Túrabeszámolók


Téli Mátra

dedeblurtTúra éve: 20102010.01.31 18:52:20
Téli Mátra XL

Rush!, úgy vélem azok se teljesen normálisak, akik ebben a -szobából nézve- gyönyörû idõben nekiveselkedtek a Mátrának.
De ott voltunk.

Reggeli négy negyvenkor indultunk Kecsóról, ekkor már kezdett szállingózni a beígért áldás. Mire Füredre érkeztünk fél nyolc magasságában, a parkolóhelyek megteltek, a hó szakadt, ami a nap folyamán még fokozódott.
Kis csapatunk kettéoszlott: a lányok nekiveselkedtek az M-nek, én Csabival az XL-nek. Igaz, késõi volt az indulás, de jó részidõt produkáltunk Szentimréig. Gyönyörû hóesés, a lepel néhol térdig érõ mennyiségben, melyben a kutyusok, fõleg a törpenövésûek egy az egyben elvesztek. Nehéz volt az elõzés, sokat kellett töretlen hóban ugrálni (itt jegyezném meg: tisztelet az út törõknek!). A tea jól esett, addigra a ruházat csurom víz volt, így a párologtatás össznépi fílingje remekül jelentkezett.
Indulás tovább. Csabi a Bõgõs-rétnél megemlíti, neki kiveszõben az ereje, én konokul mennék, de nem akarom hátrahagyni. Végül a Csór-réti tározó mellett elzavar, menjek a saját ritmusomban, õ átnevez az L-re. Az útvonal pontosítása után otthagyom.
A lányok eközben küzdenek a téllel, a tömeggel, saját akaraterejükkel. Lányom jól bírja, túlöltözöttségre panaszkodik leginkább, meg a kutyákat sajnálja, akik nyöszörögve rágják lábukról a jeges havat. A Kékesen már egy kicsit késésben vannak, de lefelé jó idõt hoznak, csak a köteles-csúszós szakaszon a tömeg tartja õket vissza egy kicsit. Ezt lehet, hogy jövõre ki kellene hagyni a pályáról, a késõn jövõk nyaktörési lehetõségének valószínûsége egyre csak nõ...
Csabit lehagyva elõttem a Csór-hegy, tavaly itt nagyon begörcsölt a lábam, ezért tisztelettel vártam a hegyet, ami nagyon kellemesen fogadott, néhány nagy levegõ után már bezsebeltem a pecsétet. Lefelé azon gondolkodtam, bemenjek-e levesezni, de úgy döntöttem, már így is sok idõt vesztettem, tehát irány a Kékes. Sok túrával a hátam mögött belefutottam a legnagyobb csapdába, nem mértem föl az erõmet, úgy gondoltam kajálás nélkül feljutok az ország tetejére. Ezzel a tudattal tehát nem kértem a szívélyesen kínált Pisztrángos-tavi zsíroskenyérbõl, mentem elõre. Ez a Gabi halála után már kezdte megbosszulni magát, a Sötét-lápánál már alig vánszorogtam, a várva várt torony pedig a végtelenbe tûnt, lila karikák, stb...Ha hihetek az órámnak a két EP között másfél óra telt el.
A turistaházban a tea életet mentett, több, mint fél óra pihenés, ételbevitel után tudtam csak elindulni.
Lefelé csodálatos volt az út, ügyesen sikerült kikerülni a sokakat felborító szakaszokat, mégha ez némi mászástöbbletet eredményezett is.
Kicsit nagyon lemaradva a tervezett idõmtõl, de örökre megtanulva a leckét, azt mondom: jó mulatság, férfi munka volt. Jövõre? Ki nem hagynám!

Zárószó: nem sok természetesen kialakult mosolyt láttam az arcokon, de a küzdeni vágyás a statisztika szerint is hozta a formát, több mint kétezer induló volt. Nekik is, a szervezõknek is csak gratulálni tudok.