indultam tovább, immáron a betonútról letérve a kacskaringós P+ jelzésen, ami nemsokára visszatért az általam korábban elhagyott K-,P- párosra. Meglepõen kevés homokkal találkoztam eddig, inkább csak poros volt az út. Innen azonban válozott a terep. Ez egy hosszú szakasz volt: a halápi csárdáig 13 kilométert kellett megtenni a halápi erdõben. Akácerdõ homokos úttal, szóval nem sok minden történt. Egy õzet azért láttam. Nem sokkal haláp elõtt Balázs bácsival találkoztam, majd néhány újabb gyalogossal.

Igen meleg lett, mire megérkeztem a csárdához. Éppen locsoltak slaggal, abból alaposan felfrissítettem magam. A csárda elõtt egy furgonban egy srác várta a bringával induló társait. Pár percet beszélgettünk, majd indultam tovább. Itt már azért elég nagy homok volt, nem volt könnyû a haladás. El is fáradtam, a csárdánál már éreztem, hogy nem úgy megy, ahogy kellene.

Pár kilométer erdõ után nyílt terep következett a hajdúsámsoni vasútállomásig. Ekkorra eldöntöttem, ha a csomagjaim még ott lesznek a 35-ös pontnál, akkor nem megyek tovább. Egyrészt kicsúsztam a tervezett idõmbõl, és nem akartam a kedvesemet váratni. Másrészt egyedül azért elég egyhangú volt ez a túra. Harmadrészt el is fáradtam és nem akartam a sérülést kockáztatni. 4:10 alatt értem be a célba, a csomagommal szerencsém volt, még ott találtam, de elég lett volna tíz perccel késõbb érkeznem.

A további útvonal útba ejtette a Parlagi templomromot, amit a fõrendezõ szerint mindenképpen érdemes megnézni, úgyhogy elképzelhetõ, hogy lesz folytatása a hajdúsági túráknak, de egyelõre ennyi elég volt.

A fõrendezõtõl, aki korábban a megyei szövetség elnöke volt, a díjazás mellé kaptam egy mézeskalács Hajdú ttúra plakettet is.