Pázmándi Toporgók éjszakája 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 29,8 km / 680 m)
Amikor a tévében mást se látni, csak azt, hogy az országban mekkora károkat okozott már a vihar és mindenféle riasztásokat léptetnek életbe, mert országszerte rekordviharokat várnak, akkor éjszaka normális ember valószínûleg nem megy el egy éjszakai túrára! Én örömmel láttam, hogy ebben a kis országban azért szép számmal vannak õrültek! :-)
Szóval miután a vihar elsõ nagy hulláma elcsitult, kocsiba be és irány Pázmánd!
A rajtban voltak már autók szép számmal, ez megnyugtatólag hatott, hiszen azt mutatta, hogy ezek szerint más is úgy gondolja, hogy nem lesz olyan veszélyes a helyzet, mint amilyennek ígérik…
Még világosban nekivágtunk az útnak, egyrészt mert azért kicsit fostunk a vihartól, másrészt mert elõzetes tájékozódásaim során megállapítottam, hogy az elsõ 5-6 kilométer jelöletlen úton vezet, s mivel nem jártam még ezen a túrán, nem tudtam, hogy a szalagozás mennyire lesz jó és tök sötétben is követhetõ. Szóval gondoltam, jobb, ha Nadapig még eljutunk szürkületben, aztán onnan már biztosan nem lesz baj…
Így is lett, eljutottunk Nadapig még szürkületben, de a szalagozás amúgy tökéletes volt! Különösen tetszett, hogy a nagyobb kanyarokban külön kis fehér útjelzõ táblát tûztek le az út végébe a szervezõk, aki ezt nem vette észre és el tudta véteni, az azért már egy külön szint…:-)
Szóval kitûnõ jelzések voltak végig, a szalagozás szintén remek volt, a Meleg-hegyrõl visszafelé a Nadap melletti réten a foszforeszkáló szalagok fõleg nagyon jók voltak! Lehetett volna abból több!
A tájról sokat nem tudok írni, mert nem láttunk semmit, aki volt már éjszakai túrán, az úgyis tudja, hogy itt az ember a lába elé figyel, nem szanaszét, fõleg, mert szanaszét többnyire úgysem lát semmit, ha viszont szanaszét figyel, akkor ellenben könnyen orraesik…:-)
A Velencei-tavi panoráma a Bence-hegyrõl azért impozáns volt, azt láttam, de sok egyebet nem igazán… Ha tehetem, majd õsszel elmegyek a nappali verzióra is, s megnézem, hogy most mit nem láttam, mert például az itiner szerint érintett Mati pincét, ha megvernek sem tudnám megmondani, hogy hol volt vagy mi volt…Teljesen kimaradt! :-)
Azért a Zsidó-hegyig minden remekül ment, gond nélkül, viszont az onnan levezetõ útat nem könnyû megtalálni annak, aki nappal még nem járt erre! Tanácstalanságunkat látva a pontõr segítõkész volt és elkísért a lefele vezetõ út elejéig, de a sziklák között sötétben még így is nagyon nehéz volt eligazodni… Érdekes és különleges szakasz ez, nappal biztos jó is, de talán az éjszakai túrában nem feltétlenül kéne szerepeltetni vagy ha mégis, akkor a jelzések ellenére jó lenne valami jó kis foszforeszkálós szalagozás! Mert úgy láttam, hogy itt többen is elvétették az utat, s be kell vallanom, hogy mi is többször tanácstalanul néztük a meredek lejtõket…
Ha itt valaki rossz irányba indul, nagyon könnyen megcsúszhat a meredek, felázott és csúszós (!) talajon, s annak nagyon csúnya vége lehet!
Szóval innen sötétben nem könnyû a lejutás, ezt talán érdemes meggondolni a rendezõknek!
Külön kell még beszélnem a pontõrökrõl! Szokatlanul hideg volt, ez tény, amolyan októberi idõjárás. De akkor sem nagyon szimpatikus, amikor egy teljesítménytúrán a pontõrök a kocsiban ülnek és amikor odaér valaki, akkor résnyire lehúzzák az ablakot, beveszik az itinert, lebélyegzik, visszaadják és visszahúzzák az ablakot! Sajnos itt láttam ilyet…ez igazán nem adja jól magát! Fõleg úgy, hogy a másik ellenõrzõponton a pontõr a hideggel dacolva, tök korom sötétben egyedül felmászik a hegy tetejére, a hátizsákjában vagy 40 kiló almával, aztán egy bokor tövében, egy mélyedésben keres árnyékot, ott kuporog a sivító szélben órákon keresztül tök egyedül, s ráadásul még arra is van energiája, hogy a tényleg októbert idézõ zimankóban kedvesen megkínáljon mindenkit egy almával, aki feljut a hegyre…. Minden elismerésem az övé, ezen a túrán nem mi voltunk azok, akik büszkék lehettünk a teljesítményünkre, hanem õ! S hasonló elismerés jár a Cseplek-hegyi pontõrnek is, mert õ is hasonló körülmények között és hasonló segítõkészséggel tette a dolgát! Nekik jár az elismerés!
Ja! Az idõjárás is igazolta sokunk optimizmusát, még esõkabátra sem volt szükség, néha csöpörgött ugyan az esõ, de annyira soha, hogy elõ kelljen vegyem az esõkabátot! Ha mégis elõvettem a hátizsákból, azonnal elállt… :-)
Összességében nekem tetszett ez a túra, ha tehetem, mindenképpen elmegyek a nappali kiadásra is õsszel!
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(miután éjszaka Pázmánd környékén is sötét van, a tájból nem láttunk sokat, így azt nem értékelném…a Velencei-tavi panoráma szép volt, de amúgy fogalmam nincs, hogy milyen helyeken jártunk! A feeling viszont -a zord idõ ellenére is- nagyon jó volt)
Szervezés (szerintem): 4,5
(a szervezés nagyon jó volt, a szalagozás-táblázás szintén (5)! A pontõrök ugyan néhány helyen nem voltak hajlandóak kiszállni az autóból, amit nem nagyon szeretek (-), de egyébként segítõkészek voltak, a hegyre felcipelt alma pedig igazán elismerésre méltó(+))
Itiner/útleírás (szerintem): 4
(valszeg nem ez minden idõk legigényesebb és legszebb itinere, viszont a térkép és a leírás is nagyon jól használható – s alapjában véve mégiscsak ez a fontos, nem?)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(útközben csoki, zsíros kenyér, a hegy tetején az alma (!), a célban brutálisan forró gulyás, RENDESEN elkészítve, szóval ez szerintem nagyon okés egy szûk harmincasra)
Fotók: szokásomtól eltérõen képek nincsenek (sötét volt, ha vissza akarnám adni azt, amit láttunk, akkor csak tök fekete képek lennének…)
|
