Gemenc55 kerékpáros kör. Ezt a túrát azért választottuk szombati idõtöltésnek, mert távolságban és szintkülönbségben is nagyon könnyû, így jól össze tudtuk kapcsolni egy GPS segítségével teljesíthetõ játékkal. Elõzetesen érdeklõdtünk levélben az utak minõségérõl, gyors és pontos választ kaptunk. Kisebb meglepetés a nevezéskor ért, a szervezõk nem voltak a helyzet magaslatán, de azért sikerült kikönyörögni, hogy felkerüljünk egy listára a sok közül, és kaptunk két itinert is. Az elsõ ellenõrzõ ponton, a sárpilisi kocsmában(!) már nem meglepetés, hanem kínos közjáték volt. Végül sikerült kideríteni a helyi erõktõl, hogy nincs másik egység a faluban, így muszály volt itt valami igazolást kérni, pecsét vagy ilyesmi természetesen nem volt. Szerintem még most sem tudják, mit keresett ott az a pár kerékpáros azon a napon. Az elvileg második ellenõrzõ ponton, a keselyûsi gátõrháznál, a gátõr közölte, hogy elõzõ este próbálták rávenni, hogy igazolja le a lapokat, de a fõnöke beleegyezése nélkül nem akarta bevállalni. Itt sem sikerült tehát egyértelmûen a szervezés. A csárdában viszont szó nélkül rányomták a lapunkra a kék túra igazoló pecsétet. Innen tettünk egy kitérõt a Duna-híd felé, az itiner szerint még Várdomb elõtt kellett volna járnunk, így nem kellett félni, hogy kicsúszunk a szintidõbõl. Visszaérkezéskor már nem is lepõdtünk meg, hogy a sátorban nincsenek a helyzet magaslatán. Közben Pörbölyön beindult a nagyüzem, a nevezési listák száma sokszorosára nõtt. Annak ellenére, hogy átadtuk a kitöltött lapokat, folyamatosan kérdezgették milyen túrán voltunk, hogy hívnak stb., pedig minden adat ott volt a papíron. Végül kaptunk oklevelet, kitûzõt és 1 éves újságokat. Már indultunk a parkoló felé, amikor kiabáltak utánunk, hogy együnk zsíros kenyeret. Összességében kitûnõ volt az idõ, az utak jól járhatók, a környezet szép, de kissé egyhangú. Kerékpártúrának túl könnyû, gyalogos túrának túl unalamas ez a vidék, de legalább egyszer mindenkinek meg kell nézni Gemencet és környékét. A kisvasút pedig maradjon! |
