Kezdetnek rossz irányban szálltam fel a villamosra, pedig megrögzött BKV-használó vagyok, ismerõs is a környéken. No comment.
A villamosról leszállva hömpölyög az emberáradat, és bent is elég sokan vannak már. A sokaság ellenére meglepõen gyorsan sikerül nevezni, elsõ blikkre is látszik, hogy a rendezõk jól felkészültek és rutinosak. A kapott ellátás váratlanul ér, hasznos, de nem hoztam most hátizsákot. Gyors döntés: a nedût legurítom, a süti megy a kabátom zsebébe.
Tekintve, hogy "csak" 20km, eldöntöttem, hogy nem kímélem magam, még az emelkedõkön is futni fogok. Lendületesen bele is kezdek, de már az aluljáró túloldalán keresztbe csúszik a lábam futás közben és zakózom egy nagyot, sikerül a csípõmre érkezni, teljesen elterülök a földön egy kis hempergés után. Hurrá! Az elõttem haladó kis csapatból ketten felsegítenek, érdeklõdnek, nem ütöttem-e meg magam. Igazából sokkolt a látvány, hogy más szögbõl látom a világot, nem szoktam esni, ráadásul nem vagyok nagyon kipárnázva, kicsit sajog itt meg ott. Az önbecsülésemrõl nem is beszélek.
Megköszönve a figyelmet zakatolok tovább az ismerõs úton, hamar eljön az elsõ EP. Az Apáthy szikla elõtt figyelmetlenségbõl lekeveredek a zöldrõl, ezen már nem akadok fenn, mire visszaérek, korábban lehagyott futókat látok magam elõtt, késõbb még gyakran összeakadunk. A szalagozás sokat segít, igazán csak EP után nézem meg, merre tovább a következõ pontig. A futás kimondottan jól megy, az emelkedõk nagy részén is biztosan araszolok felfelé, alig gyalogolok. A Szépjuhászné elõtt megint majdnem letérek az útról, bravo, ez egy ilyen nap. Idõben szólnak, így szinte ütemvesztés nélkül gurulok a Nagy-Hárs-hegyre.
A Nagy-rét elõtt egy másik futósrác is követett sajnos, persze, hogy rossz felé süvítettem, de egy harmadik jó nagyot kiáltott utánunk, így csak kicsit kavarodtunk le a helyes útról. A Nagy-rétnél köszönet a helyreigazító futónak, megint pecsét, szaloncukor tankolás, aztán tova el. Már alig van hátra, gyorsan beérünk. Gyors pecsételés, oklevél átvétel, rövid diskurzus kedves ismerõssel, aki invitál még egy körre, de nincs kajám, vizem, eltökéltségem, ellenben egy tenyérnyi bedagadt sebes terület a csípõmön, éhség és szomjúság nagy mennyiségben.
Szervezés, útvonalvezetés terén semmi hiba, egyedül mintha nekem sikerült volna a legrosszabbat kihoznom magamból. 2:22 lett a vége, jövõre még jobb lesz! |
