Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgók Éjszakája

ChrisCarlosTúra éve: 20092009.07.23 19:07:03
Este 6-ra volt egy találkozó megbeszélve Adrival a Lágymányosi hídnál, amit az érkezõ vihar miatt elsõ körben eltoltunk kérdõjelesre. Ezután Krisztivel a kertben futottunk egy-két kört a kezdõdõ szélviharban, megpróbáltuk gyorsan összeszedni a szél által mozdítható dolgokat. A vihar iszonyatos széllel és nagy mennyiségû esõvel összességében kb. 1 óra alatt elvonult. A vihar és a sok rémisztõ hír miatt inkább kicsit toltunk az induláson és otthonról csak 18:40-kor indultunk.
A rajtban voltak még rajtunk kívül jó néhányan, többek között kesser ismerõsök – Zem, Brezkó, Csuhás, Zferke – akiket nem zavart, hogy milyen idõjárás volt nemrég. Az itinerre 19:35 került rajtidõnek, bár valójában csak 19:45-kor indultunk el. Az elsõ pontot gyorsan elérjük a néha csepegõ esõben. A ponton azt az infót kapjuk, hogy állítólag a felhõ szélén vagyunk, 1 óra múlva már nem lesz semmi. Az égre pillantva ebben nem nagyon hiszünk, de legyen így. Szõlõk között haladunk elég sokat, majd valahol keresztezni kellene egy patakot, amit nem veszünk észre, pedig tudtunkkal nem tértünk le az útról. A csepegõ esõt a szél az arcunkba fújja, de nem vészes, örüljünk, hogy a nagy vihar már elment. A lányok még az elején felvették az esõkabátot, én mindvégig kitartottam nélküle. Viszonylag sokáig menetelünk bokros részeken, erdõszéleken. Nadapra érve egy útkeresztezõdésben kicsit gondolkoztunk merre tovább, majd sikeresen jó irányba kanyarodtunk és felfelé haladtunk aszfalton. Az alappontnál a csokit gyorsan megettük, már éppen kezdtem éhes lenni, így nagyon jól jött. A Bence-hegy elõtt nem sokkal értük be a 10 perccel hamarabb indult 4 tagú kessercsapatot, együtt kaptatunk felfelé a meredek, de szerencsére rövid emelkedõn. Fent a pecsét után kicsit gyönyörködünk az éjszakai tó panorámájában, majd indulunk tovább hosszasan a szerpentin úton. Nemsoká visszafordulunk Nadap irányába, ahol tõlünk nem messze jobbra, a késõbb indulók még felfelé gyalogolnak a Bence-hegyre. A focipályánál kis jelzéskeresés után elindulunk a kijelölt úton, enyhe emelkedõn. Gyapjaszsáknál finom zsíros kenyér vár minket lilahagymával, amit a hideg szél miatt menet közben fogyasztunk el, mert nem esik jól megállni. Sukoró szélén haladunk el nemsokára, majd indulunk Meleg-hegy irányába. Nem meredeken, de hosszan emelkedik az út, nem fázunk, hiába a júliusi tizenegynéhány fokos éjszaka. Elérjük a P sáv jelzést, melyen jobbra fordulunk és párszáz méter után tanakodunk. A térkép szerint élesen balra a S sávra térünk, majd nemsokár letérünk enyhén jobbra és még egy enyhe jobb kanyarral érjük el a hegy tetejét. Itt a GPS segítségét kérve így is tettünk, mint ahogy a térképen is volt. A pontõrök csodálkoztak is, hogy honnan érkezünk. Pecsét és egy geoláda levadászása után indultunk lefelé a már helyes úton. A kapott térképen hiába van a S majd jelöletlen út berajzolva, nyílegyenesen kellett volna felmenni a csúcsra. Ha még a pont elõtt nem nézzük a térképet, csak követjük a P jelzést, egy fehér tábla figyelmeztetett volna, mint már több helyen is a túra során. Csak azt nem értjük a térképen miért volt más út jelölve, mint amin menni kell. Mindegy, túlvoltunk rajta, ismét célba vettük Nadapot, egy nagyon rövid szakaszon érintettük az elsõ két pont közötti útvonalat is. Kifelé haladtunk már mikor egy úr kérdezte: „Hova mentek gyerekek?”, a válasz: „Túrázunk egyet.”. Erre nem tudott mit mondani, csak nézett egy nagyot, mi pedig mentünk a Csúcsot-hegyi elágazásig, ahol elõször aszfalton enyhén, majd egyszemélyes õsvényen meredekebben közelítettük a hegyet. Fent a kedves pontõr pecsét után almával kínált minket, amit köszönettel vettünk. Nem lehetett egyszerû neki ide felcipelni ennyi almát. Visszafele közeledve már az elõbb említett elágazáshoz találkoztunk ismét a kessercsapattal, de mi már túl voltunk a pecséten, õk még felfelé tartottak. Sokáig gyalogoltunk még az aszfalton, meg is állapítottuk, hogy ezen a hideg szeles júliusi éjszakán már elég lett volna az a 20 km, amin itt már túl voltunk, de menni kell, messze még a vége. Sok kanyar után végre elértük a letérést az aszfaltról, és szekérúton haladtunk az erdõ szélén. Egy visszafordító kanyar következett a patak feletti hídon, ami elég sáros volt, így a híd szélén a gazban keltünk át rajta, majd néhány méter múlva jobbra fel a Cseplek-hegyre. Sötétben nem nagyon lehetett látni a tetejét, de valahogy olyan érzésünk volt, hogy csak nem akarunk felérni, de azért sikerült. A túra során itt találkoztunk a legviharosabb széllel. Szegény pontõr két bokor közé próbált befeküdni, hogy egy kicsit legyen komfortérzete. Visszatérve a P jelzésre folytattuk utunkat, aztán a szõlõk után az útvonal elhagyja rövid idõre a jelzést, egy kanyarlevágás erejéig. Néhányszáz méter után kellene rá visszatérni, de egy kicsit túlmegyünk rajta, pedig néhányan tanakodnak is, hogy vajon merre tovább. Aztán meglesz a helyes út és felmegyünk az egyszemélyes ösvényen. A túra során megszoktuk a sok kis fehér útjelzõ táblát, itt nem volt, tovább is haladtunk elõször a leágazáson. Pecsét után a lefelé út nehezen megtalálható után pedig az éjszakában veszélyesen meredek. Bár egy helye kötéllel biztosított rész volt – ezt köszönjük –, de utána a sziklák között nem volt könnyû megtalálni a helyes utat, több szalag segített volna. Végül, ha lassan is, de leértünk a fõútra és már csak egy pont volt hátra. Itt pecsét után gyorsan indultunk tovább – a 170 méterre lévõ geoládát is kihagyva –, nemsokára ráfordultunk a célegyenesre és 2:43-kor, valójában 6:58 perc alatt teljesítettük ezt az éjszakai túrát.
A célban a megérdemelt kitûzõ és emléklap átvétele után nagyon finom gulyást kaptunk. Valamivel 3 után indultunk haza, az ismerõs kessercsapat addig még nem ért be, de mint utólag megtudtuk 3:20 körül célba értek õk is. Gratulálunk Nekik is és minden teljesítõnek. Összességében tetszett a túra, örülünk, hogy a vihar nem vette el a kedvünk és elindultunk.
Karcsi - www.k-k.hu