Túrabeszámolók


Írottkő

dnvzoliTúra éve: 20092009.10.21 17:26:12
Írottkõ 50 2.0
2009.10.17.

Egész évben erre a napra vártam.Lejátszani a visszavágót azzal a túrával,ami kis híján kicsinált:-)
Persze,meg is érdemli a hülyegyerek,aki élete lényegében második teljesítménytúrájának ezt a menetet választja:-)
Na meg nem mellékesen imádom a Kõszegi-hegységet és ez az ötvenes verzió tulajdonképpen magában foglalja a hegységbõl mindazt ami megmaradt nekünk az országhatáron belül.Így nem is volt kérdés:másodjára is belevágok!

Nafe beszámolója mindere kitér,így az útról annyira részletesen én már nem is írnék mivel én volnék az említett Zoli.

A túra elõtt majdnem minden úgy alakult mint tavaly.Megpróbáltam éjjel aludni.Most sem sikerült igazán:-)Járt az agyam egész éjjel;hogy lesz,mint lesz,összesen sztem ha másfél órát töltöttem álomban.Aztán 3-kor kelés 4-kor indulás.

Nagy könnyebbséget jelentett azonban,hogy tudtam mi vár rám az elsõ 4 km-en,így megelõzve a tavalyi Óház-tetõs ájulásközeli állapotot megálltam út közben egy benzínkúton,és a túra indítása elõtt egy órával benyomattam két lekváros kenyeret,ittam,majd a folyó ügyeket is elintéztem.Ezzel a jelentéktelennek tûnõ megállóval lényegében megalapoztam a sikeres teljesítést.Nyoma sem volt felfelé a zöldön a tavalyi nehézségeknek,egyenletes tempóban kb. 50 perc alatt fent voltunk a tetõn.Az Y-nál most már a jó ágat választottuk,így a kijelölt zöldön haladtunk.Az elágazásban egyébként tájékoztató feliratok is segítettek annak aki nem volt biztos a dolgában,és észrevette õket a KRESZ-tábla oszlopára rásimulva.A tábla-szerû felirat lenne az igazi,az oszlopra rácsavartat nehéz észlelni.

Velembe szinte végig ereszkedés van,a jelzések kiválóan követhetõk.Zsíroskenyér-tea után irány az Írott-kõ,Bozsok és a Kalapos-kõ érintésével.A Kalapos-kõ elõtti monoton,meredek kaptató is megy egyhuzamban.Igaz István(Gyenesdiásról)1 méteren kettõt ver rám mikor beindul,de õ máshogy van összerakva,10 óra alatt le is nyomta a túrát.

Tavaly a Kalapos-kõ utáni rész nagyon színpompás volt,idén valahogy nem akar sárgulni a természet,a zöld még az úr így is szép,de közel sem annyira látványos.

A csúcsra fél órával a tavalyi idõ elõtt érkeztünk,ami lényegében egy negyed órás javulás ha hozzávesszük az akkori Kõszegen belüli kevergést valamint hogy a zöld másik ága az Óházra szerintem hosszabb.Örömmel konstatáltam viszont hogy nagyon jól ment a csúcshódítás,valamint,hogy e távoli vidéken is botlik ismerõsökbe az ember,összefutottam Gergõvel majd Judittal a tavalyi csapatból.Sajnos nagyobb beszélgetésre nem futotta at idõbõl.
Aztán a csúcson magammal való rövid tanácskozás után deréktól felfelé teljes ruhacserét vezényelek,az izzadás és a párás idõ miatt lényegében totál víz rajtam minden.Végre egy túra(a Tanúhegyek nyomában mellett)amin nem cipelem végig a komplett csereöltözetet feleslegesen:-)

Pár perc pihenõ után lezúztunk megint Velembe egy víz által helyenként eléggé szétmosott úton(Hosszú-völgy),benyomtuk a reggeli második felvonását és nekivágtunk a rosszemlékû kék romjelzésnek.A várt küzdelem itt is elmaradt.Nyugodt tempóban a botokat maximálisan kihasználva jutottunk fel a Szent Vid kápolnához.Még a lépcsõsor sem volt olyan vészes.

Érdekes,hogy a túrabeszámolókat olvasva az derül ki,hogy mindenki az Írott-kõ elõtti több kilométeres emelkedéstõl,valamint a Hét-forrás utáni amúgy tényleg brutál kapaszkodástól tart jobbára.
Pedig itt van ez a Velemtõl a Tábor-hegyig tartó 9 km ahol összeszedünk több mint 800(!)méter szintet,néhol elég durva meredekségekkel,némi könnyebbséget csak a Hörmann-forrás-Stájerházak szakasz jelent.A Stájerházak után is van még egy viszonylag nyugodt kb 1 km-es rész,ami egy térdszaggatóan meredek szintvesztéssel zárul,aztán azonban gyorsan irány a Tábor-hegy...

Egyenletes tempóban azért a Tábor-hegy sem volt olyan durva mint elsõre,azért persze nem mondanám hogy nem volt izzasztó.Fent aztán az esõ is megeredt,elõkerültek az esõruhák.

Paradicsomos ellenõrzõponthoz a lehetõ legóvatosabban ereszkedtem le ugyanis a tavalyi térdfájdalmamhoz kísértetiesen hasonlító érzés nyilalt bele a jobb térdembe a Stájerházak utáni ereszkedésnél amit a kelleténél kicsit gyorsabban elintéztem és úgy tûnik majdnem rá is fáztam.

A Paradicsomos-Hét(Vezér)-forrás szakasz elég monoton,nehezen fogytak a kilométerek.
A forrásnál a túra talán leghosszabb pihenõjét tartottuk,volt két óránk a durván öt kilométerre.Az ominózus emelkedés aztán megint igazolta jó hírét.Nem tudom,hogy ez is ment volna-e egyhuzamban,de nem hiszem.Feri mögött haladtam,aki lassan,de megszakítás nélkül lépdelt felfelé.Én azt a technikát választottam,hogy elõreengedtem úgy 10 métert,majd utolértem és megálltam.A köztes idõkben pedig mindig pihentem annyit,hogy nehézség nélkül menjek neki a következõ szakasznak.Így a halálközeli élmény már elmaradt,nem mondom hogy ripsz-ropsz,de végkimerülés nélkül megtörtént az Óház másodszori meghódítása.

Innen már csak lecsorogtunk a reggeli zöldön,be az iskola tornatermébe.Túl a 40 kilométeren azért ez a lecsorgás eléggé térdgyilkos,hiszen elég meredeken visz lefelé az út,amennyire lehet itt is óvatos voltam.

Az idõm 11:15 lett,fél órát javítottam.Múltkor több idõt töltöttünk a pontokon,és köztük pedig az akkori állóképességem biztosította sebességnél gyorsabban haladtunk,valószínû azért merültem ki annyira.Most lényegében a saját tempómat mentem végig,a pontokon csak a legminimálisabb idõt töltöttük,tartalékolva a drága perceket az útra.Így az eddigi "gyilkos" jelzõt azt hiszem mára lecserélhetem mondjuk a "nagyon kemény"-re:-)Mert azt azért ne feledjük,hogy ez a Dunántúl legkeményebb 50-ese,legalábbis én nem láttam a kiírásban nála durvábbat,ha a táv-szintemelkedés kettõst nézzük.
A túrán az ellátás nagyon jó,Írott-kõ elõtt és után etetés zsíros-vajaskenyérrel-itatás teával,Írott-kõnél diannás cukorka.Stájerházaknál nagy és nagyon finom alma,Paradicsomosnál víz,Hét-forrásnál víz:),célban finom szalámis szendvics-szörp.Mindez 700 forintért.Az oklevél kicsit minimál stílusú,de nics vele amúgy semmi baj.Két kitûzõ közül választhattam,a Kalapos-köves már megvan,így maradt a másik ami talán a kõszegi Kávária-domb tetején álló kápolnát(?)ábrázolja ami szép,talán még szebb a Kalapos-kövesnél is,csak egy a baj vele,a túrához semmi,de semmi köze.Bízom benne,hogy jövõre,ha eljuthatok megint a túrára,lesz már valami elõrelépés kitûzõ ügyben.(Ennyi kekeckedés talán belefér:)

Beszámolómat megpróbáltam a "tavaly"szó minél kevesebbszeri ismétlésével elkövetni,de mivel ez a második teljesítésem és ez egy kiemelten kezelt túra akarva-akaratlanul is össze-összehasonlítom az elõzõvel,így elhangzik azért párszor:-)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli