Reguly Antal Emléktúra 22
Szombaton sikeresen megcsináltam a Bakonyi Barangolás 70-es távját, így kapóra jött hogy másnap ugyanonnan indul ez a kis emléktúra.
Felkelés után szomorúan láttam hogy esik az esõ elég szépen, és nem úgy néz ki mintha hamarosan elállna. Nem sok kedvem volt felázott talajon gyalogolni, így futásra adtam a fejemet.
Reggel 8:30-kor indultam. Csípõs hideg idõ volt, így kicsit szaporáztam a lépteimet Zircrõl kifele. Megelõzve bubut, sietésre ösztönöz, ugyanis mindjárt jön a vonat, de sajnos nem vagyok kenyai futó, így szépen el is ment mellettem a szerelvény :)
A P- jelzésen haladok immár a Cuha-völgyben. Sajnos a völgy eleje nem változott semmit tavalyhoz képest. Teljesen szét van barmolva, nehéz benne haladni, fõleg hogy pocsolyák is vannak szép számmal. A többi túrázónak persze kényelmes a talpfákon haladni elhiszem, de természetesen én a P-n maradtam akármilyen rossz is volt. Tudtam hogy lesz egy nehezebb patakátkelés, kíváncsi voltam mennyire lesz megáradva a patak egy esõzés után, de szerencsére kb 2 perc mélázás után sikerrel vettem az átkelést. Robogok tovább Porva-Csesznek állomás felé. Itt már elsõ érkezõ voltam, finom csokival kínálnak a pontõrök. (9,3 km - 42 perc)
Innen az ismeretlen Z- jelzés következik Porváig. Itt sem sokkal kellemesebb haladni, sziklák mindenhol. Kiérek egy nyílt részre, eltûnik a jelzés, sehol semmi, de a falu elõttem. Elindulok toronyiránt a szántóföldön gondolván hogy valószínû beszántották az utat, de hirtelen elõkapom az itinert, hátha részletesebben le van írva minden. Jó döntésnek bizonyult, jobbra van egy szekérút, ami egy kis kunkor után fog a faluba érni. Visszafutok az elágazásig, majd tovább a helyes irányba. Nyílt rész van, orkánerejû szél süvít az arcomba, óriási dagonyában próbálok futást imitálni több kevesebb sikerrel.
A szekérút szinte járhatatlan, egy ültetvényen futok közvetlenül mellette, és beérek Porvára, ahol a Penics Büfében vár a következõ pont. (13,5 km - 1:15) Csapzottan érek be a kocsmába, kicsit néznek a helyiek, de szerintem láttak itt már különb embert is :)
Megkapom az italbónt, le is húzok gyorsan 2 dl fantát, majd pár perc után indulok is tovább. A S- teljesen kitett, nyílt részen halad elég sokáig. A lábam persze már teljesen szétázott, ezen meg sem lepõdök. Óriási dagonyában haladok, azon csodálkoztam hogy nem seggeltem még egy isteneset sem a nap folyamán. (A célba késõbb beérkezõ túratársak nagy részérõl ez nem mondható el :)
Elérem a K- elágazást, a K-S- jobbra megy, de a K- honnan jött? Grr, idegeskedek, majd a még mindig piszok nagy szél-esõ kombóban elõveszem újra az itinert, és olvasok, illetve a térképemet is böngészem. Közös nevezõre jutottam, így az egyenes aszfaltúton indulok jó 5 perc tökölés után, viszont jelzés semmi vagy 1 km-en keresztül. A térképem jó irányt mutat, így nem vagyok megilletõdve.
Az emelkedõ tetején meglátom Borzavár templomtornyát, majd egy sunyi jobb kanyar után már a faluban is vagyok. Végigrombolok az egész falun, majd ismerõs rész jön, innentõl a Bakonyi Mikulással szemben haladok tovább végig az erdõben.
Szintezõs részen vagyok, de tolom neki az emelkedõket is, már amennyire lehet ezen a felázott sáros talajon. Tájfutók jönnek szemben, nem irigylem õket sem.
Az utolsó pont még nem volt nyitva, de hamarosan szembetalálkozok az ide beosztottakkal. A pecsét a nagy hátizsákban volt valahol, így abban maradtunk hogy majd a célban igazolom magam. Beérek Zircre, még egy nagy hajrá és bent is vagyok. Persze beérésem után vagy 1 órával már sütött a nap :) Ha nem tökölöm el azt a kis idõt akár 2 órán belül is épphogy beérhettem volna, de sebaj, nem volt verseny.
Kellemes hétvége volt, köszönöm az Ösvénytaposó Egyesületnek mind a két túrát!
22 km: 2:07 |
