HTMV? Nem. Nincs messze.
A Gát Túl Hosszú 90
" EGY LÉPÉS MÉG S VÉGET ÉR SZEGED FÉNYÉNÉL, MI A TÚLSÓ PARTON ÁLLVA HÍÍÍÍV..." /De Facto után szabadon/
Elöljáróban: alföldi könnyû kis sétának gondoltam a túrát. Aztán rá kellett jönnöm ez nem az...
Péntek este Szegedre érve kicsit szétnézek a városban, amíg fel nem hívnak telón hogy tudom h 10kor bezár a szállás? Hát errõl nem volt szó sehol.. spuri,szintidõn belül 21:53-kor esek be ahol szerencsémre ismerõs jóvoltából szobaszámot tudva a többiekhez képest rekordgyorsan, röpke huszonvalahány perc alatt sikerül az adminisztrációt lebonyolítani..
Reggel az elõnevezésnek hála gyorsan megy az indulás,picivel 6 után az elõre kitöltött papírt kézbeveszem. 007-es a rajtszámom, nos akkor 007es ügynökként bevetésre, akarom mondani gátra fel:)
Balázzsal ketten vágunk neki a távnak akivel még a Fóti Somlyón találkoztam és mindkettõnknek kb. egyforma a kényelmes tempó. Az épületbõl kilépve a szint nagy részét az elsõ tíz méteren letudjuk:) Bár még sötét van a városból elég fény szûrõdik ki,hogy lássunk valamit. Algyõig elbeszélgetjük az idõt, közben néhány futó elõz. A házhoz érünk : 13 km 1 ó 50 p. Legalábbis a hivatalos adatok szerint,mert nem mértünk távot, hanem arra hagyatkoztunk.Tíz perc tea - csokiszünet után pár fénykép még mosolygósan. Újabb hatalmas szintet lenyomva visszamászunk a gátra. Algyõ szélén ráfordulunk a hídra és hamarosan visszafelé csodálhatjuk a Tiszát. Itt még több - vagyis 2-3 - túrázóval is találkozunk,késõbb pár autó húz el mellettünk. Egyenes szakaszok oszlopokkal, tökéletes példaként szolgálnának a perspektivikus ábrázolásra. A Tisza árad, néhol csak a fák koronája látszik ki a vízbõl vagy a szalmabála fele vagy a TT tábla tetején a kócsag.Egy gumicsizmás lapátos gátõrrel futunk össze, majd az útépítés miatt felbaktatunk a homokos földúton ahol égbenyúló daru alatt azon filózunk mi lenne ha elborulna vagy ránk dõlne a lánctalpas jószág. 10:49kor a Holt-Tiszai gátõrházba leereszkedünk. A 18 kmes, 3 órás résztáv után jólesõ iszogatás, pár mandarin közben elbeszélgetünk a pontõrrel az áradásról, arról miért van feltúrva fél Szeged stb. 11:02kor továbbállunk és a piros sáv nyomába eredünk. Nem túl sûrûn tûnik fel, mondjuk ez nem igazán az eltévedõs útféleség lehet:) A vízbe mutató PN jelzést elhagyva szép hosszú egyenes jön. Néhol van keresztben is több vezeték és ha mereven azokat nézem akkor olyan mintha hullámoznának, jó játék csak bele lehet szédülni :) Csak úgy sisteregnek a drótok felettünk, megvitatjuk vajon hány km-nyi drót lehet az országban, meg hány km-nyi gázvezeték. Aztán úgy érzem mintha kicsit fájna a talpam de még nem nagyon foglalkozok vele, gondolataimba merülök és annyi lökött dolog fordul meg a fejemben ami csak nagyon elbambulva a vízparton lehetséges:) Két karszalagos gátõr áll a parton és telefonál, itt biztos jobb a térerõ nincs ami leárnyékoljon..Elõttünk fekete pontként megy vki, mögöttünk szintén jön vki kicsit lemaradva tõlünk. A házat messzirõl kiszúrom kis kanyar után sok oszlopnyi egyenes és odaérünk. Rápillantva a kitûzött papírra azt olvasom, hogy Szent Bernát feltámadása- még egyszer ránézek és az van rajta hogy 3. ellenõrzõpont Feketecsárda. Pff, nem semmi módon félreolvastam, lehet kezdek bekattani, hallucinálni..=) Ez számolom pont a fele, 45 km 7 ó 4 p alatt. A csoki és a tea felett egy kutyakölyköt is kínálnak amit köszönünk szépen de nem kérünk. A tea pont jó meleg, megnézem és alakulnak a lábamon a vízhólyagok, csodálkozok hiszen nem szokott ilyen bajom lenni, fõleg nem ennyi km alatt. Hát fura dolgokra képes ez a laposföld. Makóig mondhatni tökegyenes út áll elõttünk. Balra vadászokat látunk, vki az aszfalton sétál és egy biciklis is ott kerekezik a távolban vagyis mindig találok valamit ami új és egyáltalán nem uncsi ez sem. A füvet nézem deres kitûnõ közeliket lehetne csinálni, csak ugye ahhoz el kellett volna hozni a fényképezõm nekem is. A fû még mindig deres, hú az milyen szép volt mikor mentem haza busszal mindenütt frissen hullt vastag hó volt és a csupasz fák olyanok voltak mintha lebegtek volna a semmiben.. efféle gondolataim közepette jobbra nézek és észreveszek vmit Makó elõtt néhány km-rel: Húú bazzmeg hova tûnt a Tisza??? :)) Balázs felvilágosít, hogy jóideje a Maros mellett jövünk és most kicsit eltávolodtunk a kanyargó folyótól. Õ ment a töltés víz felõli oldalán végig, én az út másik felén. Három biciklizõ teker elõttünk, meglátok egy templomtornyot ami egyre közelebb kerül. A város szélén oszlopra kitûzve papír fogad minket: Üdvözlünk Makón már csak 1500 méter a gimnázium. Piros szalagozáson navigálunk, közben megkérdezi tõlünk vki h merre van a Csanád vezér tér. Nem tudom Sopronból jöttem - mondja Balázs, majd pont oda vezetnek minket a szalagok és bánjuk hogy nem visszafelé találkoztunk az illetõvel akkor már okosabbak lettünk volna. Még egy papír ami tetszett: Már csak néhány lépés és egy nyíl alatta. Az épületbe nehezen jutunk be kicsit be volt ragadva az ajtó..A 60 km-es 6os átlaghoz 16:00ra kéne ideérni logikázok gyorsan a pecsét mellé 15:15ös idõ kerül tehát jók vagyunk. Az egyik rendezõ megjegyzi hogy na még egy hölgy, mert eddig egy lánnyal találkozott aki a 60ast futotta. Megkérdezi mellé nagy csodálkozó hangon hogy és mentek tovább?? Nem értjük miért kérdez ilyet, hiszen ugyan mi mást csinálnánk? Mesél még arról,hogy a kutyákat alkonyatkor engedik ki és meg fognak minket kergetni..finoman szólva érdekes stílusa volt az úrnak, hagyjuk is, mert Endre "apucim" üldögél az egyik asztalnál ami nagyon furcsa, hiszen õ futott még Algyõ elõtt elment mellettünk. Mondja elég volt neki a 60 most, itt pihenget a busz indulásig,próbálom rávenni jöjjön velünk már csak 30 km, de nem enged. Úgyhogy elbeszélgetünk, közben kapunk tõle kis tüzesvizet, köszönjük:) Sokáig kenyerezgetünk,eszegetünk.Nagyon jól esik ülni mert biza nem gyengén sajognak a talpaim. 15:47kor aztán bõ félóra múlva útnak eredünk. Kifelé már jobban nyílik az ajtó vagy én kaptam erõre:) A városból visszafelé találkozunk még S.D.vel, majd Balázs a parthoz érve menne tovább balra vissza a gátra én megnézem mi van kiírva az oszlopra: Szeged és nyíl egyenesen. Térkép szerint is át kell menni a hídon úgyhogy nincs mese:) Elég durva lett volna ha arra megy tovább és a határnál kapcsol hogy vmi nem smakkol:)
A kamionok csak úgy rajzanak a hídon.. A Makó táblánál Balázs csinál egy képet, mondom a következõ már a Jeruzsálem feliratnál lesz:) A fõúton átrohanunk kihasználva pár pillanat autószünetet majd végre ismét a gáton lehetünk, már kezdett hiányozni. Mert a gát szép és jó és kezdtem megszeretni a vízpart, jól járható földút kombinációt. Ha néha lenne vmi bucka útközben elmászkálnék napokig mellette:) Majdnem másfél óráig még világosban - szürkületben mehetünk. Egy helyen nyúl szalad át elõttünk a séta során elõször és utoljára látott vadként. Na jó, leszámítva egy döglött rókát a töltés oldalában. Besötétedik és úgy fél órája kerülgetünk egy falut, vagyis annak tûnõ fényeket. A térdem is fájni kezd a változatosság kedvéért ami jó már kezdtem unni, hogy csak a lábfejeim fájnak. Fõ a változatosság. Majd pár számot meghallgatok, nem szoktam zenézni de most jólesik. Balázs ismeri amit éneklek de inkább nem kínzom õt még a végén befordul a Marosba:) Gyorsan meg is unom a zenézgetést és néhány kanyar közben azon gondolkodunk h a távolban az melyik falu fénye lehet,a mozgó pont a távolban miért mozog és egyéb agyszédítõ filozófia után egy távoli templomtornyot leelõzünk és magunk mögött tudva még mindig sehol semmi. Várom, hogy forduljunk egy nagyot szinte derékszögben balra mert a térképbõl annyirõl rémlik h az már közel lesz a ponthoz. Ez meg is történik, nyújtogatom a nyakam hol a ház, semmi még egy kanyar. Közben egyre inkább fáj a lábam és úgy olyan jó lenne beleordibálni a sötétbe h hol a ...os ...ba van az a ... ház? De kúlturálom magam, majd egy nagyon gátõrházhoz érve látjuk h klárafalvi. Elõveszem a térképet és megállapítom még marha messze vagyunk. Szomjas vagyok, de azért se állok meg inni, mindegy mi van csak érjünk oda elven. Rámondom egy fényes pontra, hogy az lesz a ház, amit el is hisz utitársam mert be szokott jönni a tippem szerinte:) De még egy kis felfelé majd még kanyarodás és mintha távoldnánk tõle. Mikor már azt hisszük, hogy kész lebontották azóta a házat, vagy ellopták vagy rég túlmentünk rajta. De odaérünk, lekúszok a gáton. Az ajtón belépve további sok ajtó van és a földre terített sáros kartonok. Benyitok a szembelévõ ajtón ahol két hölgy kanasztázik (mint hallottam szokás szerint).Nagyon- nagyon jó leülni az ágyra és teát inni. 19:00kor értünk ide, és fél nyolc körül álltunk tovább addig még pár szaloncukrot elpusztítok elbeszélgetünk az õrökkel, akiktõl megtudjuk többek közt, hogy 46an indultak a 90en, Makóról csak 32 ment tovább és mi az elejébe számítunk mert huszonvalahány embernek jönnie kell még. Vki akkor ér a házhoz mikor mi indulni készülünk.A gátra visszafelé nem csapkodja a menetszél az arcom mikor olyan kettõvel feltotyogok:) Szidom magam amiért ilyen puhány vagyok, hogy laza egyenes út így kikészít. Nem sokkal késõbb szinte hallom ahogy a lábujjaimnál hullámzik egy vízhólyag. Próbálgatom miként lépjek de esélytelennek tûnik nem nyikkanva talajt fogni, úgyhogy szólok Balázsnak menjen csak nyugodtan, én pedig megnézem miféle áradás van a cipõmben. Leülök a gát szélén, leveszem a zoknit mindkét lábamról és úgy kb. az egész talpam - sarkam egybefüggõen hólyagos. Na gyönyörû.. nincs nálam semmi éles tárgy kénytelen vagyok körömmel szétszakítani más ötlet híján. Utolér aki mögöttünk ért a deszki gátõrházhoz, kérdezi, hogy minden okés? Persze. Nekilódulnék de erõsen mínuszos tempóban haladok, közben egyre távolabbról látom a srácok lámpáinak fényét. Néha a sírás kerülget , néha az hogy mennyire szánalmas dolog így húzni a belem sima ügyként letudható sétán. Ideges leszek amiért így bénázok, néha rálépek vmi nyomra s mondom a keréknyomnak h kötözködsz?:) Majd nem tok már sehogy sem úgy lépni hogy ne kígyónak álcázva magam sziszegjek, aztán nézem a fényeket amik nem akarnak közelebb jönni, majd kiejtem a kezembõl a lámpát,hajolnék,szédülök,letenyerelek, s úgy érzem most itt le kéne kicsit feküdni és egy rohadt centit se menni sehova csak aludni egy jót. Reggelig úgyis rengeteg idõ van célba érni. A hasrafekszek aludniban az akadályoz meg, hogy fázik a tenyerem és nem bírom behajlítani a térdem.Tehát marad a stabil gyöknullás tempó, közben azzal szórakoztatom magam amivel délután is mikor nem volt más: három lépésre levegõt be, négyre kifújni. Ebbe jobban belezavarodok mint Ádám az anyák napjába, nehéz összehozni a kettõt:) De egy idõ után sikerül és azt veszem észre, hogy már egy ideje aszfalt van majd vége, s azt, hogy nem is fáj annyira, tulajdonképpen egész jó. Eszembe jut pár vicc és azon vigyorgokgok egyet:) Majd meglátok egy utcatáblát: Felsõ valamilyen sor. Húha, ez már Szeged. Akkor helyben vagyok. De jó lenne elrohanni a hídig! Ami hol is van? Mert nem látok semmiféle hidat. Három feltûnõen vidám fiatal jön szembe velem, az üvegek mennyiségébõl és a mosolyuk szélességébõl ítélve õk nem 80 valahány km óta ballagnak a gáton..:) Fura autó zakkanások és hirtelen ott terem elõttem a híd. Átslattyogok, aztán pár utca és már az ATIKÖVIZIG ajtaját nyitom 21:40kor.Ami 5,77 átlag több mint egy órás pontokon pihizéssel. Leves és majdnem 11ig beszélgetés a szervezõkkel, aztán fél óra forró zuhany. Aludni nem bírok mert nem tudom, hogy feküdjek úgy hogy jó legyen:) Nagyon sokára hangok lentrõl vkik beértek, majd folyosón ajtócsapkodások, aztán rövid alvás után ébresztõ. Lent sehol senki, kulcsot otthagyjuk. A kapuk zárva ezért még az oldalsó betonkerítésen átvetem magam, köszönjük a lehetõséget, élmény volt!..A városban magunkon röhögés nagy poroszkálás közepette, hogy talán most nem lesz meg a hatos átlagunk:)
Következtetést levonva:nagyon tanulságos volt ez a túra, megtanított tisztelni az Alföldet ezentúl nem nézem le a nullaszintes síksági sétákat. Meg azt is, hogy ez a nagyon lapos hosszabb táv engem jobban kikészített fizikailag mint bármi más eddig. A monotonitást én nem vettem észre, ha nem mondják h unalmas és egyhangú eszembe se jutott volna ez a szó. Mert igenis változatos volt, csak meg kellett látni a változást. Nem mondom, hogy soha többet..:) |
