Túrabeszámolók


Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)

TiberiusTúra éve: 20092009.10.14 00:07:41
Less Nándor TF60 Útóhatása


Mire számítson a kezdõ, ha a Less Nándor TF60-at választja? A Túra utáni gyönyörökrõl írok, hátha éppen ez lesz majd a fõ attrakció és vonzerõ .


A Túra végére annyira elfáradtam, hogy enni és beszélgetni sem kívántam. Azonnal beültem az autóba, és – amúgy jókedvûen- hazautaztam. Jó nehéz volt belõle kikászálódni, és még inkább az elsõ emeletre felvánszorogni! Utána már jól jött a fürdés, ellazulás, de a felkelés és a járkálás nem. Zúgott a fejem a tiszta hegyi-levegõtõl (és a portól). Másnap ajándékképpen hatalmas nagy elefánt-puszikat éreztem combjaimban, fájtak az achilleszeim, a sarkam és a talpam. Izomláz-oldó könnyû futásról szó sem lehetett, nehezemre esett minden lépés, még járni is alig bírtam.

A fordulat hétfõn következett be.

Minden enyhült, de még voltak fájdalmaim. Egész nap munka, utazás Pestre, hazaérkezés este 10-után. Kedden már éheztem a futásra, vágytam rá, és nagy örömmel este 8-10 Km-t lefutottam. Minden, ami a TF60 alatt kicsit rossz volt, mára már megszépült. A túra képsorai elõttem egyre gyakrabban leperegnek, és egyre szebbek lesznek. Már semmiben sem találok kivetnivalót, a szalagozásban, az ep. elhelyezés szívatós megválasztásában, az általam meg nem értett tréfákban. A túra is hiányzik, és bosszantó, hogy munkával kell az idõmet tölteni. A túra elõtt-alatt és annak hatására most is úgy gondolom, hogy sose leszek híve az ultra-futásnak. Nem Én! Soha! Ám annyira szép a Less Nándor TF60, annyira jó rá visszagondolni, hogy akár passzióból, akár versenyen, de nagyon szeretném még sokszor lefutni.

A szenvedésrõl.

Van aki nyafog, van aki sajnálja vagy sajnáltatja magát, van aki dicsekszik vele, van aki panaszkodik, és van aki mindenrõl hallgat. Pedig a szenvedés velejárója a terepfutásnak. Nem mindig, és nem folyamatosan, hanem csak egyes idõszakokban. Futottam már futó-nagyságokkal is, akik megengedték, hogy tartsam velük a lépést, és ekkor láttam, hogy alkalmanként õk is kínlódnak. Összeszorított fogakkal, be-becsukódó szemekkel küzdenek, s úgy szenvednek mint egy haldokló kutya. A különbség köztük és a magamfajta között az, hogy õk ilyenkor is megtartják szép vagy majdnem szép mozgás-ritmusukat, míg a magamfajta elveszíti azt. A kínlódás vagy helytállás, a küzdés tisztessége egyébként ugyanaz. Aki nem szenved, nem ismerheti meg az örömet sem. Talán Ez a Less Nándor TF60 egyik nagy titka. Mindkettõt ajándékul nyújtja.

A gyõztesekrõl.

A gyõztest nem becsülöm vagy tisztelem csak azért mert gyõzött. Az a dolga, hogy gyõzzön. Ez az õ magánügye. A gyõzelem nem közügy. A futás sem az. Mi a futást a magunk örömére tesszük. Ám a mostani verseny élmezõnyében (ha jól tudom a gyõztes is az akire gondolok és) ismerek, több klasszis van, aki csodálatos ember. Szerények, csendesek, becsületesek, egyszerûek. Emiatt nagyon tisztelem õket. Nem a futó teljesítményük az igazán nehéz (ámbár képtelen vagyok õket megközelíteni), hanem a helyes emberi viselkedés, amibõl példát mutatnak. Mellesleg azt várom tõlük, hogy írjanak minél több beszámolót, tanítsanak, segítsék a kezdõket, adjanak kedves és jó tanácsot mindenkinek. Tanítsanak meg minket is arra, amit õk tudnak.


A rendezõkrõl.

Elõzõ írásomban kicsit többet okoskodtam a rovásukra, mint kellett volna. Tudjátok meg kedves rendezõk, hogy mi résztvevõk szeretünk, tisztelünk titeket. Észrevesszük, hogy mennyi mindennel próbáltok kedveskedni nekünk. Hálásak vagyunk ezért Nektek, de mi, telve hibákkal odamondogatunk. Nézzétek ezt el nekünk, de néhány dolgot szívleljetek meg, mert néha nekünk is van egy kicsi igazunk.


Less Nándorról.

Csak a rendezõk jóvoltából, és néhány írásból hallottam-olvastam felõle, és hogy mennyire elkötelezett ember volt. Különösen fájdalmas, amikor egy elkötelezett ember megy el. A világot minden tekintetben az õ lelkesedésük viszi elõre. Becsüljük meg emlékét, gondoljunk rá tisztelettel, és kövessük odaadásban, küzdõképességben, elhivatottságban, az élet minden területén és a természet szeretetében.


Tiberius

2009. október 13.