|
|
Vértesi "flash" az igézetek völgyén át.
Már megint a Vértes és újra õ. Völgyei, erdõi, mint igézõ nõi szemek hívnak új és új kalandokra. Nem tudok, nem lehet betelni vele.
Zsibbasztóan kora hajnalban némi jégkaparást követõen indultam el homályos, hajnali ködökön át Felsõgallára. László Szilvi instrukcióira pontban 7-kor már világosban vágtunk neki a távnak. Harapnivalóan friss levegõben kanyargott felfelé az út nekem kellemes erdõben. Kicsit erõsen kezdtünk a tempózást, de egy kanyart sajna benéztem s a többi kettõnek ez elég volt tova suhanni. Aztán már nem is értem utól õket többé. De ez cseppet sem zavart, mert az erdõ annyira fenséges volt. Helyenként bele-bele futottam az "apadt mellû köd"be, mely tejfehéren bujtatott a tájba. Kicsit hûvös volt, helyenként csepergett vagy esett is talán. De én ezt sem bántam. Mert az erdõ ott volt s ebben a természet templomban nyeretlen-szemtelen tiszteletlenséggel, mint egy megvadult gyerek rohangásztam fel-alá. Így rohantam el a Szép-Ilonka forrás mellett, ahol megint nem láttam a névadó hölgyet. Pedig idén már harmadszorra jártam el itt. Ki tudja hol lehet õ? Aztán a zöldön kaptattam fel az Új osztásig, ahol az elsõ EP. várt. Innen a kedvenc völgyemen, a Sárkánylyuk-völgyön vágtattam lefelé, ahol ugyancsak ügyelnem kellett a levelek takarta kövekre, sziklákra. A Hirczy emlékmû utáni betonról jobbra a sárgán folytattam tovább, s egy sárdagasztós mezõ után értem el Vérteskozmát. A gyönyörûen rendezett porták mellett volt a 2. EP. Innen a Malom úton némi emelkedõt majd hosszabb lejtõt követõen érkeztem Várgesztesre, ahol a 3. EP. fogadott. Elhaladva a halastó mellett jobbra fel a kéken, kövér kökénymezõ mellett kaptattam felfelé. Innen is különösen szép volt az erdõ. Következett a Mátyás és Szarvas kutak (utóbbinál EP. is), majd Vitányvár elõtt jobbra fel. Szégyenszemre itt már bele-bele gyalogoltam. Hamarosan be is ért egy futó, aki egészen a célig velem tartott, pedig õ még jobban bírta és el tudott volna menni. Kedves gesztus volt részérõl, hogy behúzott a célba. Egyedül nem tudtam volna ilyen jó idõt menni.
Szóval egy igen jó kis túrán (túra futáson) vettem részt, ahol minden adva volt a közös sikerhez. Kiváló útvonal, nagyszerû kijelölés, pont elég információt nyújtó itiner, szép oklevél s választható igényes kitûzök. Mindezt megkoronázta még a szervezõ csapat kedvessége és aggódása. Sajnos a célban nem tudtam fogyasztani a sokféle finom és kívánatos kenyérbõl, de a tea is szuper finom volt. Külön köszönet Szilvinek a futókra szabott "extrákért". Nem is értem miért nem voltunk többen, mert ide mindenképpen érdemes ellátogatni. De talán majd jövõre, hiszen a csúcsidõ töretlenül és nekem kissé elérhetetlenül még mindig 2:51.
A Vértes pedig megunhatatlanul szép. Én meg csak Hagyom, hagy igézzen s remélem még sokszor gabalyodhatok bele gyönyörû völgyeibe.
|
| |
