Wass Albert emléktúra, 44km
Jucival ketten indultunk Verõcére, oda is értünk 1/2 7 körül. Nem kis keveredés, parkoló kutatás, majd nem akármilyen parkolási szerencsétlenkedés által sikerül megalapozni az induló jó hangulatot - ahogy körbenéztem, néhány túratárs hangulatára is jó hatással volt a mutatványunk. Széles vigyorral a képünkön mentünk nevezni, még jó, hogy tudunk saját magunkon is nevetni. Beosztjuk az itinert: Jucié a szöveges rész, én a térkép alapján nézem, merre vigyen a lábunk. Nagyon igényes és praktikus, ráadásul színes, már elõre fáj a szívem, milyen állapotba kerül majd a túra végére a kezeim között. A szervezõk még ránk bíznak egy bélyegzõpárnát, amit az elsõ pontõrnek kell továbbítanunk. Minden a helyére kerül, usgyi, indulunk.
Régen találkoztunk az ünnepek miatt, így a Borbély-hegyi EP-ig be nem áll a szánk, ahol leadjuk a bélyegzõpárnát, Juci még felhívja a figyelmem a kilátásra. Futunk tovább lefelé, majd Magyarkúton egy fán hosszasan szemlélünk egy virgonc kis mókust, aki hagyja magát meglesni. A más túrákról ismerõs fogadó elõtt már ellátmányt is kapunk a pecsét és a kedves szavak mellé. A betonon nincs nagy gondunk, és a korábban leesett hó még tûrhetõ állapotban van az erdõs részeken is, bár Juci cipõje nem vízálló. Nagy-kõ hegy a következõ EP, amit a kék jelzést követve érünk el. Nekem ismerõs az út a BEAC-ról, bár akkor azért jobbak voltak a körülmények. Nógrád környékén már befalok egy energiaszeletet, Juci egyfolytában iszik. Több szögbõl megcsodáljuk a várat, amihez most sem visz fel az út. Nem tudom pontosan belõni hol esik Juci elõször egy nagyot, de szerencsére hóra huppan és jót kacagunk rajta. Egyre jobban látszik a hóolvadás eredménye, a patakok mindenütt megáradtak, az út a lábunk alatt is egyre latyakosabb, ingatag, csúszkálunk rendesen és támad minket a víz. Viccesen fogjuk fel, ez van. Mire a Fatornyosba érünk, elsõ utunk a bejárattal szembeni kandallóhoz vezet, utána megyünk csak Vagdalthúshoz a pecsétért. Juci cipõje már vizes, de az én GTX cipõm sem bírja az állandó támadást, és a bokáig merülés során beáramló nedvesség ellen sincs kiképezve. Míg én kitérõt teszek, Juci megkapja az infót, hogy Darabos-hegy kimarad az útvonalból. Személy szerint furi érzés ilyen csatakos állapotban, lucskos cipõvel végigszambázni a tiszta fogadóban, de a meleg ellátmányt nem akarjuk kihagyni, most nem a jó idõre hajtunk. Az étteremben kedvesek és gyorsan megkapjuk az étket. Bónunkat beváltva kellemes melegben fogyasztjuk a levest, de már alatta megcsapja az orrom a forralt bor illata, amit szépen fel is hajtunk. Egyre több túrázó jön, mi lassan szedelõzködünk, de nehéz kilépni újra a hidegbe. Kicsit sétálgatunk, majd biztos a bor teszi, bizonytalankodunk az útat illetõen. Két túrázó ad segítséget, caplatunk felfelé Királyrét felé. Juci idõközben esik még egyet, sõt, a kis telhetetlen még hajt a harmadikra is.:-)
Mivel a Darabos-hegy kimarad, megyünk tovább a zöldön, bár ehhez is kellett a pontõr útbaigazítása. Egyik szakaszon Juci megy elõttem, gurulunk lefelé. Jucinak hirtelen szembetûnik, hogy nincs elõtte lábnyom a pár centis hóban, ami eddig irányadó jel volt. De elõbb láttuk a szalagot, hangokat hallunk a hátunk mögött, még egy kicsit tovább futunk, aztán inkább visszamegyünk, mert a korábban hallott hangok is elfordultak más irányba. Nem sokat buktunk, de mint kiderült, a szalagot letépték, és annyira figyeltünk a lábunk elé, hogy a zöld jelzést is benéztük. Juci visszarakja a szalagot egy jól látható helyre, hogy utánunk már könnyebb legyen a többiek dolga. Itt már érzem, hogy cuppog a lábam a vízben, lefagytak a lábujjaim, Juci is hasonló, talán még rosszabb élményeket él meg.
A Kisinóci réten némi bizonytalankodás ismét, egy túrázó másfelé menne, mint mi, végül is kiegyezik velünk és megyünk tovább a kéken, itt az aszfalt újból lehetõséget ad a futásra. Kóspallagon majdnem elmegyünk a sörözõ mellett, de nekem rémlik a korábbi túráról. A kék kereszten megyünk tovább a Fekete hegy felé, ami elég hosszas emelkedõt jelent, nem is csicsergünk, csak lihegünk. A lábam hol jobbra, hol balra csúszik, ráadásul a víz "hátra csúszott" a cipõmben, most már az egész talpam vacog. Utolér egy férfi, aki Jucinak ismerõs korábbi túrákról, beszélgetésbe elegyedünk és közösen haladunk tovább a szokolyai pontig. Onnan is együtt indulunk tovább, aztán idõvel lehagy minket. Látványban nem annyira gazdag terep következik, pusztaság, villanypásztor, egyébként futható terep lenne, most tisztes méretû tócsák állják utunkat. Ráadásul az esõ is rákezdett. Nekem már nem számít, egy ideje nem nézem, hova lépek, tök mindegy, nincs jó megoldás. Eszembe jut, mennyire élveznék ezt a gyerekek, én is imádtam beleugrani a tócsákba hajdanán. Hirtelen ötlettõl vezérelve jó nagyot ugrálok egy tisztes víztömegben párszor. Na, ez jól esett, viszont most már térdig vizes lettem...:-)
Csattogó felé táblák segítik a tájékozódást, mire felérünk, már vágyaink netovábbja a száraz zokni és cipõ. A futást már egy ideje hanyagoltuk, bár Juci felajánlotta, hogy nyugodtan menjek elõre, de nem akartam otthagyni és a viszonyok sem voltak igazán futást segítõek. A pontõr szerint kevesebb mint 2 km van elõttünk, azt már gyorsan ledaráljuk. Aha, távolságban nem sok. Lefelé viszont bokáig érõ sáros avarban csúszunk, Juci le is fényképezi nekem, nem akármilyen élmény és tapasztalás. Soha nem jártam még ekkora trutyiban. Megváltás beérni a célba, bár fáradtságot nem érzek, iszonyatosan fázik a lábam a cipõben. Megkapjuk az oklevelet, szép kitûzõt, csokit, és máris sorban állunk a virsliért. Én egy kis pálinkára éhezem, ahogy említem, egy szervezõ meghallja, és már tölt is. Isteni! Faljuk a virslit, teázunk és beszélgetésbe elegyedünk az egyik szervezõvel. A végén még egy kis repeta a virslibõl és a páleszbõl, ez utóbbi jól melegít. Gyors öltözés a kocsiban, és tényleg, csavarom a zoknimból a vizet, a cipõm darabonként kb 2 kilós a felszívott víztõl. Vacogunk még egy jó ideig, de egyetértünk abban, hogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk erre a túrára.
Hihetetlen, hogy a szervezõk milyen ellátást nyújtottak az 1000.-Ft-ért, igazi csodatevõk. Mindenki kedves és segítõkész volt a pontokon és az útvonallal sem volt gond. Csak jót tudok mondani a túráról, és minden elismerésem azoknak, akik végigcsinálták.Külön köszönet Jucinak a fuvarért és a jó társaságért! |
