Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44
Sokat gondolkoztam a túrát megelõzõ napokban, hogy menjek-e, vagy sem. De a mérleg egyértelmûen a menni felé billent el, még annak ellenére is, hogy nem mondtak hú de jó idõt. Ezt a túrát több ok miatt sem szabad kihagyni. Akár a névadóját is említhetnénk, akár a Börzsönyt, vagy a 4 évszak a Börzsönyben túrasorozatot.
Így vasárnap reggel, inkább még hajnalban, keltem, irányba vettem a Nyugatit és Rushboy társaságában kivonatoztunk egészen a rajtig. Olvastam, hogy változott a tavalyihoz a helyszíne, de ez nekünk mit sem számított, mert elindultunk arrafelé. Szerencsére ránk szóltak hátulról még idõben, hogy arra nem lesz jó. Nevezés most gördülékenyen megy, nincs olyan nagy sor, ami talán annak tudható be, hogy az idõjárás miatt többen otthon maradtak. Kenyeres Oszival még pár szót váltok a rajtnál, majd 8:00-kor nekivágunk a távnak Brigivel és Marosi Attilával kiegészülve. Lényegében végig, kisebb-nagyobb szétszakadásoktól eltekintve együtt tettük meg a távot. Az elején kicsit tartottam a tereptõl, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mire lehet számítani a hó, esõ, olvadás és meleg kombinációjából. Hát… nem volt leányálom sok helyen az út, ráadásul a cipõmet sem impregnáltam be, így kb. 10-15km után már csónakázni lehetett volna bennük.
Szóval Borbély-hegyre megtoltuk fölfelé. Kilátás sajnos idén sem volt az igazi 8:20 környékén, de lényegesen jobb volt, mint tavaly. Magyarkút felé pár futó leelõz, tocsogunk rendesen a latyakos, vizes, hó kásás úton. Itt még próbálom kerülgetni a vizes részeket, de egyenes arányban csökkent e szándékom a cipõm beázásának elõrehaladtával. Aszfaltos útszakaszoknak soha nem örültem még ennyire, mint ezen a túrán. A magyarkúti vasúti megálló felé is aszfalton közelítünk, majd egy éles jobbos visszafordítóval indulás Irma-forrás irányába. Közben megkapjuk második pecsétünket, és mellé egy kis rágcsálni valót is. Nagy-Kõ-hegyet vesszük irányba, ami még azért kicsit odébb lesz. Addig szépen felmászunk az OKT-n a gerincre, és ezután lényegében szintben haladva, kisebb feltörésekkel tarkítva jutunk el a harmadik pontig. Kilátás itt nem igen van, így robogunk tovább lefelé Nógrád irányába. Az utakon sokszor olyan vízfolyások vannak, amik kisebb patakokkal is vetekszenek. Átkelünk a vasúton, majd egy kis kaptató után feltûnnek Nógrád házai. Hamarosan bent vagyunk a településen, ahol újabb pecsét vár. Aszfaltos szakasz ismét nagyon jól esik, legalább a víznek egy ideig nincs utánpótlása. Majd jön számomra az egyik legkedvesebb emelkedõnek egy szakasza a Z elágazásig. Jó pár ismerõssel összefutunk ezen a részen, majd a K elhagy minket, és a Z-n haladunk tovább. Ez a szakasz valami eszméletlenül rossz volt. Úszni lehet, hogy sokkal könnyebb lett volna sokszor. Szerencsére ez sem tart örökké, és idõvel füstszagot hoz a szél. Már csak a gulyásra gondolok, és a melegre. Fatornyos Fogadó látóhatáron belül, leszaladunk és bent eltöltünk jó 30 percet. A gulyás nagyon finom volt, legalább picit átmelegedett az ember. Királyrét „központja” felé vesszük az irányt majd a Z jelzésen elhagyjuk a házakat. Mint megtudtuk a Darabos-hegy kimarat idén a távból, így én kicsit sajnálkozva vártam a következõ pontot. Most már annyira mindegy lett volna oda felmenni, hiszen lában szétázva, rosszabb már úgysem lehet. De ha a rendezõk így döntöttek, akkor ezt kell szeretni. A réten újabb pecsét, majd robogunk Kisinóc felé. Meglepõen hamar eljött, aztán újabb öröm az aszfaltos szakasznak, és a közelgõ sörömnek. Bent a ponton kb. pont annyit idõzünk, amennyi idõ alatt egy sört le lehet gurítani. Kilépve a Fekete-hegy mutatja magát kicsit rémisztõen, de teljesen a csúcsáig nem kell felmászni. Átszeljük egy kaptatós emelkedõ után a Tar Péter-hegy és a Fekete-hegy „hágóját” és kocogásra váltunk lefelé. Elsõ és egyetlen esésemet is sikerül ezen a szakaszon összehozni, de a túra végül is így lesz kerek. Pár perc és kint vagyunk az erdõbõl, majd újabb örömteli perceket nyújt az aszfalt. Közben az esõ is elkezd esni. De már ez sem zavar, hiszen Rushboy-jal már tudjuk rég, hogy itt ismét sörözni fogunk. A kocsmában újabb pecsét és egy újabb sör. Ami szintén gyorsüzemben gurul le, és máris kint vagyunk újra. A Társa-mezõ átszelése vár ránk, és persze itt kezd el esni talán a legjobban az esõ. A mezõn valami borzasztó a terep. Az úton szinte lehetetlen haladni, így kb. végig valahol mellette megyünk és közben gyönyörködünk Magyarország legújabb tavaiban. Majdnem olyan, mint Finnországban a jég vájta „tótenger”. Szerencsére idõvel az esõ is eláll, és az erdõ is közeledik. Egyre sûrûbben jelentkezõ táblák tudatják velünk, hogy nincs már messze a Csattogó. Így is lett, és az utolsó elõtti pecsét birtokában robogunk lefelé. Az út itt is elsõ osztályú – negatív értelemben -, de ez már mit sem zavar, megyek a közepén. Így legalább nem kell kerülgetnem semmit. Elõttem egy lány vágódik egy szépet, de szerencsére semmi baja. Kis idõ elteltével már normálisabb úton haladunk a P jelzésen, majd még Verõcén egy kitérõt teszünk rajta, hogy elmenjünk Wass Albert mellszobra elõtt. Itt találkozunk Vagdalthússal és Toplák Józsival. Majd a célban kopogtatunk, ahol majdnem kihagyjuk az utolsó pecsétet :) Szerencsére ránk szólnak, és így a kispistázás kizárva. Gyönyörû kitûzõ és oklevél jár a teljesítõknek. Továbbá csoki, virsli, sör, pálinka is van a célban.
Nehéz röviden errõl a túráról valamilyen zárót mondani. A túra szellemisége, rendezése, támogatása és még sorolhatnám mind példaértékû. A rendezõi gárda ismét nagyot alakított, szolgáltatás kimagasló. A Börzsöny szintén csodálatos, bár most kicsit mogorva arcát mutatta meg nekünk. Az útviszonyok sokszor brutálisak voltak, de így utólag ennek is már csak örülök. Legalább szenvedtünk egy jót, és így a teljesítés még örömtelibb. Köszönöm a lehetõséget, jövõre újra Verõcén! Akkor méteres havat szeretnék :)
Mért adatok (GPSmap 60CSx és SRTM_HUN):
-táv: 42,473km
-szint: 1168m
|
