Túrabeszámolók


Fel a Csóványosra!

biborTúra éve: 20102010.01.31 22:54:24
FEL A CSÓVÁNYOSRA AVAGY ENJOY THE SILENCE:)

A sok (muszáj)pihenés után már nem bírtam magammal és elhatároztam legalább egy kis sétát teszek a Csóvira.
A megszokotthoz képest sokat késve de sikeresen bevetettem magam az ébredezõ Diósjenõre.Elõzõ nap itt is szép havacska hullott..Az erdészeti útig mindössze egy keréknyom mutatta, hogy erre néha emberek is szoktak mozogni. Fentebb csak a tegnap erre haladók által letaposott rész jelezte ugyanezt, ahol úgy jó tíz centivel alacsonyabb volt a hó.
Eredeti tervem szerint Diósjenõrõl indulva a Gál -réttõl jelzetlen úton- útfélen mentem volna fel.Errõl akkor mondtam le mikor a nevezetes réten állva mindenhol csak a víz vagyis a hó volt az úr.Inkább visszamentem a síútra (PX). Sokat nem nyertem vele mert itt se volt semmi nyom, egy lélek se járt elõttem rajta.
Még jó, hogy téliesre vettem a figurát reggel mert szó szerint térdig ért a hó. Az egybefüggõ érintetlenséget helyenként mély nyomok keresztezték - a vadcsapásokat most remekül meg lehetett figyelni. Valószínûleg a nagyvadaknak se lehetett könnyebb dolga, bár õk csapatban taposhatták én meg egy szál magam.De legalább valamiben elsõ lehettem:)
A Verebes kaszáló elõtt még reménykedtem kicsit hátha az erdészeti úton találok majd egy kósza kocsinyomot ahol megvethetem a lábam. Odaérve csak a hó süppedt mélyebbre mert itt a fáktól nem védett részen jobban összefújta a szél. A szálerdõbe beérve vettem észre, hogy fentrõl is jön az utánpótlás.
Van valami mélyen megnyugtató abban ha az embert mindenhol csak az érintetlen hó látványa veszi körül. Lassításra, lazításra és békére kényszerít. A Foltán- kereszt elõtt harangszót hallottam. A tiszta idõben és zavartalan csendben ilyen messzire elhallatszott Nógrádról vagy Diósjenõrõl(?) .
A keresztnél voltak lábnyomok, de a KN-en ami csak keresztezte az utam. Így a sivár látványként felkupacolt farönkök mellett nekiálltam immár az OKT útvonalát taposni.
Az a hatalmas elõnye van egyébként a térdig érõ hónak, hogy egyszerûen nem számít az emelkedõ. Észre se lehet venni hol mert mindenhol nehézkes benne haladni.
A Háromhárs gerincén megkaptam szembõl a havat- szelet az élmény fokozása végett:) Baloldalt nagyon megritkították a fákat, pár méterenként egyet hagytak meg kb.A szél így elõzõ nap is zavartalanul fújhatott erre mert valahogy egyre mélyebb lett a hó. A combom közepéig ért ilyenkor minden méter komoly elõrehaladást jelentett. Egy helyen hirtelen csípõig süllyedtem, onnan nehéz volt kikászálódni pár méteren át azt hittem már végig ekkora áldásban lesz részem..
Maga a táj viszont mesés volt: a szél taréjszerû alakzatokat hozott létre, máshol egy vízszintes sávban szemmel láthatóan jóval magasabb volt a hó, arrébb pedig szabályos kis buckákat. Néhány helyen teljesen kisöpörte a havat itt lehetett csak látni milyen magas valójában. Pár fa törzse mögé méternyire feltorlaszolta. Mintha egy láthatatlan óriás játszóterére csöppentem volna.
A PX-K újbóli találkája után észrevettem egy új jelzést a K mentén: a Sváb Sándor emléktáblához festettek fel egy rövidet. Odamentem, de a hó alól a kõ se látszott ki amin az emléktábla áll.
Visszatértem a kékre és mindössze néhány száz méter választott el a csúcstól. Ezt az emelkedõt mindig észre szoktam venni de most ugyanolyan "könnyedén" ment mint a szint nélküli út eddig. Vagyis utat törve, szép lassan.
Mikor megéreztem a füstszagot tudtam, hogy jó helyre jöttem:) Felérve ismerõsök fogadtak és viszonylag népes társaság idõzött itt s velük együtt én is maradtam bõ két- két és fél órát.A menetidõ minden eddigi rekordomat megdöntve kicsit több mint 4 óra lett. Ami 10 alatti kilométerszámra leosztva nem egy észbontó átlag:D
Remélem ez a privát negatív idõrekordom lesz amit soha nem tudok majd megdönteni:)
A Börzsöny legmagasabb pontján nem kérdeztem hány fokot mert mutatni a hõmérõ, de a havazás- szél- megállás miatt gyorsan fázni kezdtem. Az idõ elszaladt és már délután volt mikor nekivágtam a túl jól ismert Z-nek. Bár ekkora hóban még nem jártam rajta, így egész más volt:)Lefelé már volt kitaposott ösvény amin játszi könnyed volt menni az elõzõ térdighavas után.Jó kis séta volt ez, az a vicces benne, hogy olyan izomlázam lett mintha nem tizenvalamennyit hanem százvalamennyit mentem volna.
Végszóként ennyi: A tél és a Csóvi örök és most jól egymásra találtak, hó és mûkedvelõk használjátok ki ezt a pár igazán télies napot!:)