Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

stalkerTúra éve: 20092009.10.12 23:06:59
Bakonyi Barangolás 45 (hivatalosan 45,9 km)
2009.10.10.

Az idõjárással kapcsolatban csatlakozom az elõttem szólókhoz, mi is arra számítottunk, hogy a nap folyamán többször bõrig ázunk, de Bakonybéltõl már egy szál polóban mentünk... De kezdjük az elején!
Reggel 7 óra 20 perckor rajtoltunk Bazsival a Reguly Antal Általános Iskolából. A rajt zavartalanul zajlott le, nem volt nagy tumultus. Az ébredezõ kisvárost gyorsan magunk mögött hagytuk, réteken, erdõkben vezetett minket a Z jelzés.

(Zirc: 1060 decemberében I. András király a zirci udavarházába menekült testvére, I. Béla elõl. András király itt is halt meg a szerzett sebesülésében, holttestét innen vitték a tihanyi apátságba. III. Béla király 1182-ben alapított itt monostort a ciszterciek részére. A török hódoltság idején mind a falu, mind a monostor lakatlanná vált 150 évre. 1659-ben, nyolcezer forint zálogösszeg lefizetése fejében a lilienfeldi apátság kezére kerül. 1678-ban a törökök megölik az elsõ apátot. 1699-ben a sziléziai Heinrichau harmincegyezer forintot fizet a birtoklásáért. 1704-ben a kurucok felégetik. Az 1720-as években német telepesek népesítik be. 1984-ben kap városi rangot. Lakosság: 7157 fõ.)

Hamarosan megérkeztünk a Zoltay-forráshoz, az elsõ ellenõrzõponthoz. Gyors igazoltatás és egy túratárs által felajánlott korty zalai almapálinka után a P+ meneteltünk továbbra is erdõkben, réteken, szántóföldek szélén. Amikor éppen nem erdõben jártunk és a látóhatár megnyílt elõttünk, nagyon szép táj rajzolódott ki a szemeink elõtt, bár nem teljesen tisztán, mert elég párás volt az idõ. A P+-t a Zháromszögre váltottuk és hamarosan a Kerteskõi-szurdokvölgy bejáratánál találtuk magunkat, ahol a második ep. volt. A szurdokvölgybe belépve megcsodálhattuk a mesebeli sziklaalakzatokat és elképzeltük azt az idõt, mikor Sobri Jóska poroszkált fakó lován a kövek között. A völgyben nem tartózkodtunk sokáig, mert az újra felvett Z jelzés hamarosan kivezetett minket a szurdokból. A Csúcs-hegy tetején átváltottunk P+-re, melyen leereszkedtünk a Szent-kúthoz. A túra egyik legszebb pontján találtuk magunkat, megfogott minket a hely misztikuma. Nézelõdés után hamarosan Bakonybélbe értünk, ahol az Odvas Kõrisrõl már ismert Pikoló vendéglõben volt a harmadik ep.

(Bakonybél: lsd. általam írt Odvas Kõris 45)

A vendéglõtõl az elõbb említett Odvas Kõris 45-rõl ismert úton haladtunk a Gerence-pihenõ érintésével (itt szintén ep.) az Odvaskõi barlangig. A barlang feletti sziklára kiállva teljesen más képét mutatta most a természet, mint mikor utoljára innen szétnéztem. A fák levelei most sárga, barna, néhol vörös árnyalatban játszottak a zöld színnel, festõi kavalkádot okozva a természet kedvelõinek. A páraviszonyok miatt a kilátás is jobb volt mint ezelõtt, bár most sem volt teljesen tiszta az idõ. A szikláról lefelé mászva arra gondoltam, hogy a fák levelének színei mennyit változtak egy hét alatt. A barlangtól aztán következett egy szép csendes, hosszú és alattomos, fárasztó emelkedõ egészen a Kõris-hegyen lévõ "golflabdáig". Közben az volt a szerencse, hogy a szálerdõben, az egyenes, szinte égig érõ fák között a nap sugarai mindig más és más fényjátékkal szórakoztatták az egyre zihálóbb turistát. A Kõris-hegyre felérve itatás és pecsételés következett, én közben felmentem a kilátóra, hogy onnan nézzek szerteszét. Nagyon messzire nem láthattam a pára miatt, de a látványt megpróbáltam magam elé képzelni, nagyjából sikerült is. A hegyrõl az országos kéken surrantunk lefelé, melyrõl a Bödön-kút elõtt váltottunk zöldre. Bödön-kútnál frissítõ pont volt, a fiatal hölgyek és az ifjú férfi lelkiismeretesen gondoskodtak a fáradt vándorokról. Egyikõjük még a pont akkor odaérõ túratárs kutyáját is szerette volna legalább megitatni. Mikor a cukorszintünket és a pH értékünket rendbe tettük, újult erõvel talpaltunk újra a kéken, majd a sárgán Szépalmapusztáig. Itt szép almát adtak és mellé egy-két kedves szót kaptunk a pontõr hölgytõl. Szépalmapuszta után következett még egy alattomos emelkedõ, amely, amikor már igazán hosszúnak tûnt volna, véget ért. A sárga jelet itt már a P+ váltotta fel és ezen jutottunk be Pálihálásra is. Pálihálás egy érdekes hely, van vagy tíz ház összesen, szerintem azok is inkább nyaralóházak. Mindenfelõl a nyugalom árad, ide tényleg még a madár is hideg élelemmel repül be. Irigylem azokat az embereket, akik itt lakhatnak... Lehet, hogy õk nem így gondolják? Mindenesetre pihenni az õrült hétköznapi zakatolás után biztosan jól lehet itt. Pálihálás elõtt és után is egy jó darabig aszfalton vezetett az út, de a Kõ-kúti erdõhõz érve nem kis örömmel léphettünk le róla . Az utolsó ep. itt volt telepítve, pecsételés után egyszerre indultunk is tovább. Jelzésünk továbbra is a P+ volt, mely egész Zircig kísért már minket. Tündérmajort és a víztoronyt elhagyva feltûnt Zirc látképe, és azon az úton, amelyen reggel elhagytuk a várost, értünk be a célba. Célba érkezésünk idejének 16 óra 45 percet regisztráltak.

Összegzésül: Nagyon jól szervezett túra volt, minden ep.-n kedvességgel, segítõkészséggel és jóindulattal találkoztunk. A kapott itiner nagyon részletes, jó az útvonalleírás, jól követhetõ, eltévedni véleményem szerint nem lehet vele. Útközben a festett jelzések is nagyszerûek, nagyon sok frissnek tûnõ jelzést is láttunk. Azokra a helyekre, ahol valamilyen oknál fogva nem volt egyértelmû a továbbhaladás iránya, a szervezõk egy-két útbaigazító szalagot helyeztek el. Nagyon szép helyeken jártunk, jól éreztük magunkat, köszönjük a sok munkát és az élményeket.