Karcsi 1 hétig gyõzködött, hogy menjünk el a Ságváron megrendezett Löszölõ túrára. Nehezen vettem magam rá, mivel mostanában sûrûn járunk túrázni, aztán péntekre eldöntöttem, mégis túrabakancsot veszek és indulhatunk is. A túrák elõtt a korai felkeléssel vannak némi problémáim, így is történt. Szombaton reggel fél 5 körül ébresztett Karcsi, morgással indítottam, mire bejelentette, hogy legkésõbb 5:40-kor elindul itthonról. Ekkor 5 perces magamhoz térés után lebattyogtam a konyhába és magamba zúdítottam egy jó adag, frissítõ kávét. Ekkor már elkészültek a szendvicsek, csak csomagolásra vártak. Összekaptuk magunkat és sikerült is 5:40-kor elhagyni a családi fészket. Pestrõl Budára haladva át a városon megállapítottuk, hogy van azért forgalom. Az autópályára érkeztünk, ahol szintén sok autót láttunk, ezek a korán kelõk és a Horvátországba tartó utasok.
Kb. 6:50-re megérkeztünk Ságvárra, a rajthelyen gyorsan kitöltöttük a papírokat és pár perces cihelõdés után 7:00-kor indultunk útnak. Elõször a P+ jelzést követve haladtunk a ságvári házak között, majd kanyarogtunk a szõlõtõkék között. Ezeket elhagyva 3 km-t megtéve érkeztünk az elsõ ponthoz, ahol gyors matricaragasztás után tovább igyekeztünk. Ekkor már szalagot követtünk. Egy betonos úton haladtunk sokáig, kicsit emelkedõsen, mire elértük a 65-ös utat, amin áthaladva szekérútra érkeztünk. Hosszasan gyalogoltunk, balra tekintve falut tekinthettünk meg, templomtornyot láttunk. Majd egy szántóföldre érkeztünk. Egy hosszabb emelkedõs rész következett, melynek jobb oldalán végig kukoricás mellett haladtunk. Felértünk, majd búzamezõ mellé kerültünk. Ezen haladtunk jó darabig, hirtelen balra kellett vennünk az irányt. Mentünk, mögöttünk is jöttek, egyszer csak egy tóhoz érkeztünk. Itt gyanússá vált, hogy nem látunk szalagot és az eddig mögöttünk haladó túrázókat. Ekkor beleolvastunk az itinerbe, melybõl kiderült, hogy nem erre kellett volna jönnünk. Gyorsan pár perces kitérés után visszataláltunk a helyes útra. Két oldalt búzatáblák mellett haladtunk, az úton pedig napraforgó állta utunkat. Nagyon érdekes rész volt, messzire lehetett követni az út vonalát. Ezen battyogtunk, mire elértük a 2. pontot. Itt gyors matrica, körbenézés és indultunk tovább. Ahogy haladtunk és jobbra tekintettünk egy szép halastavat pillantottunk meg. Ezt csak a hosszabb távos túrázók élvezhették, a látvány önmagáért beszélt. Ismét szántóföld mellett mentünk, elértük Ságvárt. Ugyanis ez a túra 2 részbõl állt, egy rövid körbõl és egy hosszabb körbõl. Sikeresen körbe jártuk a kis kört, az autónkhoz érkeztünk, ott ittunk pár korty vizet, otthagytam a melegítõ felsõm és loholtunk tovább. A sárga jelzést követve enyhe emelkedéssel felmásztunk a Bújó likhoz. Ott Karcsi becserkészte az ottani geoládát, gyors matrica után a likon átbújva haladtunk tovább a sárgán. Egy szekérúton haladtunk, amikor hátulról kedves ismerõs ujjongására figyeltünk fel. Gyors köszönés után elrohant Maci ismerõsünk a haverjával. Egy rét szélén haladtunk át, elõzgetve túratársainkat. Majd egy lánynak is köszöntünk, akivel szóba elegyedtünk. Ekkor már 3-an haladtunk, õ is jó tempót diktált. Kiderült róla, hogy Siófokon lakik, most a 2. egyedüli túráján vesz részt és Zsuzsinak hívják. Ekkor már 3-an haladva elhagytuk a sárga jelzést és a S+-ra tértünk rá. Itt egy gémes kutat is láttunk. Szép réten haladtunk tovább, enyhe emelkedéssel. Egy gerincre érkeztünk, ezen haladva értünk a 4. ponthoz. Itt frissítõ várt minket. Itt is gyorsan végeztünk és haladtunk tovább. Majd egy patak felett átkeltünk és betonos út következett. Innen balra tartva a rövid táv elhagyta az utat. Ám mi ezen maradva legalább 1 km-t haladtunk, amikor balra vettük az irányt és egy igen durva emelkedés következett. S rom jelzésen felkapaszkodtunk, én a végén már négykézláb mentem. Felértünk a Böre várhoz, persze ez csak egy földvár jellegû. Itt az 5. ponton csatlakozott hozzánk 4. tagnak egy középkorú férfi, már ekkor 4-en haladtunk tovább. Ugyebár felmentünk, innen le is kellett másznunk. Meredeken haladtunk lefelé, a végén kiértünk egy aszfalt útra, melyen szerencsére nem kellett sokat haladnunk. Errõl bal irányba letértünk és hosszan emelkedõs útszakaszra értünk, mely a Flóra-hegyhez kísért minket. Itt egy geodéziai torony állt, melyet most kihagytunk. Itt a 6. ponton házi pogácsa várt minket és szõlõcukor, valamint frissítõ. Pár perces pihi után már indultunk tovább, hiszen még bõ 15 km volt hátra. Kicsit rét szélen haladtunk, majd visszatértünk az erdõbe. Itt annyira beszélgettünk, hogy azt hittük eltévedtünk. Majd jöttek túrázók mögöttünk, akkor láttuk jó irányba haladunk. Itt is néhol kissé emelkedett, szalagozás után a P jelzést kellett követnünk. Ez irányba ismét levadászott Karcsi egy ládát, 5 perces várakozás után haladtunk tovább, majd a P-rõl S-re tértünk át. Ezen is hosszasan gyalogoltunk, errõl rátértünk a P+-ra, amely a 7. pontig vitt minket. Itt is némi frissítõ, utána igyekeztünk tovább. Itt volt egy út, innen tértek be a rövid távosok az útra és innen már a 2 táv együtt haladt a célig. A P+ jelzésrõl hirtelen alig észrevehetõen szalagozás mutatott, hogy tartsunk balra. Egy kijárt úton haladtunk enyhe emelkedéssel egy csúcs kõig. Itt is volt egy láda, Karcsi elõre sietett, mi pedig 3-an egy meredeken lefelé tartó úton a Betyár barlangig (12-es szoba) lecsurogtunk. A középkorú férfi egy zseblámpával bejárta a barlangot, mi csajok addig kint vártunk. Amikor kiért, akkor Karcsi is visszaérkezett és már mentünk is tovább. Innen folytatódott a még durvább lejtõ, ahonnan leérve hamarosan kiértünk a Jaba völgybe, ahol reggel már jártunk egyszer. Ezen áthaladva visszagyalogoltunk az erdõbe. Itt még várt egy emelkedés, nem túl meredeken ívelt, de hosszasan. Ekkor már kezdtünk fáradni. Innen még 4 km volt hátra a célig. Legyûrtük az emelkedést, végre vízszintesen haladt az út, amikor rátértünk a P+-ra. Aztán nyílegyenesen ezen haladtunk a célig. Ám a végén egy jobb földútról le kellett volna térnünk, ugyanis arra vezetett volna a jelzés, de mi nem vettük észre. Némi módosítás mellett innen is bejutottunk a célba, ahol fáradtan átvettük a kitûzõket, megettük a finom helyi specialitású levest.
Elköszöntünk a Zsuzsitól, és a középkorú férfit pedig elvittük Székesfehérvárig, egészen otthonáig, mivel szinte útba esett nekünk (utólag jutott eszünkbe, hogy be sem mutatkoztunk egymásnak). Majd Fehérváron gyors tankolás után fáradtan hazautaztunk. Amennyire nem akartam részt venni e túrán, nem bántam meg. Magával ragadott a ságvári dombocskák szépsége, és rádöbbentünk, hogy mennyi hely van még Magyarországon melyet nem is ismerünk.
Kriszti - www.k-k.hu |
