Már pénteken este letáboroztunk a Tanúhegyek közelében, hogy kora reggel tudjunk startolni a túrán. Maci és jómagam mellé Vajdaúr és Tamás is befutott, s ébredés, némi reggeli után elautókáztunk Kisapátiba. Letettük a járgányomat a temetõnél, aztán továbbmentünk Vajdaúr gépével Badacsonytomajba.
A rajnál sok ismerõssel futottunk össze, pl. Maku Lacival, (fotó mellékelve) és Pucúttnyulas Ferikével is. Gyorsan neveztünk, fotózkodtunk, aztán a srácoknak már csak se híre se hamva.
Mivel õk hosszútávra mentek futogatva, én meg rövidre, nem kapkodtam el az elejét. Úgyis hegynek felfele mentünk, mindjárt a Badacsony hátsó lábánál. Csináltam fotókat, és komótosan mentem a hegytetõre. Az elsõ ellenõrzési pontnál Tarnai Máté várt Kimmel Petivel, és ragasztás (matrica) után mentem is tovább. Elég sokan voltak körülöttem, de a táv növekedésével a tömeg szétoszlott.
A hegytetõn kocogtam picit, behozván az elfotózott idõt, majdnem túlszaladtam a feltételes ponton lévõ matricázásnál. Ekkor még nem esett az esõ. De ami késik, mint tudjuk egyszer ideér, a Bujdosó lépcsõknél már megfontoltam, és felvettem a sapkámat. A dzsekimet nem, mert azt nem vittem.
Abból a megfontolásból hogy nem vagyok cukorból, és úgyis el fogok ázni, ez végül is megtörtént, de nem zavart az esõ. És eláztam. :-)
A lépcsõn lefele óvatosan haladtam, fájt a térdem a múltheti eséstõl, és csúszott is. Miután leértem, szalagozás segítette az általam már ismert útvonalat, hiszen tavaly már teljesítettem a hosszú távot.
Ekkor már beállt az égbolt általános szürkére, ami számomra azt jelentette, hogy jó sokáig esni fog az esõ. Áthaladtunk a síneken és a fõúton, és aszfalton közelítettünk Szigliget felé. Szóba elegyedtem egy szintén Fehérvári túrázóval, (kicsi a világ) és egy darabig együtt haladtunk. Aztán majdnem kihagytam a feltételes pontot, ami az Avasi romtemplomnál volt. Ragasztás, és tovább fölfele a vár irányába. Itt valahogy eltûntek mellõlem az emberek, egyedül mentem az esõben.
A várba érve, egészen a csúcsig kellett fölmászni a pontra, Maku Laci bejegyzett, és kaptam matricát meg nápolyit is. Lefele összefutottam Tincával és Bettivel, majd leérve a várból a bicikliúton elkezdtem kocogni. Csak hogy elõbb fogyjon a táv ilyen esõben. Amúgy is végigtekertem már esõben bringával (Ultrabalaton) ezt a részt, most kipróbáltam bringa nélkül esõben. Egészen a Szent György hegy lábáig kocogtam, aztán fölfele már gyalog tempóra kellett váltani.
Beértem egy szegedi fiatalembert, vele egy darabig együtt tapostuk a sarat fölfele. A Szent György hegy tetején sátoroztak a pontõrök, de nem tudom kik voltak, csak a kezüket dugták ki a papirért. :-)
A hegyrõl lefele már nagyon csúszott, csupa sár volt minden, de tudtam hogy közel a vég. :-)
Elhagytam a bazaltorgonákat, és leértem a kulcsosházba, ahol szakállas ismerõs fogadott, és megdícsért hogy elsõk között értem be.
Oklevél, kitûzõ, egy zsíros kenyér, aztán le Kisapátiba, ami még 1,5 km volt kb. Vagy 2. Közben Csillával is összefutottam, õ felfele baktatott a külön kiírást csinálta ami az 5 kápolnáról szólt. Ezt mi Macival nyáron már teljesítettük, így a lefele útvonal is ismerõs volt. (Itt megjegyzem, a túrabázisról tölthetõ le, ajánlom mindenkinek szép és kellemes túra. Fõlegy nyáron)
Miután leértem a kocsihoz, gyorsan kicseréltem a vizes cipõmet és zoknimat, nyugtáztam, hogy szar..á áztam, és irány a szállás. Maci telefonja már a forró fürdõbe induláskor ért. A telefonálás a következõképpen zajlott:
Maci: Szia, hol vagy? Erzsi: a házban. Maci: jó, akkor kérdezd meg van -e feltételes pont a Csobáncnál mert nem találjuk. Erzsi: jó, kitõl? Maci: hát a házban valakitõl. Erzsi: Ja, én nem a Kulcsosházban vagyok, hanem a szálláson. Maci: Ejha, ja, már beértél? Akkor majd én telefonálok. Szia.
Erzsi: nagy vigyor, és ugrás a forró vízbe. :-)
Aztán összekaptam magam, bevásároltam a Tescoba, és fotózgattam, majd csináltam egy feltételes pontot a fiúknak B.Tomaj elõtt a hegyoldalban. Kis csoki, kóla, meglepetés. Már messzirõl hallottam hogy érkeznek, Vajdaúr hangja odahallatszott a Gulács aljából.
Örömködtünk, fotózkodtunk, bekaptak egy kis csokit, és én mentem a célba kocsival, õk meg gyalog tovább. Hamarosan találkoztunk, és a történetnek ezzel vége is.
Hát így.
A rendezésrõl: hibátlan, az esõrõl nem tehetnek. Sõt. Én nem bírtam volna esõben sátorban egész napot a hegytetõn például. A matricák nálam még nem voltak szétázva. Szalagozás jó volt, nekem nem is kellett. Ellátás: elég. Kitûzõ, mint a tavalyi, csak a szám más és picit sötétebb. Itiner, biztos jó, nem nagyon néztem. A táj gyönyörû, bár a panorámát sehol sem találtam. Eltûnt a ködben és párában.
|
