Az Alföld SZÉP (Petõfi70)
Nem véletlenül nagybetûvel.
Szombaton a Petõfi70-en volt szerencsém tesztelni. A választás azért esett erre a túrára, mert az április végi 12 órás futóverseny elõtti utolsó igazán hosszú futásnak teljesen megfelelõ sík, egyszerû terepnek ígérkezett. Az is volt.
Másik szempont volt, hogy ez volt az MSTSZ terepfutóbajnokságának elsõ futama. Gondoltuk megnézzük kik is indulnak a bajnokságban. Nem találkoztunk meglepetésemberrel, azok neveztek, akikre számítani lehetett.
Emellett külön terepfutóversenyként is meghirdetésre került rendezvény (a Spuri futómagazinban megjelent a versenynaptárban) 7 órai tömegrajttal. Egy kis logisztikai csúszás miatt csak 7:04-re értünk a célhoz, de nem maradtunk le semmirõl, nem volt 7 órás tömegrajt, mert a bajnokságban indulókon kívül nem volt már résztvevevõ. Vagyis voltunk mi négyen, de mi késtünk :-)
Összeszedelõzködtünk, 7:20-kor elindultunk, majd 71,2 km lefutása után , 6 óra 51 perccel késõbb beértünk a célba.
Közben megállapíthattam, hogy az Alföldnek vannak bizony nagyon szép pontjai, ezt a túrát sikerült nagyrészt ilyen terepen végigvinni.
Az elején kicsit megrémültem, látva az itiner gyenge minõségû fénymásolt térképvázlatát, de semmi gond nem volt. Sõt, a részletes útleírás (2 oldalban tökéletesen sikerült összefoglalni) alapján úgy végig lehetett futni a túrát, hogy a térképvázlatra rá sem kellett nézni. Ahol nem volt jelzés, tökéletesen szalagozott utak, keresztezõdések vártak. A résztávok kimérése nem volt teljesen pontos, de nem voltak nagy eltérések.
Az ellenõrzõpontokon mindenhol kedves segítõkész emberek, jó ellátás, víz, csoki, gyümölcs, zsíroskenyér, tea.
A pontok általában a semmi közepén voltak elhelyezve, mégis mindenhol szívesen adtak vizet, ami csak mûanyag flakonokban volt náluk, mindenhol azt mondtak, hogy ha elfogy, majd bemennek a faluba vízért.
Külön említésre méltó a 61 km-es ellenõrzõpont. Ezen a ponton kb. 2 percen belül 6 futó ért a ponthoz, az utolsó kettõnek (én voltam az egyik), már nem jutott víz, de a pontõr mondta, hogy már elszaladt a társa vízért, várjam meg. A lábaim itt már nem örültek volna egy megállásnak, így továbbindultam, de kb. 10 perc után rájöttem,hogy kevés lesz a vizem, ha nem találkozok valamelyik tanyán emberrel, aki adna. Nem sokkal ezután megállt mellettem egy autó, a pontõr jött utánam kb. 3 km-t és hozott vizet. Nem vagyok egy elérzékenyülõs típus, de majdnem elsírtam magam a meghatottságtól.
Ehhez hasonló rendezõi hozzáállással még soha nem találkoztam. A srác még a célban is odajött hozzánk és elnézést kért, amiért nem volt víz a ponton. Nem akartam elhinni, még õ kér elnézést, pedig én tartoztam neki köszönettel.
A célban aztán korlátlan mennyiségû tea, kedves rendezõk, minden a helyén.
Ez volt életem 90. teljesítménytúrája, és azt hiszem az eddigi legjobb rendezéssel találkoztam
Mindezek mellé még sikerült a legjobb idõt futni a túrán. |
